Elég jelentősen árnyalja a köztársasági elnökről kialakított képet a vele készült, kedden megjelent interjú. Elképesztő arroganciája mellé azért egy hazugság és néhány nagyon durva, erős szereptévesztésről uralkodó kijelentés is hozzátartozik.

Kezdjük a füllentéssel. Az interjú elején Sólyom László, arra a kérdésre, hogy miért beszél egyes szám harmadik személyben önmagáról, így felel:

Amikor azt mondom, hogy „az elnök” így meg úgy, akkor az intézményről beszélek. Magától értetődik, hogy az elnök nem folytat párbeszédet, amikor nem az a tiszte. Megvan a politikai és szakmai véleményem is bizonyos kérdésekről, de az elnöki pozíció nem engedi, hogy azt mondjam, amit szeretnék, hanem azt, amit az elnökség a szerepfelfogásom szerint lehetővé tesz.

Egy kicsit később ezt mondja:

“A zöld ügyekben is vannak lehetőségei az elnöknek. A tárcával való együttműködésnek is köszönhetően például újra önálló lett az Őrségi Nemzeti Park, és sokkal több természetvédelmi őrt állítanak be, mint eddig. Nem volt hiába, hogy elmentem a Zengőre, ahogy elmentem a Rába hídjára is.”

Az aprócska kis bibi csak az, hogy mindeddig elnök úr a Zengő körüli, gusztustalan, undorító, koncepció nélküli zöldvircsaftban való résztvételét mind tavalyi, mind tavalyelőtti nyilatkozataiban magánakcióként jellemezte. Akkoriban mintha még nem látta volna, hogy ő egy hivatalt képvisel; mi több, “hangsúlyozta” is, hogy nem így van.

Az egész dologra persze nem lenne érdemes sok szót vesztegetni, ha csak a Zengő körüli zűrzavarból nem derülni ke hihetetlenül sok minden a köztársaság jelenlegi elnökéről. Egyrészt hihetetlenül elfogult önmaga iránt. Személy szerint, akármennyire okádok is attól, ahogy a civilek viselkedtek-viselkednek a lokátor kapcsán, elfogadom, hogy más véleményen vagyunk; mint civileknek, van is és lehet is magánvéleményünk. Egy köztársasági elnöknek — ahogy úgy amúgy ezt Sólyom is elismeri: nem lehet magánvéleménye. Az ország főparancsnokaként nem szállhat be egy lokátor körüli civil ereszdelahajamatba. Amit esetleg tehet, hogy kőkemény szakmai szempontokat mérlegelve részt vesz a szakmai párbeszédben, a szakmai döntéseket pedig elfogadja. Sok jogosítványa van, ezekkel élhet. A társadalmi vitákban viszont nagyon speciális helye van. Az is elég kínosan venné ki magát ha egy vb-mérkőzésen a bíró nem tudna ellenállni a kísértésnek és egyszer csak rúgna egy hálószaggató gólt.

Sólyom azonban szemlátomást azt képzeli, hogy bizonyos kérdésekben birtokában van az abszolút igazságnak; így lényegében mindegy, hogy ezeket köztársasági elnökként vagy és magánemberként képviseli. Ezért nem képes koherensen beszélni a Zengőn tett sétáiról sem. Ami persze azért kínos egy kicsit, mert a demokrácia egyik alapfeltételezése az, hogy abszolút igazság nincs; a zirci zöldséges meggyőződése a tökéletes államról ugyanolyan súlyú, mint Orbán Viktoré, Ludassy Mária filozófiaprofesszoré és persze Sólyom Lászlóé. Utóbbinak azonban egy kötelezettsége is van. Az alkotmány ezt így fogalmazza meg:

29. § (1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

Sólyom egy másik, ugyancsak a szóban forgó interjúban tett kijelentését is nehézkes egy cseppet az alkotmány ezen paragrafusának megfelelően értelmezni:

Örülnék, ha megjelenne egy zöld párt. Eddig mindig azt mondtam, hogy még nincs itt az ideje, de most olyan mértékben kiábrándult a közvélemény az itt folyó pártpolitizálásból, hogy nem tartom kizártnak, hogy megérett a helyzet egy harmadik erő megjelenésére. Erre a zöld gondolat nagyon alkalmasnak látszik, tényleg átnyúlik a táborokon, ilyen szempontból semleges. Mindenkinek húsbavágó, mert itt már nemcsak arról van szó, hogy nem lehet levegőt venni az utcán, hanem tényleg vége lesz a világnak, ha ez így megy tovább.

