Gondoltam, fasza kis sztori lehet belőle, ha megnézem, milyen baromságot árul az ismeretlen jótevő, de csalódnom kellett. Ez még átverésnek is fantáziátlan. Így be kell érnem annyival, hogy megpróbálom ledurrantani az aranytojást tojó tyúkot. Na meg persze azzal a bizsergető érzéssel, hogy sikeresen kivágattam az iWiW-ről azt a kismókust, aki ismeretlenül tömködte a postaládámat, mindenféle felhasználói szabályzat ellenére.

A dologban amúgy az a csel, hogy valójában nem is átverés. Ha belépünk a védett oldalra, akkor a fene nagy titok, amit megtudhatunk, hogy ha ügynökként árulunk szolgáltatásokat, akkor azzal pénzt lehet keresni. Rögtön ajánl is két ilyet, meg a Startlap megfelelő oldalát, hogy aki ismerőseinek zaklatása révén akar suskát felhalmozni, az megtehesse. A végképp töketlenek számára még szöveges példák is vannak arról, hogyan kell behízelgő hangvételű levelek százait írni ismerőseinknek, akik között nyilván lesznek majd olyan palimadarak, akik ingyen továbbküldözgetik majd a levelünket, benne persze a mi referencia-linkünkkel az adott szolgáltatásra. Nincs is ebben semmi rossz, maximum néhány kilotonnával mi is hozzájárulunk majd a már így is elviselhetetlen mértékű internetes szeméthez. Mily csekély ár ez ahhoz képest, hogy a hozzánk közel állók iparszerű cseszegetésén immáron nyerészkedhetünk is!

Két dolog miatt mégis okádnom kell egy cseppet. Az egyik, hogy sokan alighanem még mindig elhiszik, hogy zéró munkával, képzettség nélkül, pusztán suttyóságuk révén milliomosok lehetnek, csak egy jó kis tipp kell hozzá. A másik, hogy mindehhez ez egy megaratyi, uw.hu-s oldal szolgál referenciául, aminek mind a külalakjából, mind a tartalmából csak úgy süt a prosztóság. (Azóta, hogy először láttam, most még rondább).