Andor László a Szili Katalin jelölése körüli hercehurcákat a közvetett elnökválasztás hátrányainak illusztrációjaként fogja fel. Holott épp az ellenkezőjéről van szó.

A köztársasági elnök megválasztásának – parlamenti többség hiányában – megkerülhetetlen feltétele a konszenzus. Azon kevés alkalmak egyike tehát, amikor a pártoknak, ha nem akarnak koalíciós válságot, mindenképpen megegyezésre kell jutniuk – legalább koalíción belül.

Ezen az oldalon már többszor kifejtettük Szili Katalinnal kapcsolatos averzóinkat – megválasztása így szerintünk nyilván inkább a közvetlen elnökválasztás ellen érv. Kicsit általánosabban fogalmazva: a közvetlen elnökválasztás pontosan azoknak az elvtelen, populista, jellemtelen politikusoknak kedvez, akiknek demagóg szólamai valóban tömegeket tudnak megmozgatni – a köztársasági elnök a jelenlegi alkotmányos berendezkedésben pedig egy csöndes, a mindennapi pártpolitikai vitákon felülemelkedni képes, stabli pontot jelentő ellensúly. Szili Katalin, akit saját személyes karrierjén kívül aligha érdekel bármi más, nyilvánvalóan alkalmatlan erre a posztra, ugyanúgy, ahogy mondjuk Orbán Viktor is az. Aki nem mellesleg szintén ringbe szállhatna egy elnökválasztáson, hiszen akkor már rögtön nem lehetne a szocialisták magánügyének tekinteni a jelölést sem.

A másik, meglehetősen szűk látókörű érv, hogy az SZDSZ nem vesztene szavazatot Szili Katalin támogatásával. E mögött az a cikkben is szereplő, sehogyan alá nem támasztott feltevés áll, hogy Szili mindenki számára elfogadható. Nem az.