Reménytelen, de nem súlyos

Elsőre azt gondolná az ember, hogy az ellenzéki pártoknak igazán érdeke, hogy az Alékotmánybíróság zavartalanul működhessen – a Fidesz mégsem megy bele abba, hogy legalább azt a két bírót megválasszák, akinek a személyével kapcsolatban konszenzus van. Nyilván azt gondolják, hogy ez a bizonytalan helyzet a harmdik jelölt esetében erősíti majd a zsarolópotenciáljukat.

Erősen kérdéses, hogy a jelölés lepasszolása a köztársasági elnöknek bármit is enyhítene a helyzeten. A köztársasági elnök tekintélye elvben persze sokat segíthetne; Mádl Ferenc azonban nem habozik újra meg újra kimutatni jobboldali elköteleződését, ha alkalom nyílik rá – ha utódja is ezt a gyakorlatot követi majd, ez inkább csak egy újabb szereplő beiktatása lesz a pártpolitikai játszmákba.

Sokkal keményebb garanciális elemekre lenne szükség; olyanokra, amelyek komoly szankciókkal járnak az Országgyűlésre nézve, ha nincs működőképes Alkotmánybíróság. Mivel azonban a törvényeket is ugyanezek a képviselők hozzák, sok illúziónk nem lehet. A helyzet reménytelen, de egyelőre még nem súlyos.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.