Vasárnap reggel ezt gondoltam:
1. Nem szavazok az MSZP-re. Tötymörgő, természetüktől fogva vérpopulista, őstulok karsaijózsefeket tömörítő, a gazdasági válságban a fejükhöz nyomott revolverrel cselekedni hajlandó, rendre posztkárádi reflexeket produkáló formációk ne számítsanak a támogatásomra.
2. Nem szavazok az SZDSZ-re. Identitászavaros, opportunista, arrogáns, az országra a nagy büdös semmiért politikai instabilitást hozó, a következetességnek még a látszatát is elkerülő gittegyletek ne érezhessék azt, hogy kaptak még egy esélyt. Nincs több esély.
3. A Jobbik csupa olyasmit képvisel, amit én megvetek, részemről kilőve.
4. A semmiből felbukkanó, az elitváltás ködös mítoszával elkábítani próbáló LMP-re még akkor sem szavaznék, ha nem pacsiztak volna le a Humanista Párttal. Pedig de.
5. A Fidesztől én félni ugyan nem félek, sem a demokráciát, sem uniót nem féltem tőlük. Évek óta olvasom a hírlevelüket, ami az EP-ben folyik, azt akár ők is csinálhatnák. Ugyanakkor minden nap találnak rá alkalmat, hogy bizonyítsák: hataloméhes, gátlástalan, demagógiától sem visszariadó, az intellektualitásnak még a látszatát is könnyűszerrel feladó robotok. Nem szívesen kelteném azt a látszatot, hogy számomra is ők a Nemzet.
6. Az MDF lényegében nem is létezik; nincsenek komolyan vehető politikusaik, nincs politikai identitásuk, csak röhejes botrányaik és bődületes baromságaik vannak. Jelölték Bokros Lajost, oké; ettől még nem gondolom azt, hogy szimpatikusak, mint politikai erő. Épp ellenkezőleg: még az SZDSZ-nél is nagyobb kreténeknek tartom őket, akik ráadásul még az olyan dolgokat sem támogatják, mint mondjuk a melegházasság.
Végül aztán, némi baráti befolyásra, mégis az MDF listájára szavaztam. Úgy éreztem, illik honorálni, ha valaki legalább egy szimbolikus gesztus erejéig beáll a józan ész és a szakértelem mögé. Azt gondolom, jól döntöttem. A szavazatom nem veszett el, és nem kellett, rosszul értelmezett kompromisszumkészségből olyasvalakiket támogatnom, akikre hónapok óta kizárólag hörgés és fogcsikorgatás közben tudtam gondolni.
Pedig reméltem, hogy munkáspárt a vége.
szinte ugyanezeket írtam a szavazólapra én is.
(magyarul: nálam érvénytelen. politikai performance néhány bizottsági tagnak. ha egyáltalán elolvasták…)
drc: Utólag nekem is eszembe jutott egy hasonló performance. De ez csak akkor működne, ha tömegesen, szervezetten tennénk. Mondjuk, ha a szavazók 1%-a mind ugyanazt írná a szavazólapra, az szvsz talán bekerülne a hírekbe.
Vagy lehetne olyan üzeneteket kitalálni, amit nem _lehet_ figyelmen kívül hagyni.
Engem csak egy dolog tudott rávenni, hogy egyáltalán elmenjek szavazni: a Jobbik esélyeit akartam csökkenteni. Ahhoz pedig érvényes szavazat kell.
Tudod, mit? Szerintem jó is, hogy ilyen jól teljesített a Jobbik. Ténylegesen úgyse lesznek képesek többre, de legalább kiállítanak a választók magukról egy bizonyítványt, amit bárki láthat.
Ezentúl nem mondhatja a Fidesz, hogy nincsen rasszista veszély. Ezentúl nem mondhatja senki a jobboldalon, hogy “fasisztakártya”, meg “zsidókártya”. Ezek itt vannak, bekerültek, és ha ugyanannyian szavaznak rájuk a parlamenti választáson, akkor 100%-os részvétel mellett is bejutnak.
Akkor majd nem lehet nem elhatárolódni. A MIÉP parlamenti tagságát is elviseltük, ezt is el fogjuk.
Szivattyúház csak akkor van, ha a Fidesz a Jobbik nélkül nem tud kormányt alakítani. Ilyenkor ugye előjönne a Kisgazdapárt-szindróma, amitől, Jobbikos felhangokkal, a jó ég irgalmazzon.
Például itt egy hipotetikus, nem túl valószínű, de azért elképzelhető szcenárió:
A Fidesz átmegy aggresszívbe (Orbán ezt ma már meg is kezdte a masszív fenyegetőzéssel), az emberek egy kicsit kiszeretnek belőle, az MSZP meg hamut szór a fejére egészen tavaszik, Bajnai Gordon csomagja meg hozza a várt eredményeket. És akkor lesz egy ilyen össztételű parlament:
Fidesz, 49% (189 fő)
Jobbik, 14% (54 fő)
MSZP, 37% (143 fő)
(Az MSZP most soknak tűnik, de egyrészt nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem túl valószínű, hanem csak egy hipotetikus scenárióról beszélünk, másrészt ugye nem egyfordulós, listás szavazás van, hanem ezerszer bonyolultabb az országgyűlés összetétele.)
Gondolom, nem kell hangsúlyoznom, mennyivel valószínűbb egy ilyen helyzetben a Fidesz-Jobbik, mint a Fidesz-MSZP koalíció.
