Bayer antiszemitizmusa — és ami mögötte van

A medence és környéke
Bayer Zsolt főmunkatárs, Magyar Hírlap, 2008. március 18.

Még egyszer a medencéről
Bayer Zsolt főmunkatárs, Magyar Hírlap, 2008. március 25.

Levél zsidó és nem zsidó barátaimnak
Dávid Ibolya, Index.hu, 2008. március 26.

Nyílt válasz
Széles Gábor, Magyar Hírlap, 2008. március 27.

Nem értem a Bayer elleni kirohanásokat. Pontosabban: nem mindegyiket értem. Esterházy Péter kirohanását és Kovács Zoltán gesztusát (az ÉS Bayer cikke után lemondta a Magyar Hírlappal kötött, egymás reklámozására született barterszerződést) a mai ÉS-ben persze értem. Azokat, akik most csodálkoznak rá, hogy Bayer egy uszító, kirekesztő gondolkodású, gyűlöletből élő senkiházi, már egy kicsit kevésbé; Dávid Ibolyát egyáltalán nem.

Bayer ugyanis nem tegnap bolondult meg. Ami rosszabb: nem is ok nélkül. És noha csak egy jelentéktelen pöcs, mégis érdemes látni, milyen, gondosan megtervezett szerepet tölt ő be a jobboldal kommunikációs hálójában.

Ma ugyanis a jobboldal — az überlúzer MDF kivételével, akikre még visszatérünk — a ellenfeleivel ellentétben egy többé-kevésbé egységes tömb. Lehetnek ugyan kisebb véleménykülönbségek, nagyon finoman, udvariasan, szőrmentén artikulálva, de a Fidesz által sulykolt háborús propaganda értelmében sulykolt axiómák, miszerint jelenleg Orbán a nemzet spirituális miniszterelnöke, az MSZP és az SZDSZ soha nem lehetnek legitimen hatalmon (“A haza nem lehet ellenzékben” — emlékszünk még erre 2002-ből?), és ezen célok valóra váltása érdekében minden eszköz megengedett. Megengedett, mert a tartós szocialista kormányzás egyenlő a nemzethalállal.

Azért, hogy a Fidesz tábora egyben maradjon, rendkívül komplex kommunikáció, és hatalmas — a párt szervezeti keretein messze túlmutató — kommunikációs stáb kell. Ugyanúgy része a párt szlogenjeit újabban csak egy-egy mondatban, arapapagájént ismételgető Cser-Palkovics András és Szíjjártó Péter; a szekularizációellenes Semjén Zsolt, a viszonylag visszafogott, parlementi főtaktikusként viselkedő Navracsis Tibor; a fátyolos hangon dörmögő Pokorni és a kerületéért dinamikus fiatalossággal tevékenykedő Rogán Antal. Kell a professzoros hangú Pálinkás József, a folyamatos alkotmányos válságot vizionáló Fritz Tamás és az olyan undorító seggfejek is, mint Bayer Zsolt vagy Bencsik András, és akkor ezek még csak a B betűsök.

Mert mindenkire hatni kell, aki magát ma jobboldalinak vallja Magyarországon. (A kifejezés persze hazánkban már tökéletesen értelmét vesztette, pontosabban, Magyarországra nagyon is jellemzően, sajátosan provinciális értelmet nyert, amelyet felfogni csak itt lehet, sehol máshol.) Rogán Antal leprovokátorozta Budaházyt, mert sok Fidesz-szavazó azért csak mérsékelten örül, ha az elállatiasodott csőcselék miatt nem tud bemenni a Corvin moziba. Kellett hát valaki, aki azért megnyugtatja a népet: tulajdonképpen az antiszemiták mellé állni sem bűn, mert valahol az antiszemitákat is meg lehet érteni. A sok rendes zsidó mellett ugyanis sok rohadt zsidó is van, akik okkal gyűlölhetők, hát csoda, ha a fiatalok ezen néha kiakadnak? Ez Bayer írásának lényege.

