Spicli újságírás

Etikai szempontból végül is nincs semmi abban, ha egy újságíró bejut egy zárt ülésre, akkor tudósít az ott történtekről — sírjon azok anyukája, jelen esetben az MSZP-jé, akik merő idiotizmusból nem tudnak egy normális zárt ülést megszervezni. Lassan egy moziba nehezebb bejutni, mint az MSZP zárt körű rendezvényeire; lassan már ez a dilettantizmus is irritálóbb annál, mint ami konkrétan elhangzik. Arról már nem is beszélve, hogy amit Lamperth Mónika, pláne Szekres Imre mondott, az maga a merő dögunalom, semmi olyasmi nincs benne, amitől az MSZP-nek ténylegesen paráznia kellene.

Ugyanakkor a Magyar Rádió hozzáállása ennél lényegesen tenyérbemászóbb. A hatalomnak ez a céltalan baszogatása még elmegy valahogy egy kereskedelmi médiumnál; a kiegyensúlyozottságra és a pártatlanságra hivatott közszolgálati rádiónál viszont kurvára nem. Függetlenül a nyilvánosságra került közlések tényétől, a kiszivárogtatás jellege, a közlések váratlansága mind-mind a nettó hangulatkeltés, kevésbé elegánsan fogalmazva a szarkavarás műfajába illenek inkább; újabb és újabb muníciót adnak az ellenzéki demagógiának. Ami a Rádiónak rohadtul nem feladata.

Alighanem méltóbb, kulturáltabb, normálisabb és nem utolsósorban informatívabb dolog lenne ezeket az anyagokat nyersanyagként kezelni, utánuk járni, kommentárokat kérni, és azokat a hírrel egyidőben leadni — ahogy az mondjuk egy sajtótájékoztatón elhangzottakkal kapcsolatban szokásos. (Sőt, azok hanganyagát basznak nyilvánosságra hozni, pedig nyilván azt is felveszik, és sokszor nem is lenne érdektelen.) Persze az úgy nyilván lényegesen kevésbé drámai, kevesebb szó esne a Magyar Rádióról. Ehhez a színvonalhoz viszont kár újságírókat foglalkoztatni, pár magándetektív vagy titkosrendőr alighanem sokkal olcsóbb és hatékonyabb megoldás lehetne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.