Kivárásra játszik

Orbán Viktor kongresszusi beszéde
Magyar Nemzet Online, rövidített, szerkesztett változat

Orbán Viktor az Inforádióban
2007. május 23.

Péntek 8 – Vendég: Orbán Viktor
2007. május 25.

A cinizmus páncélingétől kellene megszabadulnunk
Magyar Hírlap, 2007. május 26.

Orbán Viktor brutális kommunikációs offenzívába kezdett — a semmiről. Nagy médiafigyelmet kapott a tét nélküli Fidesz-kongresszus, újonnan megválasztott elnökként rengeteget szerepel a médiában. Mégsem mond semmit; pontosabban semmi olyasmit nem mond, ami nem illeszkedne a már ezerszer elhasznált panelekbe. Orbán Viktor biztonsági játékot játszik.

Triviálisnak látszik az igazság, hogy ha a kormány intézkedéseivel szemben fennmarad a jelenlegi elégedetlenség, és a Fidesznek sikerül legalább egy elfogadható image-et fenntartania, akkor lényegében érdemi ellenzéki tevékenység nélkül meg lehet nyerni a következő választást. Kérdés azonban, hogy ez egy felelős politikai alapállás-e. Amit jelenleg tudunk a Fidesz politikájáról, annak alapján akár az is elképzelhető, hogy megválasztásuk esetén államcsődbe kormányozzák az országot. Érdemi, konkrét vitatható javaslatok nem hangzanak el: ami elhangzik az az, hogy ne legyen, amit a kormány akar.

Ami mégis elhanzik, az maga a téboly. Hogyan értelmezhető például az a megjegyzés, hogy az egészségügy és az oktatás nem üzlet? Piacgazdaság van. Jelenleg a felsőoktatásban tanulók durván fele költségtérítéses képzésre jár; az ő oktatásuk hogyan értelmezhető másképpen, mint üzletként? Vannak eleve fizetős képzések; vannak magánegyetemek is. És akkor még nem is beszéltünk a felsőoktatáson kívüli oktatásról, legyen szó nyelviskoláról, magániskoláról vagy valami felnőttképzésről. Ezekre mind nincs szükség? Aki plusz képzést akar és van rá pénze, nem fizethet, mert az oktatás nem üzlet?

A magán-egészségüggyel egészen hasonló a helyzet. Az elég nyilvánvaló, hogy a jelenlegi szervezeti keretek a jelenlegi finanszírozási struktúrában nem fenntartható. A magántőke ráadásul már most is jelen van az egészségügyben; gondoljunk a gyógyszergyárakra, a magánklinikákra, a magánpatikákra és magánrendelésekre. Aligha tekinthető tehát kérdésnek, hogy a magántőke jelen legyen-e az egészségügyben. Vitatkozni leginkább azon lehet, hogy hogyan legyen jelen.

Orbán Viktor persze legszívesebben kommunizmust építene. Kormányzása idején komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elhiggyük: minden jó az államtól ered. Családi pótlék, gázártámogatás, ingyenes oktatás és egészségügy, lakásépítési támogatás: mind az államtól ered. Soha egyetlen szó sem esett arról, hogy a Nagy Univerzális Adakozás forrása az adófizetők pénze. Pedig ha azt várjuk, hogy mindent az állam intézzen helyettünk, akkor azt nekünk kellene majd kicsengetnünk, a saját zsebünkből. Ezért, bár elvben lehetne persze ezt is, ehhez is átfogó koncepció lenne szükséges — Orbán Viktor pedig csak arról beszél, hogy bezzeg az ő idejében mennyivel jobb volt nekünk.

Jobb volt, persze, de nem fenntarthatóan. Orbán pontosan azért hallgat mindenről, ami nem merő általánosság, mert tudja: ha ő lenne hatalmon, neki is a népszerűtlen intézkedések és a további maszatolás között kellene választania. Ezért inkább nem mond semmit. Ezért is nem akar előrehozott választásokat, ezért lépett ki a radikálisok mögül, ezért húzza folyamatosan a népszavazási bohóckodást. El akarja játszani azt, amit 1998-ban már eljátszott egyszer: ő akarja learatni a megszorító gazdaságpolitika hasznát.

Pofáraeséssel csak akkor kell számolnia, ha a reformok még a választások előtt elkezdik éreztetni a hatásukat. Ebben az esetben ugyanis Orbán ott fog állni egy idétlen mosollyal az arcán, anélkül, hogy lenne érdemi politikai teljesítmény, amit fel tud mutatni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.