Amúgy egyetértek, hogy nem érdemes jósolgatni. Ennyi idő alatt bármi megtörténhet, különösen, hogy biztos egész más az EU parlamenti szavazók összetétele mint a Parlamenti szavazóké, sőt, továbbmegyek, a szavazók indítékai is egészen mások. Pontosan tudják, hogy ez nem fogja megváltoztatni az Országgyűlésben ülők számát, úgyhogy simán befenyíthetnek nagyobb tét nélkül.
Vagy ha csak velük tudnak alkotmányozni, például. Én a bejegyzésnek a fideszes részével nem értek egyet, én azért féltem kissé a demokráciát, gondolva a háromhetes ülésezésre, a kétéves költségvetésre, a főügyészre, Simicskára, Grespikre, Torgyánra, és nagy szerencse, hogy a hatalom megtartásához matematikailag nem volt szükség Csurkára. Ha most a Jobbik fog kelleni az alkotmánymódosításhoz, bennem nincs sok kétség, hogy megegyeznek-e velük.
A kérdésem csak az lenne, hogy ezek közül melyik veszélyeztette érdemben a demokráciát?
A háromhetes ülésezés egy permanens házszabálysértés volt “csupán”. Tartalmilag pedig szerintem egyáltalán nem sérültek senkinek a jogai; ma már egy parlamenti képviselő ezernyi másik fórumon is közölheti a véleményét, ha akarja. (A háromhetes ülésezéssel kapcsolatban a legnagyobb kifogás az interpellációs/felszólalásos jogok csorbulása volt.)
A főügyész megválasztása tökéletesen alkotmányos volt, kinevezése tehát nem veszélyeztethette a demokráciát. Rossz alapon áll az a demokrácia, ahol egy-két alkalmatlan személy (én egyébként nem tartottam megalapozottnak a vele kapcsolatos kifogásokat, de ez teljesen mellékes) kinevezése a demokrácia alapjait veszélyeztető problémát okozhat.
Ha pedig a magyar demokrácia tényleg veszélyben volt a DNS-csavaros Grespiktől és a már akkor is félig elhülyült Csurkától, hát akkor lehet, hogy nincs is nekünk akkora szükségünk demokráciára :).
A MIÉP egyébként egy-két szavazás erejéig kívülről támogatta a kormányt, ha jól emlékszem.
Számomra a demokrácia nem sérül addig, amíg szólásszabadság van, illetve amíg nem veszélyezteti semmi a szabad választásokat. Így biztosítható a folyamatos kontroll a mindenkori kormányzat felett. EU-tagokként nem hiszem, hogy megengedhetnénk magunknak bármiféle diktatúrát.
Ja, azt meg nem hiszem, hogy a Fidesz be merné vállalni a Jobbik alkotmányozási elképzeléseit; ezek nélkül viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy a Jobbik asszisztáljon a Fidesz alkotmánymódosítási javaslataihoz. Amelyeket amúgy szintén nem érzek az ördögtől valónak, pedig nagyon nem vagyok Fidesz-szimpatizáns.
“Demokratának lenni annyi, mint nem félni.” Ezt Bibó István mondta, és ha jól tudom, a “nem félni” arra vonatkozott: nem félni politikai ellenfeleink hatalomra kerülésétől.
A szólásszabadságot a Parlamentben, a Fidesz által megszavazott lex Répássy veszélyeztette, szerintem elég komoly mértékben, mint tudjuk, csak az alkotmánybíróság meszelte el. A választás szabadsága pedig természetesen megmaradna, sőt, a határon túli magyarok is megkapnák rá a lehetőséget. A Jobbik alkotmányozási elképzeléseit meg nem ismerem, de csak-csak megegyeznek valahogy, ha már a vezetőik ugyanannak a polgári körnek a tagjai voltak.
Javaslom, hogy ne keverjük össze a szezont a fazonnal! Nagyon indokolt esetben mondhatjuk csak azt, hogy a demokráciát — vagy a szólásszabadságot — veszélyezteti valami, amit amúgy a demokratikus alapszabályok betartásával hoztak.
Lehet nem szeretni a Lex Répássyt, én például utálom, de azt állítani, hogy “veszélyeztette” volna a szólásszabadságot… pontosan ugyanannyira veszélyeztette volna, mint a gyűlöletbeszéd-törvény, amelyet szintén “csak” az Alkotmánybíróság “meszelt el”. Én személy szerint egy teljesen legitim módon hozott törvényt látok, amelyet az Alkotmánybíróság, a közjogi szabályoknak megfelelően, a köztársasági elnök kérésére előzetes normakontrollnak vetett alá. A Parlament a döntést tudomásul vette. Hol itt a demokrácia veszélyeztetése?
Az elég veszélyes út, ha mindent veszélyeztetésnek kiáltunk ki, amivel mi személy szerint nem értünk egyet. A demokratikus intézményrendszer célja éppen az, hogy megmondja, vitás helyzetekben kinek van igaza.
Azt a közhelyet tudom válaszolni, hogy Hitlert is demokratikusan, legitim módon megválasztották, és nem akarnám egy lapon említeni, de jövő ilyenkor a Fidesz is legitim módon kitolhatja a választási ciklust mondjuk tíz évre négy helyett. És egyáltalán nem azért gondolom, hogy veszélyeztette a szólásszabadságot a lex Répássy, mert nem tetszett, hanem mert azt gondolom, hogy veszélyeztette a szólásszabadságot.
Én nem értek a demokráciához. Sőt, töriből is kettesre érettségiztem, mert elég gáz, ahogy tanították. Mindig azt mondogatta a tanár, hogy ismerjük fel az összefüggéseket, viszont mindig csak a tényeket kérte vissza feleléskor, úgyhogy nekem ez magolásból állt.
