A jelek szerint Pakisztán sem az a sétagaloppal megvalósított sikersztori, mármint ami Amerika nagy, globális, terrorizmus elleni küzdelmét jelenti. A Pakisztánban most bevezetett rendkívül állapot — ahogy a New York Times szerkesztőségi cikke is kiemeli — nem kellene, hogy akárkit is meglepetésként érjen. Így jár az, aki minden lapját, minden dollárnyi támogatását egy militáns, hataloméhes vezetőre teszi fel.

Az Egyesült Államoknak persze nyilván baromi kényelmes lenne, ha mindenki nagy kanállal zabálná az importált demokráciát. Sajnos azonban ez így, ebben a formában nem megy. Szeptember 11. nem csak azt mutatta meg, hogy mire lehet képes a nemzetközi terrorizmus. Azóta már azt is tudjuk, hogy felszámolni sem lehet egyik napról a másikra — nem utolsósorban éppen azért, mert a világ nem egy gigantikus Amerikai Egyesült Államok. A globális terrorizmus voltaképpen globális ideológiai háború, egymással való érintkezésre kényszerített, ámde fájdalmasan és radikálisan különböző kultúrák összeütközése.

A probléma rendkívül bonyolult, és számos aspektusa van. Az egyik legfőbb gond alighanem mégiscsak az, hogy Amerika, vagy ha úgy tetszik, a nyugati civilizációnak tekintett csoport fejére rendszerint pontosan az a szar löttyen, amit saját maga szivattyúzott oda. Mert nem szeretjük ugyan a fundamentális iszlámot, de mégiscsak iszlám országotól vásárolunk olajat. Ha úgy adódik, szemrebbenés nélkül adunk fegyvert barátinak tekintett iszlám országok kezébe.

Amerika mindenféle bizonytalankodás néklül lép át a nemzetközi jog jelentette határokon, hogy aztán csodálkozzon, amikor kiderül, hogy a technológiai fölény révén gyorsan kivívott győzelem semmit nem ér, ha utána nincs, aki stabil állapotokat teremtsen — lásd Irak. Vagy amikor kiderül, hogy a nehezen megszerzett és vastagon pénzelt, kulturálisan azonban totálisan különböző közegből érkezett szövetségesnek mégiscsak fontosabb a hatalom, mint a demokrácia elvont elvei. Musharraf nem látja be, hogy a stabil, civil kézben levő, megfelelő legitimitással levő hatalom alapvető fontosságú lenne mondjuk már csak azért is, hogy a pakisztáni atom ne kerülhessen rossz kezekbe. Nem látja be, de kik és milyen alapon képzelték, hogy be fogja látni?

Amerika igen markáns akcióit kizárólag eredményekkel tudná legitimálni valahogy. Ha sikerülne jelentős csapást mérnie a nemzetközi terrorizmusra, a világ közvéleménye alighanem megértő lenne az öntörvényű akciók iránt. Jelenleg azonban inkább csak az látszik, hogy Amerika jóval nagyobb falatot harapott, mint amit meg tud rágni. Ha a torkán akad, valamennyi szövetségesének akad majd fulladoznivalója.