Monthly Archives: július 2005

A tolerancia egyik bajnoka

Tiszteletre méltó az a következetes kompromisszummentesség, amivel Kis János a szólásszabadság kérdését kezeli. A riporter hiába próbálja meg a mai magyar közélet középkori nézeteit erősíteni – Kis János, kitart kilenc évvel ezelőtt, helyes nézetei mellett. Az igazság ugyanis nem ismer trendeket. Magyarországon sajnos nincs sok becsülete a “tolerancia” szónak – valami olyasmit jelent, hogy a […]

Egy következmények nélküli ország

Hadd nyúljuk le Fritz Tamás kedvenc szlogenjét egy percre – mert mondjuk az Országos Széchényi Könyvtár vonatkozásában akár még aranyat is érhet. Van egy kupac papír, amit rábíztak ugyan az OSZK-ra, de az utóbbi évtizedekben még leltárba venni is lusta volt. Álltak álltak a raktárban, egy töredékük megpenészedett, nagyobbik részüket – láss csodát – belepte […]

Adózzunk családiasan!

A Heti Válasz hosszasan kardoskodik amelett, hogy a családi adózás az egyetlen forma, amelyik nem családellenes. Jelen sorok írója nem adószakértő, de hogy az érvelés tömény demagógia, az tuti. A családi adózás a Fidesz olvasatában ugyanis egy dolgot jelent: a gyerekek után jelentős adókedvezményt lehet kapni. Ez egy brutálisan egyszerű és direkt módja a a […]

Na, ez cinkosság

Nemrégiben egy kedves olvasóm a terroristákkal való cinkossággal vádolta Szentesi Zöld Lászlót. Megnyugodhatunk. Nem SZZL cinkol a terroristákkal, hanem Lovas István. A két cikk hangneme ég és föld. Ez nem csak “robbantgassanak csak nyugodtan, csak az én plafonomról ne hulljon vakolat a bablevesembe” – ez nyílt kimondása annak, hogy a terror, mint háború, valójában igazságos, […]

Dinoszaurusz és magyarságtudat

Kivénhedt, reumás dinoszauruszhoz méltó, ugyanakkor megszokottnak is tekinthető, fiatalos gyorsasággal reagál az MSZP a határon túli magyarság problémájára: Hiller IStván akár már tárgyalni is kész az RMDSZ képviselőivel. Szenzációs. Az adott ügyben csak úgy hemzsegtek a magas labdák, amiket le kellett volna ütni: Szili Katalin politikai kicsontozása után, (ami sajnos szintén elmaradt és ami már […]

Egy durva játszma végén

A magyar oktatásügy amúgy döbbenetesen kaotikus állapotai közepette is különlegesnek számít az a cécó, ami az idei érettségik, illetve felvételik körül folyt. Minden konfliktus és probléma alapja ugyebár az, hogy a közoktatás és a felsőoktatás szereplői leginkább a mulasztásos szabotázs intézményében hisznek. Hogy ha elég ideig nem csinálnak semmit, ha nem kezdik meg időben a […]

Verseny nélkül

Nehéz lenne megmondani, hogy mennyiben szolgálta a Magyar Köztársaság érdekét a két országos tévéfrekvencia versenyeztetés nélküli meghosszabbítása. A díjat még 1997-ben állapították meg, erősen alábecsülve azt – a versenyeztetés értelemszerűen egy remek alkalom lett volna arra, hogy mindenki újra bizonyíthassa, mennyit is ér neki egy tényleg országos sugárzású műsor. Azt is csak a nagyon fiatalok […]

Nyaljunk a terroristáknak!

Szentesi Zöld László a Magyar Nemzetben pontosan azt a mérhetetlenül érkölcstelen és gyáva álláspontot képviseli, ami olyan nagyon jellemző a magyar jobboldali mentalitásra: istenem, tegyünk meg mindent, csak nehogy minket is megterrorizáljanak. Persze, bizonyos értelemben meg is kell tenni mindent. Azért van rendőrség, katonaság és hírszerzés, hogy a társadalmat fenyegető erőszakos cselkedeteket lehetőség szerint megakadályozza, […]

Csúcsra törve

Bár Áder János nem is olyan rég még mint a hathetes kampányt jelölte meg az európai normaként, és a magyarországi kívánatos viselkedésként, azt gondolom, így magunk között nyugodtan tekinthetjük Orbán Viktor tusnádfürdői beszédjét kampánynak. Legalábbis ha egy pártelnök a másik párt tevékenységét az országnak való “nekirontásnak” minősíti, és közvetlen párhuzamot von az ötvenes években született […]

Kár igzulni

Acél Endre, a Népszabadság amúgy toronymagasan legrosszabb publicistája – nehéz lenne megmondani, totálisan elhibázott jóslatai vagy végzetes félreértéseinek száma nagyobb az egójánál – szemlátomást nagyobb sokkot kapott a második londoni katasztrófától, mint maguk a londoniak. Ha valamit, hát inkább azt igazolta a második “terrorhullám”, hogy az angolokat úgy istenigazából csak egyszer lehet meglepni, most már […]