Mint egy rossz akcióvígjátékban: végig reszketünk, hogy mi lesz akkor, ha lejár a számláló, aztán nem történik semmi. Gyurcsánynak a papírforma szerint bizalmat szavaztak a Parlamentben, a Fidesz elnöke pedig tartott egy bágyadt beszédet egy sovány kis közönségnek a Parlament előtt. Hú.

Én persze nem gondolom, hogy egy politikus soha nem hazudhat. Orbán Viktor például nyilvánvalóan hazudik, amikor azt állítja, hogy az önkormányzati választások megmutaták, hogy az emberek támogatták a Jó reggelt, Magyaroszág kiáltványt, hazudik, amikor azt állítja, hogy a kormánynak nincsenek eszközei az általa hozott jogszabályok betartására. Hazudik, amikor azt állítja, hogy a kormány szembekerült az országgal — ha valaki azt gondolja, hogy az ország a békétlenség lázában él, javaslom, nézzen ki az ablakon, és gondolja végig, miben különbözik az, amit lát, egy tetszőleges őszi délutántól. A “lázadás” valójában nem más, mint néhány ezer, a fpolyamatos politikai vereségtől (ahogy ők nevezik, megaláztatástól) frusztrált ember dühkitörése, eszközök és komolyan vehető legitimáció nélkül. (Vajon miért nem áll elő Orbán Viktor népszavazási kezdeményezéssel? Mert egyértelmű kérdésre egyértelmű válasz születne.) Hazudik, amikor sok százezer emberről beszél nyolcvanezer helyett.

Elvileg most minden nap tünti van a Parlament előtt. Érdekes lesz látni Orbán arcát, ha a tömeg nagysága a lúzerségi szint alá csökken. Vajon mikor és hogyan lesz módja brutális arcvesztés nélkül kihátrálnia ebből az egészből? Érdekes lesz megfigyelni, meddig lesz kedve minden este a Parlament előtt ácsorognia. Az eredmény legkisebb reménye nélkül.