Viszont egyetlen egy összefüggésre felfigyeltem. Tudom, nem sok, sőt, azt gondoltam, hogy ez annyira nyilvánvaló, hogy midnenki más is felismerte, de a politikai események folytán azt érzékelem, hogy senki más nem vette észre.
Egy abszolútista/diktatórikus/elnyomó/stb. rendszer kialakulását egy bizonyos lépés mindig megelőzött: a rendigyűlés/országgyűlés/népgyűlés/stb. korlátozottabb/ritkább/csökkentett-üzemmódú/csorbított/stb. összehívása.
Fogalmam sincs, hogy mi az összefüggés, és az se biztos, hogy az esetek 100%-ában bekövetkezett, de az esetek feltűnő hányadában igen, és szerintem a tanár is nyomatékosította az összefüggést.
Aztán az életemben csak egyszer tudtam ezt aktuálpolitikai eseményekre alkalmazni. A rendszerváltás után ugyanis egyetlen politikai hatalom tette meg, hogy ritkábban hívta össze az országgyűlést, mint az ahogy elő van írva. Ez a Fidesz volt. Pont. Magyarázkodások nem érdekelnek.
Nem vagyok gondolatolvasó, nem tudom, mit akar Orbán Viktor. Nem értek a joghoz és a társadalomhoz, nem tudom, mire lehet képes Orbán Viktor. Ezek nem is érdekelnek. A fenti összefüggések mellett nem is érdekel.
A Hitleres párhuzam annyira demagóg, üres, sértő, megalapozatlan, felháborító, alátámasztatlan és minden szempontból igénytelen, hogy inkább nem is foglalkozom vele.
De, foglalkozom vele.
Majdnem lehitlerezni valakit, aki az egzisztenciáját kockáztatta azért, hogy Magyarországon demokrácia lehessen, aki vállalta a letartóztatást és a titkosszolgálati cseszegetést, szerintem csúnya és felháborító dolog. Még akkor is, ha a demokratikus játékszabályok keretein belül gátlástalan és hataloméhes politikus.
Tök mindegy, hogy te személy szerint mit gondolsz a Lex Répássyról. Ha a Parlament szerint és a köztársasági elnök szerint oké, akkor mehet. De megtámadhatod az Alkotmánybíróságon. Ha az Alkotmánybíróság szerint is oké, akkor van Lex Répássy. Akkor is, ha neked nem tetszik. Ez a demokrácia. De nem volt az, nincs. A Fidesz meg sem próbálta akadályozni a demokratikus fékek és ellensúlyok működését. Mi több: maga is olyan államfőt választott, aki nem élt vissza a jogosítványaival, hanem egy alapvetően mégis tisztelhető személyt.
Számszerűségét tekintve ez a koalíció sokkal több, a szólásszabadságot érintő és elmeszelt törvényt fogadott el, mint a Fidesz. Mégsem érezném, hogy ez zavarna, nem Hitlerezel (vagy Pol Potozol/Sztálinozol a stílszerűség kedvéért), nem hörögsz, hogy veszélyben forgott a szólásszabadság.
Ha a Fidesz alkotmányt módosít, mert megteheti, akkor mi van? Ha megvan hozzá a kétharmados többsége? Vagy szerinted miről szól a választás? A példánál maradva: kőbe vésett dátum a négy év? Éppenséggel simán lehetne érvelni a tíz év mellett is; négy éves ciklusokban például kvázi semmit sem lehet megvalósítani. Gondolod, hogy a Fidesz bevállalna egy tíz éves dátumot, azzal együtt a tíz éves ellenzékiség veszélyével? Mert tíz év után kvázi tuti, hogy veszítenének.
Amúgy a parlamenti kétharmadhoz még a 66%-os országos támogatottság se lenne elég; tehát parlamenti kétharmad esetén tényleg bazi erős legitimációról beszélünk.
De mondjuk, hogy száz évre tolnák ki. Gondolod, hogy ezt az EU lenyelné? Gondolod, hogy Magyarország polgárai ezt lenyelnék? Szerintem az elmúlt négy évben, ha mást nem, azt megmutattuk, hogy társadalmi ellenállást, azt tudunk produkálni, ennél lényegesen kisebb ügyekben is.
Alapvetően mégis arról van szó, hogy szerinted Magyarország tehetetlen hülyékből áll, és ha a Fidesz kormányra kerül/kétharmadot szerez, dől a demokrácia. Szerintem pedig ez a gondolkodás a demokrácia megcsúfolása, egyben egy hatalmas választói réteg tömény hülyének nézése.
De ha mondanál egy olyan példát, ahol a Fidesz érdemi kísérletet tett arra, hogy a demokrácia alapjait kezdje ki, azt várom. De legalább ne olyan példával gyere elő, amit a mostani kormánypártok is így csináltak, mert akkor nem fogom látni, mi a különbség.
Azért azt látni kell, hogy akármekkora diktátorok voltak, mégis szarrá verték őket, kétszer is, és amikor a hatalmat kellett átadni, átadták.
Megőrülök, hogy ezen a fórumon a Fideszt kell védenem.
Algi: szerintem alapvetően téves és hamis az az állítás, hogy “A rendszerváltás után ugyanis egyetlen politikai hatalom tette meg, hogy ritkábban hívta össze az országgyűlést, mint az ahogy elő van írva. Ez a Fidesz volt.”
A Fidesz szerintem nem követett el ilyen taxatív szabálysértést.
