Madga Sándor csirkét eszik – nem is egyedül, hanem az MSZP agrár és vidékfejlesztési munkacsoportja és egy rakás, ingyenkaja iránt rajongó újságíró társaságában. Persze nem arról van szó, hogy a fent említett úriemberek véletlenül futottak volna össze egy vendéglőben. Nem. Ami itt zajlik, az – legalábbis a politikusok részéről egészen biztosan – egy valódi poltikai állásfoglalás, a nemzetgazdaság érdekében tett gesztus, hazafias kötelességük eleven manifesztációja.

Egyesek a fehérbort hiányolják, pedig tényleg vicces lenne látni, ha mondjuk az asztal sarkán meghúzódó Németh Imre részegen az asztalra borulna, és a személyzetnek kellene őt onnan eltávolítnia. Ehelyett egy kicsit még merevebben ül és egy kicsit még szabatosabban birkózik a csirkecombbal, miközben az arcába villantok. Elég jól kinéző grillcsirkékről van szó különben, jelen sorok írója ugyan sose tud lenyelni egy falatot sem, ha politikusok vannak jelen a teremben – az újságírók nemzeti eledele, a pogácsa természetesen kivétel -, de nem baj, van olyan képviselő, aki szatyorban viszi haza a maradék egy részét.

Kérdéses persze, mennyi a tényleges értelme ennek az akciónak – Magyarországon vagyunk, ahol az emberek egyszerűen imádnak pánikba esni, és szájhagyomány útján terjedő legendák olyan elképesztő súllyal bírnak, ami minden mást elsöpör. Nagyon valószínűtlen, hogy a pillanatnyilag megzuhant csirkefogyasztás hirtelen megélénkül, csak azért, mert az MSZP teljes agrár- és vidékfejlesztési munkacsoportja kész demonstrálni, hogy ő bizony nem fél a megfelelően hőkezelt csirkétől.

Persze a Fidesz démonizáló munkacsoportja sem hagyhatja szó nélkül ezt az alapjában véve ártalmatlan “sajtóuzsonnát” – kiadott sajtóközleményük szerint természetesen csak és kizárólag a luxusbaloldali (hah, micsoda remek új hívószó – állati nagyot melózhatott ezzel a kreatív csapat) kormány felelős a kialakult hangulatért. Még véletlenül sem arról van szó, hogy Magyarországon az átlagember biológiai műveltsége műveltsége megreked a kalandfilmekből beszerezhető információknál (a lexikális tudás oktatásának előnyei ugyebár). Ráadásul, mint már említettük, egyszerűen imádja, ha valamitől rettegni lehet, és ahol naponta derül ki valami egészen elképesztő dolog az amúgy ártalmatlanítható élemiszerekről is. Gondolhatunk itt most az üvegszilánokkal és ürülékkel feldúsított gyógyteára, a mérgező paprikára és kedves társaikra – ezekhez semmiféle újdonsült vírusra nem volt szükség. Nyilvánvaló persze, hogy ha Orbán Viktor lenne a miniszterelnök, akkor nemhogy visszaesne, de egyenesen emlekdne a csirkehúsfogyasztás. Csak hogy megmutatassuk, mi az a polgári magyar virtus és mi fán terem kormányba fektetett bizalom.

Amennyiben persze mégsem ez lenne a helyzet, még mindig felelőssé lehetne érte tenni a luxusbaloldali ellenzék sátánis mesterkedéseit.