Mostantól csak a leggörényebb fasiszta hazudozók állíthatnak majd olyat a legközelebbi melegfelvonulás előtti Nap-keltében (ahogy azt Jónás Levente, a Jobbik kommunikációs igazgatója tette az idén) hogy a “a Jobbik tüntetésein nincs balhé”, meg hogy “Magyarországon nem éri hátrányos megkülönböztetés a melegeket”. Azt is érdemes regisztálni, hogy már megint ugyanaz a szélsőjobboldali szutyok öntött ki az utcára, már megint azokat verték, rugdosták és dobálták, akiket a jobboldal szofisztikáltabban vagy durvábban, célozgatva vagy nyíltan szalonképtelennek nyilvánított.

A Fidesz most nem tartott rendkívüli sajtótájékoztatót, hogy szolidaritását fejezze ki a bántalmazott magyarok mellett — holott az a csürhe tombolt megint szombaton, akivel nem olyan régen még ők is kokettáltak. A legnagyobb ellenzéki párt ismét nem tiltakozott egy olyan atrocitás ellen, amikor szélsőséges elemek alkotmányos jogaik gyakorlásában akartak megakadályozni teljesen törvényesen viselkedő magyar állampolgárokat. A Jobbik honlapján még most sem található egy csoffadt kis bocsánatkérő nyilatkozat sem; egyelőre még nincs köpönyegszaggatós, hamufejreszórós, kétségbeesett elhatárolódás a szélsőséges elemektől, a neten keringő diadaljelentésektől, amelyek szerint sikerült szétkergetni a “buzicsordákat”. Pedig ezek a szövegek elismerően veregetik a Jobbik vállát — ami minden demokratikus pártnak vérciki lenne.

Az egyetlen öröm az ürömben, hogy egy ilyen melegfelvonulás után már azok sem maradhatnak csöndben, akik eddig biztos, ami biztos alapon hallgattak. Lendvai Ildikó vasárnap kiadott közleményében nem csak a megbélyegzést nevezte bűnnek, de immáron világosan és félreérthetetlenül elkötelezte magát a homoszexuális párok regisztrált élettársi kapcsolata mellett. Ez mindenképpen egy nagyon fontos lépés lenne; a jelenlegi helyzetben pedig komoly esély is van ennek a gesztusnak sem utolsó lépés tényleges megtételére. És most, a repülő sörösüvegek és homokkal teli zacskók után talán Semjén Zsoltnak sem kell úgy éreznie, hogy keresztényi erkölcsével összeegyeztethetetlen, ha embertársai hátrányos megkülönböztetésese ellen küzd. (Ettől függetlenül nincs felőle kétségünk: meg fogja találni a módját, hogy így érezhessen.)

Mindenkinek döntenie kell. A szombati atrocitások hátterében nem volt olyan állítólagos provokáció, mint a miniszterelnök őszödi beszéde. A rendőrség is visszafogottan és törvényesen intézkedett, nincsenek kilőtt szemek, amikre mutogatni lehetne. Most látszólagos mentség sincs. Kétezer embert egyszerűen és világosan láthatóan pusztán csak azért próbáltak megalázni és fizikailag bántalmazni, mert mások, mint ahogy azt egyesek szeretnék. Ez tűrhetetlen, elfogadhatatlan és kibírhatatlan. Aki ezeket a bűncselekményeket támogatja, az lényegben maga is bűnöző — bűnözőként kell megbélyegezni és kirekeszteni. Aki tevőlegesen vesz részt ilyesmiben, azt példásan és brutális szigorral kell megbüntetni. Nem lehetünk nyugodtak addig, amíg Magyarországon ilyesmi előfordulhat.