A magyar oktatásügy amúgy döbbenetesen kaotikus állapotai közepette is különlegesnek számít az a cécó, ami az idei érettségik, illetve felvételik körül folyt.

Minden konfliktus és probléma alapja ugyebár az, hogy a közoktatás és a felsőoktatás szereplői leginkább a mulasztásos szabotázs intézményében hisznek. Hogy ha elég ideig nem csinálnak semmit, ha nem kezdik meg időben a felkészülést, akkor az oktatási kormányzat beadja a derekát. Ez az oktatási kormányzat viszont nem adta be. Az SZDSZ számára az oktatásügy mindig is stratégiai ágazat volt, ahol mindig is óriásinak érezték a bizonyítási kényszert és konkrét vízióik vannak: a kétszintű érettségi egy rendkívül fontos lépés abba az irányba, hogy a közoktatás a saját lábára álljon, és ne úgy táncoljon, ahogy a felsőoktatás fütyül. Hogy a felsőoktatás ne követelhesse meg a középiskoláktól, hogy letanítsák az egyetemi tananyag egy részét, és ne annak legyen esélye bejutni az egyetemre, aki meg tudja fizetni a méregdrága előkészítőket az olyan tárgyakból (mint például pszichológiából), amit nem is oktatnak a középiskolákban.

Az ellenzék persze kapva kapott a nagy átlagban mérhetetlenül elmaradott és kontraszelektált tanári és oktatói közösség sirámain, és tök mindegy volt, épp merről fúj az ellenszél, ők azt fújták tovább. Magyar Bálint tegnapi sajtótájékoztatóján (amelyen jelen sorok írója is jelen volt) kifejtette: az ellenzéknek lényegében mindegy volt, mit állít. Hol azt, hogy az idén érettségizettek előnyben lesznek, hol azt, hogy hátrányban; hol azt, hogy az új érettségi teljesíthetetlenül nehéz, hol azt, hogy nevetségesen könnyű. Ehhez képest ezen ellentétes állítások egyike sem igazolódott be, ami nem kis logikai bravúrra vall.

Na meg persze arra is, hogy az OM sem szűkölködött a nemtelen eszközökben. Van egy olyan gyanúnk, hogy az érettségi tételek kiszivárgása félig-meddig szándékosan lett belekódolva a rendszerbe: kizárt, hogy egyetlen minisztériumi tisztségviselőnek sem kellett volna, hogy eszébe jusson (hogy ilyen óvatosan és finoman fogalmazzunk), hogy Magyarországon, ami kiszivároghat, ki is szivárog. Sajnos a szivárogtató egy kicsit túllőtt a célon, és amikor már a tévében is megjelentek a feladatlapok, lépni kellett. A színvonal nyilván nem a véglegeset jelenti, hanem ügyesen be volt kalibrálva a diákok tudás- és az iskolák felkészülési szintjéhez, az egyetemeken meg napokon keresztül zajlott a sakkozgatás az egyes szakok keretszámaival.

Nálunk ugyanis nincs gyökeres változás komoly véráldozatok nélkül; attól, hogy ezt mindenféle bonyolult sakkhúzásokkal sikerült minimalizálni, a helyzet még nem lesz jobb. Ez még nem menti fel a szférát a konstruktív, precíz, szakmai munka követelménye alól.