Itt az Alkotmány:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=94900020.TV
Itt a Házszabály:
http://www.parlament.hu/hazszabaly/hszfo.htm
Mutass rá a szabályra, ami szerint az Országgyűlést hetente össze kell hívni! Én ilyet nem találtam, és a korabeli sajtópublicisztikák is csak ennek az alábbi rendelkezésből próbáltak — önkényes — jogértelmezéseket tenni:
115 (3)106 Az Országgyűlés ülésének napirendjében feltüntetett időpontban az interpelláció és kérdés tárgyalására hetente legalább kilencven percet kell biztosítani.
Szerintem, szerinted és Peti szerint ez azt jelenti, hogy minden héten, a rendes ülésszak alatt. A Fidesz szerint (leegyszerűsítve, mert most nem nézek utána) ez arra vonatkozik, amikor a Parlament összeül. (Nb. most sem lehet minden héten kérdezni, csak az őszi és a tavaszi ülésszak alatt, nyáron ezért senki nem megy be a Parlamentbe.)
Ez egy jogértelmezési vita, és nem explicit jogsértés, pláne nem magyarázkodás. Szerencsére az Országgyűlés felett nincs szerv, amely előírhatná, hogy mit vagy mit ne csináljon, így a jogértelmezésben segítséget sem tud adni senki. A jog általam ismert szabályai szerint ez a kérdés eldöntetlen.
Jajj, annyira tudtam, hogy lebaszol a hitlerezés miatt, pedig szándékosan odaírtam, hogy nem összehasonlítani kívánom őket, hanem csak ezt a közhelyet találtam hirtelenjében annak alátámasztására, amit végül nem is cáfoltál, miszerint attól, hogy egy döntés demokratikus keretek között születik meg, még veszélyeztetheti a demokráciát.
A további okfejtésed pedig kb. arról szól, hogy ha a Fidesz mégis megpróbálná veszélyeztetni a demokráciát, nem jönne össze nekik – én pedig azt mondom, kinézem belőlük, hogy megpróbálják. 2002-ben nekem volt egy olyan érzésem, hogy csak azért nem veszélyeztették (ennél jobban), mert úgy látszott, demokratikus keretek között is hatalomban tudnak maradni (viszonylagos meglepetés volt, hogy végül vesztettek). Arra leszek kíváncsi, mihez kezdenek, ha 2014-ben netán már a közvélemény-kutatók is ordas nagy Fidesz-buktát jeleznek előre.
Ja, bocs, ha úgy tűnt, hogy én érvnek szántam, hogy szabálytalanul tették-e.
Azért az érdekelne, hogy honnét nőtte ki magát a jobbik-tábor. Nekem az “mszp-ben csalódottak elkeseredett átmenekülése” modellje (http://index.hu/belfold/2009/06/09/uj_teruleti_elemzes/) kicsit sántít, noha a statisztikák tényleg valami ilyet sugallnak. Nehezen tudom elképzelni, hogy azok a nénik és bácsik, akik eddig, mondjuk főként érzelmi alapon (vagy bármilyen más meggyőződésből), az mszp-re adták le voksukat, vállalva még a szerényebb, de reményük szerint hosszú távon gyümölcsöző életkörülmények lehetőségét a populista Orbán ígéreteivel szemben, most hirtelen a leventében mosolygó huszároktól várják, hogy ismét két fillér legyen a tojás, mindezt pusztán azért, mert az életkörülményeik nem csak szerényebbé váltak, hanem a vártnál nagyságrendekkel jobban estek vissza.
Szerintem arról van szó, hogy az emberek tudják, hogy az EP-választásnak nincsen tétje. Dühből szavazhatnak a Jobbikra az MSZP helyett, mert csalódtak benne. Egyébként pont a nyugdíjasoknak imponálhat a leginkább (a magát amúgy “nem jobboldalinak” valló) Jobbik.
Peti, azt azért megkockáztatom, hogy nem véleltlen, hogy következetes makacssággal Hitlert és nem mondjuk Julius Ceasart hozod fel példának. Mint ahogy azt is megkockáztatom, hogy ha felkérnélek, írj tíz összefüggő mondatot a harmincas évek Németországának és a mai Magyar Köztársaság közjogi berendezkedésének különbségeiről, nem hiszem, hogy csípből válaszolnál. Szerintem ez jól jellemzi az analógia megalapozottságát, a hangulatkeltéshez képest.
Azt is érdekes lenne hallani, hogy szerinted hogyan próbálná meg a Fidesz megdönteni a demokráciát. Nem valamiféle hazy, urban legendekre alapozott károgás érdekelne, hanem elsősorban az, hogy szerinted konkrétan milyen antidemokratikus lépéseket tennének.
Mert hát azt gondolom, könnyű egy fotelból spekulálgatni, de én éppenséggel ott voltam Orbán beszédénél a TF-en (Fidesz-antipatizánsként), és hallottam, mit mondott akkor, amikor már lehetett sejteni, hogy veszíteni fog, de még kormányfőként. Hát semmi olyat, ami megkérdőjelezte volna a Fidesz elkötelezettségét az alapvető demokratikus normák iránt.
Ma, Európában kizárólag demokratikus úton lehet hatalomra jutni, illetve azt megtartani. Gyakorlatilag kizárt, hogy Európa közepén létrejöjjön egy miniatűr diktatúra. Sem a gazdasági, sem a politikai ódiumát nem merné felvállalni egyetlen diktátor-wannabee sem.
De Orbán Viktor demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelezni engem érzelmileg is nagyon rosszul érint. A Fidesz, persze, elég aggresszíven, mindenféle erkölcsi gáttól mentesen kormányzott. De a demokrácia keretei között.
