Az előre megállapított béren felül fizetett jutalom mindig a vezető egyéni döntése — egy eszköz arra, hogy motiválja az alá rendelteket. Ha politikai vezetőknek fizetnek jutalmat, akkor ez szükségképpen politikai döntés is.

Nem teljesen világos, mire fel fizet jutalmat minisztereinek Gyurcsány Ferenc. Szükségük van erre a pénzre? Nyilván nincs szükségük; hiszen nekik ez a pénz a szó munkajogi értelmében nem jár. Miniszternek lenni nem pusztán egy munka a sok közül; komoly politikai elköteleződéssel jár. Az embernek maximálisan tisztában kell lennie azzal, hogy a vele kapcsolatos döntések során politikai szempontok menetrendszerűen fognak szerepet kapni.

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a kormány népszerűsége éppen csak túl van a mélyponton és erős túlzás lenne azt állítani, hogy Gyurcsányban a választások körüli mértékű választópolgár látja az eszményi miniszterelnököt. Ebben a helyzetben egy ilyen markáns politikai gesztust tenni: nem egyszerűen hiba; már-már tökéletesen érthetetlen is. A jelen helyzetben már Gyurcsány hivatalban maradása is egy kőkemény kiállás az elhatározott reformintézkedések mellett.

Vajon milyen kommunikációs stratégia indokolhatja az ilyen markáns kiállást a reformokat végrehajtó miniszterek mellett? Természetesen Szíjjártó Péter nyilván vadbaromságokról veri a nyálát, amikor és ahogy ezt a kérdést felhánytorgatja: államháztartási léptékben az a pénz nem oszt, nem szoroz. A Fidesz reakciója ugyanakkor borítékolható volt. Mennyiben nem otromba vadbaromság ez a lépés most, amikor a miniszterelnök amúgy éppen látványos gesztuspolitikát folytat?

Holott az ember inkább azt gondolná: akinek ilyen helyzetben jutalom kell, az mehet a picsába, hiszen elve alkalmatlan miniszternek.