Monthly Archives: június 2006

Nicsak, ki beszél

Szegény Megyó, alighanem sohasem lesz már teljesen ember. Lényegében a nagy büdös semmiből érkezett a miniszterelnöki székbe, a várható az volt, hogy két év után vissza is tér a nagy büdös semmibe — ehhez képest elég masszív közéleti szerepet folytat, a Magyar Nemzetben megjelent interjúja után lényegében a "vért szagolt" kifejezés is helytálló lehet. Az […]

Buli volt

George Bush hazai látogatása nyilván egy extrém hosszúságú protokollesemény volt csupán — aligha gondolhatja bárki is, hogy majd egy ilyen egynapos látogatáson születnek stratégiai fontosságú döntések. Ha az amerikai elnök idejön, maximum azért jön, hogy tegyen egy rakás gesztust, aztán húzás haza. És persze mindenki hatványozott intenzitással élheti ki kis minidilijeit. Tamás Gáspár Miklósnak ez […]

Szülni muszáj?

Petíció a művi meddővé tétel ellen Népszabadság, 2006. június 20. Amióta megszületett az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte azt a törvényi rendelkezést, amely csak 35 éven feletti, legalább kétgyermekes családanyáknak engedélyezte a művi meddővé tételt, azóta a szélsőjobboldali orgánumok folyamatosan verik a tamtamdobot. A nemzetárulás talán a legenyhébb azon kategóriák közül, amiket a különböző véleményformálók — […]

A sértődős miniszterelnök

Midnig remekül szórakozom, amikor egy miniszterelnök besértődik — elvégre ilyenkor mintha elfelejteni látszana, hogy ő csak max az első az állam közszolgáinak sorában. Jól besértődni azon, hogy a cégtulajdonosok nem rajonganak az adófizetésért — nos, legalábbis annyit mondhatok, hogy ez nem vall különösebb politikai éleslátásra. Pláne, hogy a szóban forgó gazdasági szereplőknek valamelyes igaza azért […]

Ami jár, az jár

A Legfelsőbb Bíróság is a teljes ügyeleti díj mellett Népszabadság, Danó Anna, 2006. június 15. Nekem személy szerint olyan állati nagy fejtörést nem okozott, hogy kisüssem, munkaidőnek számít-e az ügyeleti díj vagy sem. Gondolom, már csak azért sem kellett olyan kurvára megerőltetnem a fantáziámat, mert történetesen ismeretségi és családi körömben is van orvos, így nagyon […]

A harmadik adag romantikus hevület

Péterfi András: Volt egy vécém Budapesten így a harmadik könyve után tuti kijelenthetjük: Péterfi András igazából egyvalamihez ért: romantikus izgalmakat keverni a hétköznapi szirszarhoz. A legbanálisabb, legpitiánerebb szerelmi bajlódás vagy hétköznapi probléma is nemesedhet fantasztikus kalanddá, amit sokszor már olvasni is izgalmasabb, mint egy akármilyen James Bond történetet. Ezek a novellák is ilyenek: az elején […]

Békásmegyeri coolság

Tesó Végre egy magyar film, ami nem olyan, mint a magyar filmek. Lehet, hogy nem vagyok eléggé patrióta, de a magyar filmeknek én már a trailerjére is sugárhányással szoktam reagálni — még a viszonylag felkapott produkciók is tele vannak gyalázatos dialógusokkal és ultra-giga-ratyi megoldásokkal. Jó példa erre a szánalmasnál is szánalmasabb Üvegtigris Kettő. Ugyanakkor most […]

Mesterjátszma

Match Point Chris Wilton a szegénységből küzdötte fel magát élvonalbeli profi teniszezővé — majd, miután rájön, hogy legelső már sosem lesz, kiszáll, hogy valami másba kezdjen. Egy exlkuzív klubnál lesz tenisztréner — az ottani klientúrája révén villámgyorsan bekeveredik a felső tízezerbe. A főszereplő igen érdekes figura: udvarias, művelt, elég öntudatos ahhoz, hogy semmit ne próbáljon […]

“Független” “értelmiségi” “vita”

Szép hosszú vita folyik a Magyar Nemzet Vélemény rovatában a Fidesz választási vereségének okairól. Szinte hátborzongató: ezúttal még a Fideszt is lehet kritizálni. Első körben persze tök örvendetesnek látszik, mennyire önálló, független értelmiségiek lettek hirtelen az eddigi szervilis seggnyalók; valójában persze business as usual. Az egész beszélgetés színvonala ugyanis nem sokkal ugyan, de azért alatta […]

Szórakozásnak sem utolsó

X-Men – Az ellenállás vége (X-Men: The Last Stand) Természetesen az X-men sem színmészi játék, sem művészi mondanivaló, sem szőrszálhasogató koherencia terén nem nyújt semmi érdemlegeset. Ugyanakkor az, aki ilyet vár, aki beül egy ilyen típusú képregényadaptációra, az nem igényes, hanem hülye. Egyik barátom visítva ujjongott, hogy milyen fahéj módon megkeveredtek az erőviszonyok — nos, […]