Monthly Archives: december 2005

Maradtál volna a macskáiddal

http://isolde.freeblog.hu http://isolde.freeblog.hu/archives/2005_Jul_isolde.htm#705154 http://isolde.freeblog.hu/archives/2005_Jul_isolde.htm#705154 Update: Átgondoltam, és ebben a bejegyzésben nincs igazam, elsősorban ami a stílust illeti. Akit egy kicsit bővebben is érdekel az új véleményem, olvassa el azt is, másfél évvel későbbről. Anno, amikor azt gondoltuk, hogy a bloggolás valami misztikus voodoo-varázslat, amire csak kevés számú kiválasztott, valamit Vacskamati képesek, akkor ő volt a szemünkben […]

Szívesen nevetnék, ha lenne hozzá kedvem

Vicces év volt, az már tuti. Így az év utolsó napján mindenki nagy számvetést csinál; mi sem szeretnénk kivételek lenni. Már csak azért sem, mert 2006 aligha szól majd a normalitásról. A Fidesz egyelőre befejezte az évekig tartó átalakulást; immáron a párt szervezete minden ízében egy célt szolgál: Orbán Viktor választási győzelmét. Ma nem nagyon […]

Cirkusz a reptér peremén

Jócskán tutitra hajt a Fidesz a Budapest Airport értékesítése ügyében. Akárhogy is végződjön a reptér-értékesítés utójátéka, tutkó lesz olyan nyilatkozat, amelyet majd lobogtathatnak, hogy ők az ellenkezőjét akarták. Nem is privatizáció ez már, hogy az identitás körül folyó gerillaháború. Kezdődik ugye a dolog ott, hogy a Fidesz többé-kevésbé mindent ellenez, ami privatizáció; jobboldali körökben csak […]

Hányni azért nem kell

Jelen sorok írója rohadt tájékozott, így tudja, hogy a Narnia krónikái elsősorban nem azért van, hogy az ember seggre essen a váratlan fordulatoktól. Először is, egy gigantikusan nagy klasszikus, a Gyűrűk Urán sem izgult a nézőközönség nagyobbik része, azt mégis milyen botrányos szemét lett belőle. Én történetesen tizennégy éves koromban már vagy hússzor elolvastam – […]

"Egy agonizáló kacsa halálhörgése"

Az erő velünk van Index.hu, 2005. december 27. Dávid Ibolya interjúja az Indexen egy tipikus lúzer lassú verbális cihelődése kifelé a politikából. Elég sanszosnak látszik, hogy az MDF valóban kizúg a tavasszal a Parlamentből. Miért is? First of all, az MDF már ebben a ciklusban is tényleges politikai súlya felett indult a Parlementben – akkor […]

Nagyságrendi tévesztések

Nagyon hozzá lehet szokva a hozzá lojális pártsajtóhoz az, aki azt képzeli, hogy egy Financial Times-kaliberű lapot meg lehet vásárolni. Az érdeklődőknek talán érdemes lenne egyszer elolvasniuk egy tekintélyes külföldi napilapot – optimális esetben akár magát a Financial Timest; igaz, ez meglehetősen komoly agymunkát igényel. A Magyar Nemzet tegnapelőtti számában ugyan már történt egy bágyadt […]

Esély nélkül

Nem vagyok az a kimondottan rendőrhöz szaladgálós fajta. Amióta az édesanyám lakásában történt betörés ügyében másfél órát utaztam az ügyben egyetlen, magát illetékesnek érző rendőrkapitánysághoz, hogy aztán ott egy fénymásoló iratadagoló tálcájából kivett papíron, kézzel írhassak feljelentést, amit csak egy lepecsételésre méltatott az ügyeletes, azóta pláne nem. Egy alkalom van mindössze, amikor késedelem nélkül engedek […]

Már megint ezek a víziók

Forradalomra és szabadságharcra mozgósít Kerényi Népszabadság, 2005. december 21. Lehet persze, hogy Újhelyi Istvánt sokkolja Kerényi Imre militáns hangvétele; én személy szerint azért annyira nem vagyok meglepve. Az egész ciklus alatti hisztérikus durcipolitizálás, Orbán Viktor excentrikus politikai viselkedése (nemrég alighanem a Parlament címét is a telefonkönyvből kellett kinéznie, most meg nem múlik el valami nap, […]

Harry Potter és az anarchia diszkrét bája

Most, hogy tombol a menetrendszerű Harry Potter őrület, itt az ideje, hogy egy kicsit belekukkantsunk az írónő fejébe; aki szemlátomást sok mindenre felhasználhatta gyorsan szerzett vagyonát, de látókörének szélesítésére nem nagyon. Persze nem nagy gáz, ha valaki mindig szar volt matekból, és történetesen nem fizet be egy kis matek korrepetálásra, ha regényt akar írni. Így […]

Sci-fi magazin hiszékeny lúzereknek

Ahogy a régi Galaktika a szocialista sci-fi mozgalom egyik legprominensebb terméke volt, úgy tipikus kapitalista termék az új. A profizmus legcsekélyebbnyoma nélkül, egy jól bejáratott márkanév mögé bújva zúdítják a nosztalgikus olvasóközönség nyakába a tetszés szerinti szemetet. Mert nehogy már meg kelljen kajálnom, hogy ez a Justitia nem a ratyizmus csúcsa volt, egy gusztustalan, banális, […]