Magára a filmre kár is pixeleket pazarolni: a poénokon – hála az íróknak és jó színészeknek – én speciel jókat hahotáztam, de az úgynevezett “sztori”, különös tekintettel a “végkifejletnek” nevezett valami, röhejesen gagyi. De ez a film nem is attól igazán élvezetes, hogy miről szól. Ez a film attól élvezetes, hogy igazi vírust indíthatna el a filmrajongók körében.

A sztori szerint ugyebár egy teljes videótékányi VHS-szalag letörlődik, a tékára vigyázó srác a semmirekellő haverjával pedig kitalálják, hogy mentsék a menthetőt, újraforgatják a filmeket – mindezt a Szellemírtókkal az élen. A folyamatot svédelésnek nevezik el, és ez az, amire bárki képes, akinek van egy ósdi kamkordere + egy kis fantáziája. A cél: az eredeti film lényegét visszaadni minden elérhető eszköz segítségével – még keverőpultra sincs szükség, a film szigorúan kamerába vágva készül el.

Egyszerűen zseniális, mert mindenkinek eszébe jutott már, aki fogott kamerát a kezébe. Ha nem érdekelne komolyabban a filmkészítés, azonnal nekiállnék kedvenc DVD-im svédelésének. Az ötlet annyira fertőző, hogy maga a film író-rendezője is svédelte a film trailerét, ami persze teljesen érthetetlen és használhatatlan lett, dehát épp ez a lényeg: akkor is muszáj csinálni, ha nincs értelme.

Sajnos a legtöbb svédelt filmből nem sokat látni, a legtöbbe a Szellemírtók, a Csúcsformában 2, a Robotzsaru és Miss Daisy sofőrje amatőr rimékjéből láthatunk, de szerintem már ezekért megéri a jegy árát. Menjetek el, nézzétek meg, és svédeljetek magatoknak egy Star Warst vagy egy Keresztapát a haverokkal!