Kártyák az asztalon

Meglehet, kisebbségben vagyok ezzel a véleményemmel, de számomra egy adott pártról alkotott véleményem esetén még mindig meghatározó, hogy prominens képviselői mekkora intellektuális teljesítményt tudnak felmutatni. Határozottan igaz ez akkor, ha az adott párt ellenzéki pozícióban van. Egy kormányzó párt esetén ugyanis a konkrét teljesítmény is nyújt valamiféle fogódzó.; Egy ellenzéki párt viszont azt mond, amit akar, konzekvenciája nincs, a kijelentések és a valóság összhangba hozatalára belátható ideig nincs lehetőség. Számomra éppen ezért meghatározó, hogy a Fidesz intellektuális nívója jelenleg valahol egy seggrészeg, kocsmai kocapolitkus szintjén van. A nemzetmentő egészségbiztosítási koncepciót még mindig hét lakat alatt őrzik. Tarlós István, a Fidesz permanens főpolgármester-jelöltje, a fővárosi Fidesz-frakció vezetője most előállt egy koncepcióval. Előrebocsátom, szerintem mindenki jobban járt volna, ha a kártyák elővigyázatlan teregtése helyett ezt is elsuvasztják a pártszékház kazamatáiban, Mikola doktor hagymázas víziói mellé.

Mert hát én valahogy úgy képzelem, hogy ha valaki főállásban ellenzéki politikus, és papírra sercent egy harmincnégy oldalas programot, akkor azon nem baj, ha meglátszik, hogy nem egy unatkozó, ám annál véresszájúbban jobboldali és elborultan konzervatív mentőorvos írta, például. Hanem olyasvalaki, akit azért fizetünk (valamennyien), hogy tisztában legyen a főváros tényeivel, a lényegi adatokkal, és aki képes ezekből, mondjuk valamiféle racionális érvelési apparátus működtetésével, egy, a valósággal is összhangban, vagy ha nem is összhangban, de legalábbis valamiféle köszönőviszonyban álló programot rittyenteni.

A képet nyilván az is árnyalja, hogy a fővárosnak honlapja is van, amely ugyan se agyonreklámozva, se agyondizájnozva, se a korszerű követelményekkel összhangba hozva nincsen, de azért elég sok adat elérhető innen. Mondjuk a címlapról varázsolható elő a közgyűlés összes előterjesztésének teljes szövege, de a hozzá tartozó döntések is, méghozzá naprakészen. Tehát, ha Tarlós Úr mondjuk a titkárnőjére bízta a feladatot, még annak is lett volna miből dolgoznia.

A kiadvány tipográfiai igénytelensége maximum egy rövid mondatot érdemel: remekül jelzi, mennyire karakteres és professzionális a fővárosi Fidesz. Persze sohasem a külső a lényeg, noha szerintem cseppet sem véletlen, hogy a jó olvashatóság, illetve a vonzó külső nem volt szempont a dokumentum előkészítésekor. Valamit gyorsan oda kellett vetni a közvélemény elé, hogy Tarlós, a nagy népszavazási koordinátor imidzse izmosodjon cseppet; minél kevesebben olvassák el, annál jobb.

I. fázis: 1. A főváros gazdálkodásának, működésének stabilizálása.
2. Feltételeinek megteremtésével elindítani az európai szintű rendteremtés
folyamatait és a legtöbb területen értékelhető eredményeket kell elérni.
3. A kisebb forrásigényű városfejlesztési programok indítása.
4. A II. és III. fázisok előkészítése
A fázis időtartama: kb. 3 év

II. fázis: 1. A rend megteremtése, az elfogadható szintű szociális biztonság létrehozása (megfelelő kormányzati politikát feltételezve).
2. A nagyobb városfejlesztési programok indítása. Az élhetőbb Budapest
kialakítása.
3. A III. fázis programjainak előkészítése.
A fázis időtartama: kb. 3 év