Ha ez nem durva politikai állásfoglalás, akkor nem tudom, mi az. A Magyar Köztársaság elnöke, a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt ad hangot azon véleményének, hogyan lehetne, mi több, kellene a magyar pártstruktúrát átalakítani. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, a Magyar Alkotmánybíróság exelnöke úgy csinál, mintha a “zöldgondolat” valami olyan tiszta és egyértelmű ideológiai kristály volna, ami köré nyugodtan fel lehetne építeni egy pártot. Mintha a környezet ügye érdekében csak egyféleképpen lehetne cselekedni, és mintha ez az ügy függetleníthető lenne minden egyéb ideológiai megfontolástól. Sólyom természetesen nem erre gondol, de azért érdemes regisztrálni, hogy ez filozófiailag már csak egy lépésre van attól, hogy ne is legyenek pártok, elég a Zöld Párt. Valójában persze arról van szó, hogy Sólyom elkötelezett egyféle zöldgondolat irányába, és emellett köztársasági elnökként sem szégyell kampányolni.

Az interjúnak egy másik, kissé meglepő fordulata az volt, amikor kiderült: Sólyom Lászlónak elvi kérdés, hogy pártelnököt ne hívjon meg a köztársasági elnöki palotába. A miniszterelnököt sem hívja meg, mert egyszer kihúzta nála a gyufát: az őszödi beszéd után max irgumburgumról lehet szó, egyeztetésről semmiképpen. Hogy a köztársasági elnöknek a Parlament bizalmi szavazása után ez “logikus”, újabb szégyenfolt. Igazán meglepő azután lesz mindez, amikor tegnapelőtt az is kiderült számomra egy sajtóhírből, hogy a történelmi egyházak vezetőit viszont nagyon is, sőt: minden évben meghívja. Velük szívesen cserél eszmét közéleti kérdésekről.

A Mazsihisz a tegnapi beszélgetésre nem ment el. Így nyugodtan elmondhatjuk: a köztársasági elnök kizárólag olyan egyházak vezetőivel falatozott nagy vidáman, amelyek teljesen nyíltan elkötelezettek a mai magyar jobboldal irányába (és keményen kollabrolátak az előző rendszerrel). Hivatalos, egyházi szolgálatban levő tisztségviselőik rendszeresen kacsintgatnak a szélsőjobb felé — az egyház elhatárolódása pedig markánsnak a legjobb indulattal sem nevezhető, inkább olyan langyoska. A dolog pikantériája, hogy a Mazsihisz azért nem tett eleget a meghívásnak, mert a köztársasági elnök érzésük szerint ugyanettől a szélsőjobbtól nem határolódott el megfelelő eréllyel. (A Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője válaszlevelében részben a köztársasági elnök azon parlamenti beszédére hivatkozott, ahol Sólyom kinyilatkoztatta: kiknek a félelmét ismeri el és kikét nem. A holokauszt túlélőinek félelmét igen, a többi állampolgárét nem. Nekik nincs erkölcsi alapjuk félni a szélsőjobbtól. Éljen a nemzet egysége.)

Persze a Mazsihisz idei távolléte nem teszi korrekttebbé a tavalyi találkozót: nehéz megérteni, hogy miközben a köztársasági elnök semmiféle párbeszédet nem hajlandó kezdeményezni azokkal (az ellenzéket is beleértve), akik direktben felelősek az ország irányításáért, milyen alapon szelektál a civil szervezetek és azon belül is az egyházak között. Nem hiszem, hogy egy szekularizált államban feltétlenül helyes egy ilyen gesztus egy, még mindig a “nemzet egységét” kifejezni hivatott főméltóság részéről.

Sólyom László két évvel ezelőtti megválasztása természetesen a kisebbik (sokkal kisebbik) rossz volt. Ma már egyértelmű: a “rossz”-on pontosan ugyanakkora hangsúly van, mint a “kisebbik”-en. Ezt akkoriban nem így láttam; azt gondoltam, egy köztársasági elnöknek elég széles látókörűnek és intelligensnek lennie. Ma már abban is biztos vagyok, hogy némi alázat is szükséges ehhez a szerephez. Vagy legalábbis a narcisztikus ösztönök kissé fékezettebb habzása.