Nincs egyszerű megoldás

A dalai láma szerint a tibeti nép kisebbségbe szorul hazájában
Népszabadság Online, 2008. március 9.

Riporterek Határok Nélkül: bojkott az olimpia nyitóünnepségén
Népszabadság Online, 2008. március 18.

A dalai láma lemond, ha elfajul az erőszak
Népszabadság Online, 2008. március 18.

Erőszaktól óv a dalai láma
Népszabadság, 2008. március 19.

Százharminc halálos áldozatról tud a tibeti emigránskormány
Népszabadság Online, 2008. március 24.

A pekingi olimpián
Népszabadság, Krajczár Gyula, 2008. március 25.

Bush Silent, but Others Speak Out on Tibet Crackdown
New York Times, Sheryl Gay Stolberg Somini Sengupta, 2008. március 22.

Speak Out on Tibet
New York Times, 2008. március 24.

As Tibet Erupted, China Security Forces Wavered
New York Times, Jim Yardley, 2008. március 24.

Sajnálatos, mennyire nem tudunk mit kezdeni a Kína-Tibet konfliktussal. Amikor Amerika megtámadta Irakot, akkoriban — megérzésem szerint — a közvélemény egyáltalán nem elhanyagolható része az akciót Amerika jellegzetesen önkényes megnyilvánulásának tekintette, nem többnek. Ezek a hangok csak felerősödtek, amikor a magyar kormány is úgy döntött, támogatni fogja az iraki missziót.

Most, hogy Amerika nem mozdul meg egy konfliktusban — a környezetemben legalábbis — azok a hangok az erősebbek, amelyek azt mondják, bojkott kell ide, meg kemény fellépés Kína ellen. Persze, szegény Tibetiekkel nem foglalkozik senki, mert ott nincs olaj. (Egy olyan ócska sztereotípia, amiről talál le lehetne már szállni: az USA eddig leginkább csak ráfizetett az iraki háborúra, a célja meg nem annyira az olaj volt, mint ifj. George Bush terrorizmusellenes álmainak kiteljesítése.)

Persze egy nyugati típusú demokráciából könnyű kényelmesen ítélkezni az olyan, tőlünk viszonylag biztonságos távolságra levő országokról, mint Irak vagy Kína. Koszovó esetében, lám, máris beúszik a képbe a vajdasági magyarok kérdése, amely azért megnehezíti, hogy egytagú mondatokkal nyilatkozzunk a problémáról. Talán Kína esetében sem ártana egy komplexebb nézőpont.

Például hogy akármennyire is sajnálatos — mert természetesen sajnálatos és elítélendő –, ami Tibetben történik, egyszerű megoldás egészen biztosan nincs erre a problémára. Kína, akár Tajvan, akár Tibet esetében csak a saját, “egy Kína” álláspontján belül kész a kompromisszumra. Kínának ezen kívül megvan a maga rendkívül sajátos politikai berendezkedése, amely csak bizonyos megszorításokkal írható le európai fogalmakkal, ráadásul még egy nagyhatalom is, akinek nem nagyon lehet kívülről, hangzatos jelszavak hangoztatásával előírni, hogy mit csináljon. És ez nem valamiféle morális megfontolás, ez egy egyszerű tény, aminek alapvetően meg kellene határoznia a Kínával kapcsolatos álláspontunkat.

Az olimpiai bojkott például jó eséllyel hülyeség. Mondjuk tegyük fel, hogy meg lehetne szervezni ezt a bojkottot, porig alázva ezzel Kínát. (Persze ez már eleve kétséges.) Mire számítunk ezután? A kínai kormány a szívéhez kap, és azonnal minimum széles körű autonómiát, de igény szerint akár teljes függetlenséget is biztosít bárkinek, akik kéri? A sokk hatására Kína a helyi szuverenitás nemzeti élharcosává válik? Szerintem lényegesen valószínűbb, hogy a most sérelmezett kérdésekben nem változik semmi, ugyanakkor Kína viszonya lényegesen fagyosabb lesz a bojkottáló államokhoz, és a jövőben még azt a minimális igazodási kényszert sem fogja érezni, amit most. Mármost akkor csak az a kérdés, szeretnénk-e felbosszanatani a világ egyik gazdasági nagyhatalmát vagy sem.

Mindezt egy olyan cél érdekében, amelyhez kizárólag a kívülálló szemszögéből tudunk hozzászólni. Irak, ha másra nem, arra igazán megtaníthatott volna bennünket, hogy az eszméket, legyenek azok bármennyire is nemesek, csak igen (aránytalanul) nagy járulékos költségek és előre felmérhetetlen kockázatok felvállalása mellett lehet importálni. Ha lehet egyáltalán.

4 Responses to Nincs egyszerű megoldás

  1. algi szerint:

    Érdekes volt, amikor a Híradóban tényként közölték, hogy a Dalai Láma az mindig ugyanaz a személy, csak új testben születik meg. Vajon mi lesz, ha tényleg lemond? Megvárják, amíg meghal? És addig nincs Dalai Láma? Már látom lelki szemeim előtt a fundamentalista tibeti szerzetes terroristákat, akik merényletet követnek el a visszavonult Dalai Láma ellen, hogy mihamarabb újjászülessen, lehetőleg egy jobban kezelhető emberbe.

  2. legjakabb szerint:

    “ráadásul még egy nagyhatalom is, akinek nem nagyon lehet kívülről, hangzatos jelszavak hangoztatásával előírni, hogy mit csináljon.”
    Persze egy nagyhatalom a határain belül azt csinál amit akar, hiszen ez hozzá tartozik a “szuverenitásához” amit ugye nagyon csúnya doolog megsérteni.

  3. Trychydts szerint:

    Ezt mondtam volna? Inkább azt, hogy beláthatatlan következményekkel jár és kvázi lehetetlen. Ha van javaslatod arra, mit lehetne tenni, repesve várom. Nehezítés: csak olyan javaslat játszik, amely

    a, fenntartható eredményeket hoz, tehát nem igényel 20 éven kersztül 2.000.000 ENSZ-katonát;
    b, nem jár világgazdasági összeomlással. Tehát Kína bojkottja, szarrá bombázása ugyancsak nem játszik.

  4. algi szerint:

    Én inkább ott látom a problémát, hogy hogyan tudunk tükörbe nézni azután, hogy az udvaron csak azért focizunk egy sráccal, mert ő a legerősebb.

    Elképzelhető, hogy ez a jelenlegi optimális alternatíva, de az is tutibiztos, hogy minden éperkölcsű embert kiráz a hideg ettől az olimpiától.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.