Adózzunk családiasan!

A Heti Válasz hosszasan kardoskodik amelett, hogy a családi adózás az egyetlen forma, amelyik nem családellenes. Jelen sorok írója nem adószakértő, de hogy az érvelés tömény demagógia, az tuti.

A családi adózás a Fidesz olvasatában ugyanis egy dolgot jelent: a gyerekek után jelentős adókedvezményt lehet kapni. Ez egy brutálisan egyszerű és direkt módja a a felső középosztály kiemelt támogatásának. Annak idején, amikor megkérdezték Egerszegi Krisztinát, miért éppen a Fideszt támogatta, a válasz elég egyszerű volt – félti a nővére családi támogatását. Jelen sorok írója nincs meggyőződve arról, hogy Egerszegi családja az a réteg, amelyet kiemelten támogatni kell.

Az adókedvezmény mögött álló feneség ugyanis az, hogy adózni kell hozzá. Az adózáshoz jövedelem kell. A Heti Válasz által adott, havi 200 ezer forintos példa abszolút nem tekinthető alacsonynak – persze a Heti Válasz olvasói között se lehet sok nyomorgó ember. Az állam elsődleges feladata pedig a társadalmi különbségek felszámolása lenne. Aligha újdonság azt mondani, hogy mondjuk a Kelet-Magyarországi régióban mindenki tud dolgozni, aki akar. Csakhogy éppen ez az, amit a Fidesz soha nem fog felvállalni.

Az ő vasárnapiebéd-illatú víziójukban ugyanis ha a Fidesz van kormányon, mindenkinek, aki dolgozni akar, van munkája, amiből becsülettel meg tud élni. A kérdés ezek után már csak az, hogy ki legyen az, akit abszolút tenyerén hordozzon a kormány – egyértelmű a választás: a sokat dolgozó, az országnak új termelési potenciált adó, magas jövedelmű nagycsaládosokat.

A valóság ezzel szemben az, hogy sok embernek akkor sincs munkája, ha tanul és kifejezetten akar dolgozni. Ha például cigány, akkor már az egyetemig is nehéz eljutni, hála a katolikus püspöki kar által is egekbe emelt szegregált oktatásnak; ha sikerül is valami szakmát szerezni, munkavállalási esélye a töredéke a nem-cigány társadalomnak.

A rendszerváltásnak vannak-voltak ún. vesztesei is, akik egy bizonyos társadalmi struktúrába születtek bele – lettek belekényszerítve, ha úgy tetszik – és egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy az iparág, amiben ők dolgozhatnának minden létalapját elvesztette. Külön ketyegő, időzített bomba a korszerűtlen, sokszor szinte versenyképtelen mezőgazdaság, ahol úgyszintén rengeteg a kilátástalan helyzetű, kényszerpályán levő ember. Ezt a békát is le kellene nyelni valamikor.

Ezek persze csak az objektív nehézségek az orbáni adózási vízióval. Mert mondjuk, ha már liberális szempontból nézzük a dolgokat, akkor nem a nagy kegyesen osztogatott adókedvezmény, hanem a jelentősen alacsonyabb adó az, ami valóban megnövelné az állampolgárok szabadsági fokát; ehhez viszont jelentősen visszafogott állami kiadások kellenek. Tény persze, hogy a pénz el nem vételében sokkal kevesebb politikai tőkét lehet kovácsolni, mint nagy kegyes visszaadásából, ugyanakkor lehet, hogy a jövő mégis a célirányosan osztogatott, csak a rászorulókhoz eljutó támogatásokban van, és akkor rögtön nem kellene ennyi adót beszedni.

Amúgy meg: kevesen vállalnak gyereket az adókedvezményért. Ha megvan a létbiztonság, akkor aki akar, vállal gyereket – aki meg nyomorog, az akkor se fog, ha nem százezer, hanem akár egymilló forintos adókedvezményt nem használ ki.

One Response to Adózzunk családiasan!

  1. algi szerint:

    Az a táblázat a cikk alján nagyon vaskos.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.