A főhős autóval utazik a nagy amerikai semmi közepén egy mellékúton: beesteledik, micsoda véletlen, épp szembe jön egy lepukkant kis motel. Leparkolja magát a neki rendelt sorbódé elé, egyszobás kis kégli az egész, plusz egy mérsékelt színvonalú fürdőszoba. Másnap reggel indul is tovább, reggelire bekap valamit egy véletlenül épp útba eső kis hamburgerezőben.

Nyilván mindenkinek unásig ismerős a jelenet a klasszikus vagy klasszikus hangulatú amerikai filmekből: az egy különbség az az, hogy nem véletlenül jönnek szembe a motelek, hanem direkt. Az egész motel- autóskajálda-, és, ha már itt tartunk, benzinkútműfaj az elképzelhetetlenül hosszú autózásokra kényszerült amerikaira lett kitalálva, aki nem ér el a céljáig egy nap alatt, aki gyorsan és olcsón akar kajálni, ha lehet, akkor anélkül, hogy a kocsijából ki kellene szállnia.

Pár évtizede persze már autópályák vannak meg szolgáltatóláncok az égvilágon mindenből; annak idején viszont, a hőskorban, elsősorban magánvállalkozók gondoskodtak az autósokról. Akkor nagyon is számított, ki tud valami eredetibb, figyelemfelhívóbb, viccesebb vagy akár röhejesebb designnal előállni. Mindenféle fura formájú épületeket húztak fel az utak mentén: hamburger és hot dog alakú kajáldákat, indián tipitábort imitáló moteleket, repülő csészalj leszállóhelynek is beillő benzinkutakat. Muszáj volt, ha azt akarták, a vendég éppen ott álljon meg, és ne tíz mérfölddel később, a konkurenciánál.

Ma persze már erősen leáldozóban vagy inkább megsemmisülőben van a szolgáltatóiparnak ez az ága: az egykor frekventált utakon ma már csak a forgalom töredéke mozog, és a már említett módon a nagyvállalatok is meglátták a dologban a fantáziát. Éppen ezért hihetetlenül nosztalgikus érzés nézni ezeket az épületeket a Millenáris Parkban az Amerikai Nagykövetség szervezésében rendezett fotókiállításon; az embert óhatatlanul hatalmába keríti némi melankólia is. Akármekkora ízléstelen giccsparádé is a legtöbb épület, azért látszik rajta a vállalkozó szellem meg a törekvés az ötletességre; na meg a tökéletes függetlenség, amikor az ember a saját maga által vásárolt telekre azt épít, amit akar.

Persze nettó demagógia lenne azon siránkozni, hogy miért dózerolta el mindezt a McDonalds, a fejlettebb autóipar és nem utolsósorban az olcsóvá váló légiközlekedés. A tárlat egyedi hangulatától mégis képtelenség szabadulni.