Szánalmas és dilettáns egyszerre, ahogy a jobbról balliberálisnak titulált sajtó időről-időre hogyan veti fel: most már tényleg beállt a zavar az Erőben, valamelyik újabb jobboldali Darth Vader éppen most kezd a Császár ellen fordulni.

Csak hát, aki igazán figyelmesen nézte a Csillagok háborúját, az azt is tudja: a Császárnak nem igazán van alternatívája. Nem azért szenvedett a Szenátus felszámolásával, hogy továbbra is a saját legitimációjával kelljen bíbelődnie. Márpedig a politikában igen ritka a jó öreg Dart Vader-féle kamikaze-szellem; egy politikus Sith lovag valószínűleg inkább jó előre beszappanozza a reaktorakna peremét, hogy aztán elnéző mosollyal nézhesse ahogy a Császár a mélybe pottyan.

Amennyiben egyszer tényleg kitörne a viszály a jobboldalon, az igen nagy valószínűséggel a következő választások totális elzakózását jelentené. A Fidesz ugyanis jelenleg tele van olyan kispályás politikusokkal, akik egy szál magukban képtelenek azokra a retorikai akrobatamutatványokra, amiket Orbán most már rutinszerűen abszolvál: kevesen képesek forradalmi szónokból egyik pillanatról a másikra átlényegülni szegény, szerencsétlen, megtört politikai veteránná, vagy a magyar politikai közélet felett pipafüstként lebegő, megfoghatatlan szellemmé, amely a biztonság kedvéért egy lumpenprolit és egy csavarkulcsot is hord a mellényzsebében. Szónokoljon bármilyen meggyőzően Áder János a parlamentben, érte valószínűleg a Fidesz jelenlegi szavazótáborának a töredéke sem zúdulna el a szavazóurnákig.

Így, ha van is kocódás a jobboldalon, az általában arra vonatkozik, kinek a nyelve kerüljön közelebb a Vezér erre fogékony testtájaihoz; egyfajta egészséges kiválasztódás ez, ahol a legszervilisebbé és a legkatonásabbé a jövő. Az egyéniségeket meg lehet nyesegetni; a Fidesz monopóliuma a jobboldalon tényleg csak akkor ér valamit, ha valóban nincsenek egymással versengő alternatívák – még elbizonytalanodnának a szavazók.

Ahhoz, hogy valódi változás álljon be ebben a szituációban, legalábbis egy Luke Skywalkerre lenne szükség.