Acél Endre, a Népszabadság amúgy toronymagasan legrosszabb publicistája – nehéz lenne megmondani, totálisan elhibázott jóslatai vagy végzetes félreértéseinek száma nagyobb az egójánál – szemlátomást nagyobb sokkot kapott a második londoni katasztrófától, mint maguk a londoniak.
Ha valamit, hát inkább azt igazolta a második “terrorhullám”, hogy az angolokat úgy istenigazából csak egyszer lehet meglepni, most már sokkal kevésbé érdemes kukoricázni a hatóságokkal, mint eddig. London abszolút fel van készülve a terrorfenyegetésekre, és nyilvánvalónak látszik, hogy az esetleges újabb támadások nem a pánikot, hanem a felkészültség mértékét növelik majd. Túl azon, hogy az IRA már megtartotta a maga kis edzőtáborát a briteknek terrorizmusból, azok szemlátomást presztízskérdést is csinálnak abból, hogy néhány terrorista ne jelenthethessen végzetes fenyegetést a fővárosra.
Sajnos ez a racionális hidegvér abszolút hiányzik Acél Endréből. Most, hogy már a második adag bomba is felrobbant, szinte már várja, mikor veszik célba az arab terroristák a budapesti metrót is. Sőt: teljesen meg van győződve arról, hogy immáron hazánk is ott van a terroristák halállistáján.
Hát, jelen sorok írója ugyan nem járatos olyan mértékig a “tények rögzítésében”, mint Aczél Endre, mindenesetre nehéz látni, hogy egy arab terroristavezér számára vajon mi lehet a vonzó egy olyan, isten háta mögött porfészek felrobbantásában, amit még egy jobb formában levő amerikai diák se tudna bejelölni egy vaktérképen. Amelyik egy vacak szállítóalakulatot is csak hossszas gyötrődés után tudott kiizzadni magából, és amelynek tömegközlekedése a szürke hétköznapokban is úgy működik, mintha öngyilkos merénylők robbantgatnának. A rendszeresen felgyulladó buszok, trolik, működésképtelen közeli járműpark haldoklása közepette fel se tűnne senkinek egy-egy kisebb robbantás.
De talán még fontosabb, nehéz lenne megmondani, ki robbanthatna idehaza. Hiszen Amerikában azért van egy szép nagy muszlim közösség, amiben el lehet rejtőzni; nálunk is vannak ugyan katanákkal mászkáló hagyományőrzők, de ezek szellemi potenciálja aligha alkalmas arra, hogy egy nem különösebben intellgens vallási fanatikus meggyőzően el tudjon rejtőzni addig, amíg megjön a titkos parancs.
Rég mulattam ilyen jót.