Eddig igen. De menjünk sorba: a „következetes makacsságot” nem tudom, honnan veszed, egy példát hoztam fel, egyszer. Julius Ceasart azért nem hoztam fel példának, mert a történelmi műveltségem nem terjed ki a hatalomra jutásával kapcsolatos információkra. Néróról olvastam egy tök jó regényt, meg Claudiusról is – de ez most lehet, hogy nem tartozik ide…
Konkrétumokat nem tudok és nem is akarok mondani, már csak azért sem, mert egyesével viszonylag könnyen védhetőek (részedről mint érvek: támadhatóak) lennének. A háromhetes parlamenti ülésezés fontossága például adott esetben elég könnyen indokolható, illetve ha a kontextust nem veszem figyelembe, magasról leszarom, hogy a korona nevű műtárgyat hol állítják ki. Nem egyesével van ezekkel baj.
Obama könyvében olvastam, és maximálisan a magamévá tettem a gondolatot, hogy a demokráciában a legfontosabb tisztség a választóé. A Fidesz demokratikus elkötelezettségét szerintem leginkább az kérdőjelezi meg, hogy a választót mint olyat hülyére veszi. Hogy a párt az álláspontját, a terveit nem teszi közzé, nem versenyezteti, sőt eltitkolja, helyette pedig marhaságokat beszél. Hogy az emberek alantas ösztönére akarnak hatni, nem az eszére. Hogy nem kiforrott és végigbeszélt, a jövőre vonatkozó elképzelések közül lehet végül választani, hanem arról kívánnak meggyőzni, hogy a másik mennyire alkalmatlan a posztjára.
Természetesen mindebben a másik oldal is hibás. De nagyon fontos különbségnek gondolom azt, hogy a jelenleg hatalmon levők csak a butaságuk és tehetségtelenségük miatt hibásak, a Fidesz, és személyesen Orbán Viktor viszont szándékosan, a saját hatalomra jutása érdekében idézte elő ezt a helyzetet. Én nem látom, hogy bármilyen árat drágának tartana, vagy bármilyen eszköztől önkéntesen tartózkodna azért cserébe, hogy hatalomra juthasson vagy ott maradhasson. Tény, hogy eddig demokratikus keretek között maradtak, már csak azért is, mert 2002-ben azt hitték, ez is elegendő lesz. De ha végignézem a választók elhülyítését, az alantas ösztönökre hatást, az ország kettészakítását, hogy megpróbálták korlátozni a szólásszabadságot, hogy csökkenteni akarták a Parlament szerepét, hogy belengették Orbánnak a koronát, hogy belengették a politikai ellenfelek megbüntetését, mindez szerintem egyáltalán nem a Fidesz demokratikus elkötelezettségét támasztja alá. És ha a fentiektől nem tartózkodtak eddig, én egyáltalán nem gondolom, hogy a további lépésektől majd tartózkodnának. Bárcsak ne lenne igazam.
Abban pedig igazad van, hogy Európa közepén nem lehet akármit megcsinálni – akármit valóban nem, de azért, sajnos, elég sok mindent mégiscsak meg lehet. Orbán majd pont addig fog elmenni, amíg ez a hatalomban maradásához szükséges lesz. Általánosságban természetesen, ahogy írtad is, az elnöki rendszerre való átállás, a tízéves hatalmi ciklus vagy a választási körzetek újrarajzolása elfogadható lenne számomra is. Feltéve, hogy a döntés nyílt vita, érvek és ellenérvek, valamint a választók meggyőzése nyomán születik meg, mert az a többség szerint hatékonyabb és előremutatóbb lenne az országnak. Nem pedig azért, hogy Orbán Viktor mindenképpen hatalomban maradhasson.
Azt gondolom, radikálisan mást gondolunk a politika természetéről.
Ami tulajdonképpen fáj nekem ebben a vitában, hogy te — éppen a Fideszhez hasonlóan — egy fiktív közjogot konstruálsz, és arra hivatkozol. Holott a valóság ennél sokkal árnyaltabb.
A “mindent szabad, ami nem tilos” mondása a Fideszre, sőt, úgy általában véve a kormányra is igaz. Eldöntöttük, hogyan lehet törvényeket hozni. Eldöntöttük, milyen fékeket és ellensúlyokat kívánunk beépíteni. Eldöntöttük, hogyan akarunk választásokat rendezni. Innentől kezdve a képviselőket kárhoztatni csak azért, mert belátásuknak és választóiknak megfelelő törvényeket hoznak, a pártokat azért kárhoztatni, mert a saját stratégiájuk szerint hoznak vagy nem hoznak nyilvánosságra bizonyos dokumentumokat, a saját ütemtetervük szerint kommunikálnak, szerintem életveszélyes.
Minden, amit leírtál, tulajdonképpen arról szól, hogy igaz, hogy a másik oldal is megcsinál mindent, csakhogy az más. Az MSZP is hozott alkotmányellenes törvényeket a szólásszabadság ellen (többet, mint a FIDESZ!), az MSZP sem a kormányprogramot hozza le választási programként, mi több, rendszeresen égnek le különféle hazugságokkal. A titkosszolgálati miniszter ellen jelenleg büntetőeljárás folyik. Az MSZP is korrupt, de vastagon, az MSZP-nek sincs programja; egy külső programot támogatnak, kényszerből. Az egyetlen különbség, hogy az MSZP-t elfogadod, a Fideszt meg nem. És el sem tudod képzelni, hogy kétmillió ember ezzel pontosan fordítva van, és azt gondolja, hogy a szemkilövető ávósok helyett jobb lenne, ha inkább nemzeti elkötelezettségű emberek csinálnák ugyanezt.