Tarlós, a nagy, dinamikus városvezető saját elképzelése szerint három éven keresztül semmi más nem óhajt csinálni, mint a helyzetet konszolidálni. Persze ez remekül illeszkedik a Fidesz-retorikába, miszerint az MSZP-SZDSZ koalíció romokat és pusztítást hagy maga után, amerre jár, de ahogy Dessewfy Tibor igen jól mutatott rá a szombati Népszabadságban: ez a retorika most már talán nem tartható olyan nagyon sokáig. (Legalábbis szavazatszerzésre nem lesz alkalmas. Az elkötelezett tábor persze akármeddig képes lesz úgy érezni, hogy voltaképpen egy modern Gulágon élünk.) Újabb három évig tart majd, mire Budapest egy büdös putriból legalább élhetővé válik majd, de mindösszesen hat év kell ahhoz, hogy megkezdődhessen “az nyugat-európai szintű főváros folyamatos, dinamikus fejlesztése, építése”. (A névelő egyeztetlensége nem az én elírásom.) Bátor, ciklusokon átívelő program, az én szememnek egy cseppet mégiscsak minimalista. Sorry, idestova harminc éve élek a fővárosban, de csak nem akarom érezni, hogy a szájamig érne a szar.

A maradék huszonöt oldal lényegében egy görbe nyelű, rozsdás vasvillával összehányt kívánságműsor. Általánosságok, üres frázisok és jelenetés nélküli mondatok, pontokba szedve ugyan, de mégis egymás hegyén-hátán. “A városlakók biztonságérzete a főváros vezetésének jelenleg nem szempont“. “2012-ig [tényleg nagy meló lehet — Trychydts] létre kell hozni a „Fővárosi Ombudsman” intézményét és ezzel egyidejűleg az önkormányzati rendszert az új intézmény működésének
hatékonysága érdekében módosítani kell. A szervezés alapelvei:
politikamentesség, szakszerűség, elkötelezettség. Célja: a közterület rendjének biztosítása, a jogsértések megelőzése.
“. Néhol már-már epikusan lírai hangot üt meg a szerző: “A jelenlegi városvezetés elveszítette a kapcsolatot a főváros lakóival, a
nép-közeliséget populizmusnak nevezi. Szemléletváltás kell. Szerénység,
alázat, összeszedettség és rend. Biztonság, erre vágyik Budapest
mindenekelőtt.
” Akárhol próbálnánk is meg megérteni, hogy mit kezdene az ellenzék Budapesttel, megoldási javaslatokat sehol nem találunk. Hogy mit kíván Tarlós Úr, az világos — hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani, mennyivel reálisabbak ezek az elképzelések annál, mint amit Klári néni vázol fel parizervásárlás közben a SPAR közéleti kérdések iránt is érdeklődő munkatársának, az a dokumentum alapján nem nyer bizonyítást.

Egy terület van csupán, amely nem felismerhetetlenségig szétmázolt, ámde ez annál riasztóbb: az oktatási fejezet. Most túl, az olyan, a fővárost amúgy közvetlenül nem érintő oktatáspolitikai kérdéseken, mint a Bologna-rendszer egy az egyben elhibázottnak minősítése, vagy a tandíj fogalmának (és nem a jelenlegi konstrukciónak) zsigeri tagadása, a főpolgármester-jelölt azt is leszögezi: “Fokozódik a nevelés iránti igény. A „semleges világnézet” elmélet megbukni látszik. Helyenként már növekszik a nevelő iskolák, döntően az egyházi intézmények iránti érdeklődés.” Belegondolni sem merek, mit akart ezzel a főpolgármester-jelölt úr mondani. Mert hogy önkormányzati városvezetőként az alkotmány szellemében semmi más nem lehet, mint világnézetileg semleges, az halálbiztos — mi több, ezt a szempontot, ha pozícióban lenne, az önkormányzati iskolák esetében is tűzzel-vassal érvényesítenie kellene.

Aztán nem győznek csodálkozni, hogy jobboldali jelölt mindmáig képtelen volt megszerezni a főpolgármesteri széket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.