Amióta megszületett az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte azt a törvényi rendelkezést, amely csak 35 éven feletti, legalább kétgyermekes családanyáknak engedélyezte a művi meddővé tételt, azóta a szélsőjobboldali orgánumok folyamatosan verik a tamtamdobot. A nemzetárulás talán a legenyhébb azon kategóriák közül, amiket a különböző véleményformálók — élükön minden nyálverők nagyasszonyával, Seszták Ágnessel –; természetesen most is arról van szó, hogy a kiskorú lelkületű, a népességfogyás iránt közömbös szinglihordák már alig várják, hogy végre megszabadulhassank a gyerekvállalás nyűgjétől.

Pedig akkor mi van? Mi a fasz köze van a nemrég még tüntetést is szervező Magyarok Világszövetségének, hogy tetszőleges akárki akar-e gyermeket vagy sem vagy hogy a fogamzásgátlás milyen módját akarja igénybe venni? Nem kell X-mannek lenni ahhoz, hogy az ember átlássa a dolog mögött a logikai struktúrát: a nő maradjon csak otthon, szülje a gyerekeket zokszó nélkül — mind a haza, mind a hagyományos jobboldali családmodell ezt követeli tőle és punktum. Ugyanis baromira nem hallom, hogy a tiltakozással párhuzamosan megemlítenék, hogy mondjuk a férfiak sterilizálása mennyivel egyszerűbb, és nem utolsósorban visszafordítható.

Ennél már az is fontosabb, hogy megint itt egy lehetőség a liberális söpredék korlátlan szabadságvágyának letörésére.