Az egyetlen dolog, ami a mostani kormányt hatalmon tartja, az az MSZP-s és az SZDSZ-es képviselők egy tetemes részének egzisztenciális félelme. Bajnai Gordon programját sem az MSZP, sem az SZDSZ nem fogadja el, csak megszavazza, azért, mert hatalmon akarnak maradni. Nem tudom, ilyen szempontból miben különböznek Orbán Viktortól, aki hatalomra akar kerülni. De ha szerinted az MSZP lelkiismereti meggyőződésből fogadja el ezeket az intézkedéseket, akkor vajon miért csak most, az utolsó percben, az előrehozott választások fenyegetésének hatására fogadtak el ilyen intézkedéseket?
Nyílt vitáról és ellenérvekről ezen két kormányzati ciklus alatt sem volt szó. A reformokat, amíg lehetett, titkolták — mondván, hogy ha ebből bármi nyilvánosságra kerül, elvesztik a választásokat –, utána pedig izomból, társadalmi egyeztetés nélkül nyomtak át mindent. A tandíj ötletét Hiller István egy órával a sajtótájékoztató előtt osztotta meg a HÖOK elnökével, utána bejelentette, hogy semmilyen visszalépés nem képzelhető el ebben a kérdésben. Az egészségügyi reformról nem folyt társadalmi vita, nyomták, amíg bele nem verték az orrukat egy népszavazásba. Az összes reformtörekvés mögött az állt, hogy a magyar választó egy kretén, aki nem tudja, mi a jó neki, de nem baj, mert most majd erőből rájuk lesz erőltetve. Nem tudom, lehet-e ezen vitatkozni, mindenesetre az általam mértékadónak tartott lapok (Népszabadság, Élet és Iordalom) mind ezt állították, és én is így gondoltam.
Nem arról van persze szó, hogy ne érezhetné valaki magát közelebb állónak az MSZP-hez vagy a Fideszhez. Csakhogy számomra az értelmes vita feltételei valahol ott kezdődnek, hogy nem kezdünk el alaptalanul démonizálni senkit — politikai ellenfeleinket a legkevésbé. Ezzel ugyanis a többi választót alázzuk meg a leginkább. Te pedig pontosan ezt teszed. Egyetlen, ismétlem, egyetlen egy példát sem tudtál felhozni arra, hogy a Fidesz bármit is a hatályos közjog ellenében tett volna (a háromhetenkénti ülésezéssel kapcsolatos tényeket lásd fenn.) Kizárólag demokratikus választásokon kívánnak hatalomra jutni. Minden, amit felsoroltál, olyan dolgok, amelyek neked nem tetszenek ugyan, de amelyeket a Fidesznek tökéletes szabadságában állt meghozni, mi több, emberek millióinak szolgáltak a tetszésére!
Mi több: magad is azt írod, hogy lényegében mindent, amivel riogatsz, hajlandó lennél elfogadni, ha nem a Fidesz csinálná meg.
Ha a Fidesz hatalomra kerül, az egy dolgot fog jelenteni: az állampolgárok többsége a Fideszt támogatja, a te elgondolásaid pedig kisebbségben vannak (ha a Fidesz alkotmányozó többséget kap, akkor elsöprő kisebbségben). Más szóval a választók akaratát próbálod meg bagatellizálni, megkérdőjelezni. Másképpen fogalmazva: elvitatod tőlük azt a jogot, hogy Magyarországot megpróbálják a saját elképzeléseik szerint formálni. Igaz, hogy a mostani kormánypártok “buták és tehetetlenek”, de ezek — szerinted — bocsánatos bűnök. Nem úgy, mint a választók által kapott többséget alkotmánymódosításra felhasználni. Azt csak általad érdeminek minősített vita után lehet megtenni. Szerintem ez fordítva van: először vitatkozunk, a vita eredménye a parlamenti többség. Utána már nem kell vitatkozni (nem kreálunk fiktív közjogot) — persze lehet, sőt, bizonyára ízléses dolog is. De ha nincs előzetes vita, a döntés akkor is legitim, hiszen a választók akaratát képviseli (képviselők szavazzák meg).
Ha a Fidesz kétharmadot kapna, inkább gondolnád, hogy a választók elsöprő többsége hülye, egy elvakult, megvezetett barom, csak egy maroknyi elit, amelynek te is részese vagy persze, látja az igazságot, mint hogy ki tudd mondani: kisebbségbe kerültem, de nem baj. Én például erre készülök, ráadásul abban a tudatban, hogy a Fidesz hatalomra kerüléséért egyedül az általam támogatott politikai erők gyenge szereplése az oka. Elfogadom a választók vélelmezhető többségének az akaratát, azon az alapon, hogy az ő szavazatuk ugyanolyan értékes, mint az enyém.
Asszem, ezzel még Barack Obama is egyet értene.
A témában ajánlom Ungváry Rudolf írását a mai Népszabadságban:
“A baloldaliak és liberálisok jelentős része legrosszabb történelmi tapasztalataira és még rosszabb politikai beidegződéseire hallgatva istenek alkonyának képzeli most is a jobboldali kormányzás lehetőségét. A mai magyar jobboldal kormányzása valóban nagyon megalázó következményekkel fog járni rájuk nézve, de nem a világ vége lesz. Demagóg lesz, a populista nacionalizmus folyik majd minden csövön, kétéves lesz a költségvetés, két-, három- vagy négyhetente lesz parlamenti ülés, Orbán mint a nemzet atyja beszél majd szinte naponta a rádióban és a televízióban, és ha lesz kétharmados többsége, fél- vagy akár teljes elnöki rendszert vezet be. Néhány paranyilas újságíró a két szélsőjobboldali napilapon keresztül megpróbálja uralni a hivatalos közbeszédet. Átveszik az irányítást a közszolgálati médiában. Abszolút lesz a médiafölényük. Látványosan bíróság elé rángatják a korábbi balliberális kormánynak és holdudvarának a tagjait. A megvadult tömeg mai kórusa a Fidesz gyűlésein (“Börtönbe! Börtönbe!”) a fekete-afrikai politikai élet legsötétebb pillanatait idézi fel.
