Ahogy a régi Galaktika a szocialista sci-fi mozgalom egyik
legprominensebb terméke volt, úgy tipikus kapitalista termék az új. A
profizmus legcsekélyebbnyoma nélkül, egy jól bejáratott márkanév mögé
bújva zúdítják a nosztalgikus olvasóközönség nyakába a tetszés szerinti
szemetet.

Mert nehogy már meg kelljen kajálnom, hogy ez a Justitia nem a
ratyizmus csúcsa volt, egy gusztustalan, banális, érdemi újdonságok
nélküli, pofátlanul összelopkodott közhelytűzijáték; olyasmi, ami még a
Valhalla Páholynak is csak szégyenére válhatott volna, pedig ott aztán
tudták, mi az az aljaponyva. Vagy hogy a bágyadt, logikátlan és
tudománytalan magyar szárnypróbálgatások valóban egy nyomtatott, színes
magazinba valók és nem egy internetes fanzinba vagy a Galaktika
honlapjának fórumaiba – elvégre nem azért veszek újságot, hogy grafomán
tehetségtelenek írásait olvasgassam – egy újságtól garantált minőséget,
sőt, képzeljétek, szerkesztést
várnék; valami halovány nyomát annak, hogy legalább egy másnaposságtól
félvakon tapogatózó, időnként a billentyűzetre hányó, de mégiscsak
fizetésért dolgozó hülye legalább átnézte, ami nyomdába kerül.

Egyedül a finom, bágyadt humorú, többnyire régebbi írások
elfogadhatóak; egy baj van csak, hogy ezek poénját már a felénél
pontosan tudni lehet, mert első publikálásuk óta már ötvenszer le
lettek nyúlódva; sebaj, legalább a műgondot lehet értékelni, ami
mögöttük van. Kár, hogy ezek még a régi Galaktikába is beférhettek
volna – egy sci-fi magazintól pedig talán nem lenne teljesen elborult
elvárás az újdonság.

A valódi rángatózás viszont a
tudományos és a kulturális rovatoktól jön rám. Sajnos sokan képzelik,
hogy hátradőlni egy kisüveges Pepsi Maxszal és jópofa
gondolatkísérleteket végezni elegendő egy tudományos rovat
megszerkesztéséhez – nos, nem elég, mint ahogy mindenféle, világhálóról
lopkodott nyilvános cikkek fordításai sem elegendőek. Ha másért nem,
hát azért, mert az igazán színvonalas és friss tartalmak nem férhetőek
hozzá ingyenesen. Filmelőzetesek alapján mozikrikát írni – nos, ez
pedig olyan szintű lúzerség, amelynek utóhatásait talán csak a szerző
használt mozijegymáglyán való elhamvasztásával tudnám legalább
időlegesen levezetni.

Ráférne erre a szerkesztőségre egy kiadós szupernóva-robbanás.