Orvos tollából ritkán olvashatunk bármit is a sajtó vélemény rovatában, aminek akár csak érintőleges köze is van a valósághoz. A ma választott írás egy ritka példa: a szerző természetesen magángyógyász.

A mai magyar egészségügy leginkább semmit nem ér – ezzel talán éppen ideje szembenézni. Megfelelő kapcsolatok és gyakorlat nélkül általában már az alapszolgáltatást sem kapjuk meg tisztességesen – gondosan a szánka rágják viszont, hogy ők mennyire leterheltek, milyen elviselhetetlenül sokat kell dolgozniuk. A brutálisabbnál brutálisabb műhibákra pedig rendszerint a vállvonogatás a válasz.

Érdemi reform – pénz és politikai akarat hiányában – csak az óriásplakátokon létezik.

Van egy réteg, amelyik igyekszik némi kapitalizmust vinni ebbe a rothadó rendszerbe, és ez a magánpraxis intézménye. Kétségtelen tény, hogy ez nem egy olyan szektor, ami mindenki számára nyitva áll, de legalább tehermentesíti a nem kis részben szegény, szerencsétlen, túlterhelt, már csak a paraszolvencia-boríték átvételére képes, legyengült, tehát vastagon kontraszelektált orvostársadalmat. Ehhez képest most elvesszük tőle a kedvezményes gyógyszer felírásának lehetőségét – azért, mert csak, menjen csak mindenki szépen vissza az embertelen közgyógyászatba, forduljon csak fel minél hamarabb, az ám az igazi tehermentesítés.

Ez semmiképpen sem legitim válasz. A járulékot az állampolgár fizeti, ami jár az jár – ha kell, alkalmazzanak szigorúbb mércéket a magánorvosokkal szemben, de – akármilyen kis mértékben is – ellehetetleníteni őket undorító, gerencitelen és indokolhatatlan húzás.