[…]
A baloldalnak és a liberálisoknak nagyon jót fog tenni az a pokol, ami rájuk szakad. Amit végig kell majd szenvedniük, korszerűbbé teheti az észjárásukat. Talán megtanulják, mi a politika a XXI. században.”
http://nol.hu/velemeny/20090615-a_felkeszules_mint_remeny
Nagy vonalakban egyetértek veled, azt utasítom vissza, hogy azt feltételezed rólam, a baloldaltól elfogadhatónak tartom mindezt: nem tartom elfogadhatónak, a butaság és tehetségtelenség ugyanúgy az alkalmatlanság jele és elfogadhatatlan. Nem is szavaztam rájuk, mint tudod, lényegében amiatt, ami miatt te sem. Viszont a nyíltságról mindenképpen megjegyezném, hogy Gyurcsány leírta és közzétette az elképzeléseit – öröm volt látni, ahogy Bokros ízekre szedte.
Azzal sem értek egyet, hogy alaptalan lenne a démonizálás. A kordonbontást például az én olvasatomban a hatályos közjog ellenében csinálták, ha a bíróság nem is ítélte el őket. Aztán Orbán számtalan felhívást tett “ezek” elkergetésére, megbüntetésére, aki pedig árulónak nevezte még Medgyessyt, beemelte a szervezetébe. Nem csinált semmit ténylegesen, de verbálisan számtalanszor utalt ilyesmire, ld. kettős beszéd, és a tetteket is a beszéd tudja elszabadítani.
Az idézett cikkel tökéletesen egyetértek, máshol is olvastam már, hogy a jobboldalt nyugaton is csak maga tudta megreformálni, ha hatalomra kerülve önként korlátozta magát. És ennek a cikknek is ugyanaz a probléma a végkifejlete, ami miatt én is aggódok.
Ha nem fogalmaztam elég árnyaltan, azért elnézést kérek, de a benyomásom az, hogy ha mondjuk az MSZP állna úgy, mint a Fidesz, akkor mégsem viseltetnél ilyen averziókkal.
Gyurcsány Ferenc (szerintem sajnos) már nem miniszterelnök, és azért nem az, mert az MSZP kihátrált mögüle, úgy, hogy alternatívája nincs. Éppen ma kezdődött meg az új kormányfőjelölt keresése. Éppen ez az egyik oka annak, amiért azt gondolom, hogy a Fidesz semmivel sem rosszabb megoldás, mint az MSZP.
A kordonbontás nem közjogi, hanem büntetőjogi kérdés, ráadásul a független magyar bíróság felmentette őket (noha a döntéssel nem értek egyet), így nehéz lenne itt a demokrácia alapjainak megrengetéséről beszélni. Orbánék alávetették magukat a büntetőeljárásnak, mi több: meg sem próbáltak mentelmi joguk mögé bújni.
A Fidesz verbális megnyilatkozásait problémásnak (vagy inkább gyomorforgatónak tartom), és mondjuk a melegfelvonuláson történtekért vastagon felvetem az erkölcsi felelősségüket; még mindig nem tartunk azonban a demokrácia megkérdőjelezésénél. Mondjuk erről a magánvéleményem az, hogy a Fidesznek ellenzékből jól jönnek a randalírozó tüntetők; ha viszont kormányon lesznek, nyilván nem szívesen magyarázgatják, miért nem tudtak rendet tenni, amikor a rendpártisággal nyertek. Szóval azt gondolom, a Fidesz brutális hatékonysággal lépne fel a csőcselék ellen. (Amúgy pedig, cinikus eredmény-orientáltsággal: nekem majdnem mindegy, hogy azért verik a melegeket, mert a kormány tehetetlen pöcsökből áll, akik képtelenek egyértelműen jelezni: vagy lemegy a melegfelvonulás rendben, vagy másnap az összes rendőri vezető végkielégítés nélkül repül a picsába, vagy azért, mert a kormány szemet huny elfölött. Ha tehát nem lesz igazam, és a Fidesznek mégsem lesz érdeke markánsan fellépni a szélsőgek ellen (nem látom, miért ne lenne) akkor még mindig “”””csak”””” ott tartunk, ahol most, hét év MSZP-kormányzás után: súlyosan csorbulnának a melegek szabadságjogai. Ami rossz, de most sem jobb, és azt gondolom, hogy akit véresre vernek egy pezsgősüveggel, azt nem vigasztalja, hogy csak a butaság és a tehetetlenség miatt verték meg.)
Ungváry Krisztián amúgy épp azt írja, hogy amiket leír (és én is idéztem), az mind lesz, de ez — sajnos — körülbelül szükséges is egy normális és korszerű baloldal kialakulásához.
Amúgy: az MDF-re szavaztam ugyan, de nem képzelem, hogy az MDF kormánytényezővé tudna válni. Ha megint beállnak a Bokros jelentette irányvonal mögé, megint rájuk fogok szavazni, de ezzel továbbra is csak a politikai paletta színesítése lesz a célom.
