Pünkösdöt Prágában töltöttem. A városnak egy elenyészően kis részét láttam — a szállodánk az egyik lakókerületben volt, és jó turistához illően az óvárosban, illetve a várhegyen kódorogtunk minden szabadidőnkben. Meggyőződésem, hogy jobban éreztük magunkat, mint az átlagos budapesti turista.
earth
2007.
A halálunalom és a körömrágó izgalom találkozása.
Erős túlzás lenne persze akár csak azt állítani, hogy szellemi orgazmus közeli állapotba kerültem, amikor megmutathattam a barátnőmnek a lakásomat a Nyugati tér aluljárójának padlóján; ugyanakkor egy kicsit úgy éreztem, talán mégis van remény. Budapesten leginkább ilyesmik miatt érdemes élni: mindig van valaki, akiben egy kicsit több a spiritusz az átalgosnál. Persze egy ilyen tértől […]
Valakik kiraknak egy olvadozó kék tehenet seggel a Bazilika felé — a plébános úr másnap az országos médiában tiltakozhat, a klerikális seggfejek fröcsöghetnek kedvükre a jobboldali sajtóban. Vicces kis rohadékok megrongálják szobrot, aztán átviszik a Liberálisok Háza elé — a hányadék kis vandálok a nevüket persze nem vállalják "térrendező gesztusuk" mellé. A Magyar Nemzetnek azért […]
Ha a Belvárosban gyrost akarunk zabálni, jellemzően három dolgot tehetünk: vagy battyogunk a benzingőzben, és közben elrágcsáljuk, amit vettünk, vagy beülünk a kényelmetlen boltbelsőbe, vagy letelepdünk az utcán, a kipufogógázok magasságában, és ott falatozunk. Ha az ember egy kicsit is pesti, tudja, van annak is romantikája, ha az ember egy kis kén-dioxidot is szív a […]
Késő este, körút. Öregember fekszik a hátán, agyonkopott bőrkabátban, iszonyatosan mocskos nadrágban. Jönnek-mennek mellette az emberek, nem háborgatják magánéletében. Mélyinterjúm első kérdésében arra lennék kíváncsi, szeretne e felállni. Belenéz a szemembe, majd közli, ahhoz képest, hogy totál fogatlan, meglepő artikuláltsággal, hogy momentán éppen erre törekszik. Felsegítem, ahogy közel kerülünk egymáshoz, már érzem, hogy fürdeni se […]
Ülök a metrón, épp lapoznék a Magyar Nemzet seggnyalási rovatában, amikor egyszer csak egy vidám kis patakocska kezd el szaladni a lábam előtt. Felnézek: bűzlő, seggrészeg manus, épp most hugyozta össze magát. Segíteni a dolgon már nem lehet, de be talán már ne itt szarjon, meg lehet, hogy rókázásra sincs szükség. Megpiszkálom a lábammal, hogy […]
Van abban valami csodálatra méltó elkötelezettség, ahogy egyes intézmények gondosan ápolgatják a róluk szóló sztereotípiákat. A bevásárlóközpontokat sokan a fogyasztói társadalom mételyének szívcsakrájának tekintik; holott például mondjuk a legnagyobb könyvesboltok egy része is tuti itt van, hogy a kulturált összefutási lehetőségekről már ne is beszéljünk. Ennek ellenére tegnap azért dobtam egy hátast, amikor megláttam a […]
Van abban valami cyberpunkos bizarrság, amikor egy kínai férfi érthetetlneség közeli akcentussal, egy mikrofonba üvöltve arra szólítja fel a levesre váró hajléktalanokat, hogy álljanak hátrébb. Még hátrébb, még hátrébb, aztán mondják, hogy Ámen. Amíg nem mondják, addig nincs leves. Nota bene, utána sincs, utána egy csúf, antipatikus nyanya következik, aki imádkozásra szólítja fel őket. Kínos […]
http://www.azutcaembere.net/aktualis_2.shtml Büdös, koszos, részeg hajléktalanokat elüldözni a padokról, és elválasztóvasakat hegeszteni rá, hogy vissza se fekhessenek, tényleg nagyon felelős és szavazópolgár-barát magatartás. A cseszegetett célcsoport védekezni semmiképpen sem tud és teljesen törvényes is. Nyílt levélben tiltakozni mindez ellen, rokonszenves és intelligens sajtóslánykákat mozgósítani, esetleg később tüntetéseket is szervezni viszont legalább annyira felesleges, mint amennyire gennyes […]