A címben szereplő, és a filmben egy Moszad ügynök szájából elhangzó mondat mintegy ikonszerűen érzékelteti, miért lehet az egész filmet lehúzni a klotyón. Spielberg már megint nem bírt magával.

Hiába a remek történetvezetés, a sírnivalóan gyönyörű operatőrmunka, a brutálisan tökéletes színészi játék — az eszmei mondanivalót felzabálja a túlzásba vitt szellemeskedés. Ebben a filmben több, mesterien is kiszámított, remek poén van — hatalmasakat lehet rajta nevetni, iskolapéldái annak, hogyan kell az ilyesmit dramaturgiailag tökéletesen felépíteni. (Számlákat akarok! — üvölti búcsúzóul a családapából éppen gyilkológéppé avatott főszereplő után a Moszad könyvelője.) Nem éppen poén, egyszerűen csak rendezői bravúr, amikor a zsidó és az arab ügynökök egy bűnözéstechnikai malőr folytán találkoznak egy titkos rejtekhelyen (természetesen ismeretlenül). Csodálatosan oda van téve, ahogy a csapat két bérgyilkosa némi rivalizálás után megállapodnak abban, hogy a Ponyvaregény zenéjét fogják hallgatni a rádión — hogy aztán a holdfénnyel tökéletesen megvilágított folyosón erre a zenére folytasson szenvedélyes filozófiai vitát egymással a Moszad ügynök és az arab terrorista. Elképesztően jó húzás — csak éppen ezek között a filmes akrobatamutatványok között elvész az alapkérdés: igazolható-e az erőszak ellen alkalmazott erőszak? Ha lemészárolnak x sportolót, azért vállalható-e x + y terrorista terrorista eszközökkel való meggyilkolása, ahol y egyenlő a legyilkoltak helyére beszálló cserejátékosok számával?

A film amúgy végül is, némi hezitálás után nemet mond erre a szöveges feladatra. A legalapvetőbb közhelyeket ugyan sikerül elkerülni (kisgyerek feltűnte nem jelenti automatikusan szülők korai elhatározását stb.), azért a válasz mégiscsak borzasztó gagyi. Izrael ugyan nem démonizálódik, a palesztinok se, a főszereplők nem szuperkatonák, hanem háromdimenziós emberek; de azért az izraeli vezetésben mégis akad néhány fanatikus, elmebeteg szörnyeteg — no, hát ez nem valami brilliáns végkicsengés.

Kicsit kisebb politikai korrektség, egy lehelletnyivel provokatívabb művészi megközelítés, és hat vödörrel kevesebb a legnemesebb akciófilm-hagyományokból: még akkor is ezerszer jobban megérné, ha hatására jóval többen borítanák vitapartnereik nyakába az asztalt.