Visszatérve Dávid Ibolyára: ő is elég hasonlóan fogalmazott egykor. 2001 október 22-én Mécs Imrét, az egykori ’56-os forradalmárt lehazaárulózták.. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter szerint az esetet Mécsnek meg kellett volna értenie, látnia kellett volna, hogy a lehazaárulás nem neki, hanem a pártnak szól. Teljesen hasonló módon fogalmazott Kövér László is; akkor tán még egy kicsit ciki is volt, hogy Csurka István is. 2001. november 15-én a Demokrata azt hazudta, hogy Mécs Imre, hogy bőrét mentse, kötélre juttatta négy másik társát. Bencsik Andrást, a lap főszerkesztőjét ezért az aljasságért azóta tíz hónap felfüggeszett börtönre ítélték. Nem emlékszem, hogy Dávid Ibolya megszólalt volna ebben az ügyben. Igaz, akkor még neki is nagyon megérte a Fidesszel való szoros együttműködés. Pedig a logika Mécs lehazaárulása és bemocskolása esetén ugyanaz volt, mint most Bayeré: az ellenséget pusztítani kell, ha kell, a lehető legnemtelenebb eszközökkel is. Az ellentábor ugyanis nem másképp gondolkodó, a világot másképp látó polgárokból, hanem hazaárulókból áll.

A kiegyensúlyozottabb tájékoztatásra törekvő hazai médiák – az írott és elektronikus sajtóorgánumok egyaránt – komoly nehézségekkel küzdenek napjainkban.

Hirdetések és kormányzati támogatások híján, egyre nagyobb erőfeszítéseket igényel a megmaradásuk biztosítása. Ezért kérjük, hogy ki – ki lehetősége szerint és természetesen anyagi helyzetének megfelelően, támogassa vásárlásával, előfizetésével a napi – Magyar Nemzet, Magyar Hírlap – és a heti lapokat – Heti Válasz, Demokrata – a Polgári Szemle című folyóiratot, illetve azokat a TV csatornákat – Hír TV, Echo TV – amelyek hozzánk közel állnak.

A polgári értékeket közvetítő médiumok életben tartása mindannyiunk közös érdeke, nélkülük megszűnne a véleményformálás utolsó lehetősége is.

Ezt az üzenetet kaptam tegnap délelőtt a Fidesz által üzemeltetett Demokráciaközponttól. Kaptam már egyszer egy hasonló ilyet: 2002 tavaszán érkezett, színes nyomtatású, elegáns papíron, Orbán Viktor aláírásával. Azt hiszem, innentől kezdve nem kell magyaráznom, mit gondolok az ún. jobboldali médiumok függetlenségéről, illetve kézi vezérlésük lehetőségéről. Azt viszont rögzíthetjük, hogy ezek után Széles Gábor kiállása a “vélemény szabadsága mellett”: felháborító, arcpirító arcátlanság.

2 Responses to Bayer antiszemitizmusa — és ami mögötte van

  1. BoNa szerint:

    Korrekt cikk, de van itt egy gondolat, amivel nem értek egyet:
    Ma ugyanis a jobboldal — az überlúzer MDF kivételével, akikre még visszatérünk — a ellenfeleivel ellentétben egy többé-kevésbé egységes tömb.

    Szerintem maga a cikk is cáfolja ezt valahol; amikor arról beszélsz, hogy hány különféle habitusú arcra van szüksége a Fidesznek, hogy valamennyi választói típust kielégítse, akkor pont azt mondod, hogy a szavazói bázis egzakt módon szegmentálható. Remélhetőleg Bayer szavait csak egy kisebb szegmens fogadta ovációval.

  2. Egyenjog szerint:

    “És noha csak egy jelentéktelen pöcs”

    Remélem bírod a kritikát, ha már ilyen bő nyállal osztod…

    A véleményével nem muszáj egyetérteni, de “jelentéktelen pöcs” bloggerként egy újságíróra ilyet mondani nem kis megalomániára vall.

    Ahogy egyébként azt sem kétlem, hogy ha valaki egy zsidó származású újságíróra mondana ilyet, olyan antiszemitázós cikket írnál rá, hogy leugrana a monitorról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.