Naggyűlés naggyűlés hátán, most már a tököm tele van a naggyűlésekkel meg a tüntetésekkel, menjünk inkább gyógyszertárba, és küldjük el a patikuskisasszonyt a kurva anyjába. Amennyiben netán értetlenkedne, sajnálkozva, de azért határozottan magyarázzuk el neki, hogy a faszunk tele van már az egész patikustársadalommal, dugjanak fel a seggükbe egy karton lázmérőt, ha valami nem tetszik, de hagyják abba a hisztériázást, mielőtt úgy istenigazábólm kijövünk a sodrunkból, bassza meg. Ha még ez sem értené, akkor kérjünk elnézést, majd vegyünk egy vödör nyugtatót, mert alighanem felbasztuk az agyunkat valamin.

Szerény véleményem szerint a gyógyszer nem valami szent ereklye, hanem áru, amit a piacgazdaság szabályai szerint lehet adni-venni, adott esetben némi hatósági felügyelet mellett. Az egyértelműség kedvéért azért jelzem, hogy Magyarországon ez nincs így, még a vény nélküli gyógyszerek esetén sem. Ha az autópályán rám jön a fejfájás, verhetem a fejem a műszerfalba, de a benzinkútnál nem fogok fájdalomcsillapítót kapni. A múltkor egy őrizetemre bízott kislányra éjjel jött rá a gyomorgörcs és a foshatnék; örülhettem, hogy a “közelben” volt ügyeletes gyógyszertár, így csak fél órával kellett többet házon kíül töltenem, szénre vadászva, mint ha a sarki éjjel-nappali is árusíthatott volna ilyesmit.

A szén ráadásul még veszélytelen is — szemben mondjuk a tömény hulladékdugaszokat seperc alatt kocsonyává olvasztó lefolyótisztítóval, a mosószerrel vagy a Domestosszal, amit nyilván szintén csak hatósági engedélyre lehet kapni a vegyszerboltban.

Az igazán hátborzongató azonban az, mennyi seggfejséget terjeszetenek a patikusok és a helyzetből eredően a lelkesen nyomukban loholó jobboldali sajtó. Mert hát ezek után lehet majd szívgyógyszert kapni a benzinkútnál? Nem. Megszűnik a szaktanácsadási lehetőség? Nem, aki szeretné szedés előtt megkérdezni gyógyszerészét, a patikában nyilván megtehetné. Aki szerint tényleg “közösségi találkozóhely” a gyógyszertár (olyan mágikus értelemben, ahogy mondjuk a West End nem), az járjon gyógyszertárba: valami ilyesmit jelent a “liberalizáció” szó. Más kérdés persze, hogy akkor a patikáknak is át kellene alakulniuk szolgáltatásra szakosodott üzemekké. Vége lenne a fél órás sorbanállásoknak, a röhejes nyitvatartási időknek, a kényelmes, langymeleg közegben megállapított gyógyszeráraknak. Az egyszerűbb, vény nélkül is kiadható anyagot mindenki ott venné, ahol akarná, annyiért, amennyiért a piaci verseny diktálja. Persze, a Tescoval nyilván nehezebb egy pindurival egyezkedni, mint a céhen belül a többi patikussal. Ki kell majd találni, hogy mitől érdemes patikába menni, fehérre kell majd nyalni a kedves vásárló seggét. Egyszer minden kedvezményes bérlet lejár, legyen ez bármennyire is fájdalmas.