Ugyanakkor szerintem nagyon nem mindegy, hogy milyen mentalitással fogadjuk az új Fidesz-éra szarságait. Elfogadjuk, hogy ez is része a demokráciának, és legközelebb még többet teszünk annak érdekében, hogy ne kaphassanak többséget, vagy sírunk, hogy ez nem demokrácia, és duzzogva félrevonulunk addig, amíg megint nekünk “szimaptikus” politikusok mögé állnak be a populizmusra fogékony protestszavazók.
Azt hiszem, nagyjából összhangban vagyunk, esetleg annyit jegyeznék meg, hogy a baloldal már többször is bizonyította a megújulási képességét (bár eddig nem túl biztató, hogy Baja Ferenc vezeti majd el őket a web2.0-ba), igazi modernizálásra, változásra a jobboldalon lenne szükség.
Az MDF egy másik téma lehetne, én örülnék, ha továbbra is Bokros mögé állnának, de azt is meg kellene álmodniuk, kit állítsanak mögé. Nem is tudom, mit gondoljak arról például, hogy most kitalálták, hogy Bokros jöjjön haza és legyen miniszterelnök-jelölt. Ez irányában helyes ötlet, gyakorlatilag viszont én Bokrosra szavaztam személyesen, nem pedig arra, hogy a nevével megszerezze a párt a helyet, aztán mégis valami hülyét ültessen oda.
A Fidesz-éra szarságainak fogadásával kapcsolatban pedig maximálisan egyetértek, én sem gondoltam, hogy majd szó nélkül lehetne hagyni, egy az egyben kifogasolva az egészet – előttünk a lehetőség, hogy még többet tegyünk a jó ügyek érdekében 😉
Most így hirtelenjében nem emlékszem arra a momentumra, amikor megújult a baloldal.
Elsősorban az új arcok megtalálására gondoltam, Medgyessyre, Gyurcsányra, Bajnaira – mindhárom jó választás volt az adott időpontban. Hirtelen nem tudnám elemezni, hogy az első számú vezető cseréjével a párt politikája mikor mennyire változott meg, de pl. Gyurcsánnyal és Bajnaival két alkalommal is meglehetősen más irányt vettek, mint ami addig volt, illetve annak idején Bokrosnak is lett alkalma válságot kezelni. (Más kérdés, hogy Bokros és Bajnai részben az MSZP saját hibáit javíthatta ki – de mégiscsak lett alkalom és felhatalmazás a javításra.)
Gyurcsányt nem a párt választotta. Ő azért lett miniszterelnök, mert annyira lelkes karrierista volt, hogy az MSZP akarata ellenére is sikerült elérnie, hogy bekerüljön a jelöltek közé, és nyerjen. Az MSZP elitje pártállami módszerekkel már eldöntötte előre, hogy Kis Péter (jól emlékszem a nevére?) lesz az új ME, amikor Gyurcsány bevágódott a jelöltek közé, lévén ő a sima párttagok között kampányolt (és már sportminiszterként is erősen építette az imázsát), nem a pártelit körében.
Bajnaira is tulajdonképpen Gyurcsány kényszerítette a kormányt. Illetve a helyzet. Azt, hogy új miniszterelnököt kell választaniuk, azt Gyurcsánynak köszönhetik. Azt, hogy milyen szempontok alapján, azt is. (Látni kell, hogy annyira töketlen ez a párt, hogy ha valaki kicsit erélyesebben mondja, hogy mi legyen, akkor azt teszik.) Persze az, hogy a csak félig tökös Bajnai lett, az éppen visszalépés volt ahhoz képest, amit Gyurcsány kért tőlük.
Medgyessy-t elfogadom. Medgyessy és kormánya (bármilyen sokan is utálták) szerintem jó választás volt, messze ők voltak a legszimpatikusabb társaság (marketing szempontból nézve). De, ha jól emlékszem, akkor is elég súlyos helyzetben volt a párt, és ez valami vészmegoldás volt. (“Ha ennyire szarban vagyunk, akkor a régi káderek helyett egyszer engedjünk meg magunknak egy normális kormányt is!”)
Szóval én úgy látom, hogy ha kurva nagy szarban vannak, akkor hajlandóak arra, hogy legalább az imidzsük normális legyen, de tetteikben még akkor sem változtatnak eleget.
Ha ők vannak többségben és másik miniszterelnököt neveznek ki, az akárhogy is, az MSZP-nek mint olyannak a választása. Más kérdés, hogy a pártelit és a pártkongresszus akarata nem feltétlenül egyezik meg, de attól még ugyanarról a pártról van szó, amelyik képes – akár a pártelit által képviselt mutyizáson mint irányvonalon változtatni.
Az idei rettenetes bénázást végül a megyei elnökök számolták fel azzal, hogy felkérték Bajnait, a képviselőik meg aláírták, amit az eléjük tett – ez is egyfajta irányváltás a megyei elnökök és a képviselők részéről, akik ebben az esetben a saját töketlenségükkel szakítottak.
Medgyessyt te is elfogadod – és hát mikor változtassanak, ha nem akkor, amikor kurva nagy szarban vannak? 🙂 És persze, többet is várna az ember valóban, de hát még ezzel is 20-ból 12 éven át hatalmon voltak.
Szerintem ne nevezzük megújulásra képesnek azt, hogy egyesek azt csinálnak vele, amit akarnak.
Az SZDSZ-ről pl. elhiszem, hogy képes a megújulásra. Bármilyen botrányosan is, de jól látható, hogy vannak erővonalak, és hol az egyik, hol a másik kerül hatalomra a párton belül.
Szerintem alginak nagyon igaza van. Az MSZP-nek kétféle állapota létezik:
— megújulással kísérletező
— posztkádári
A pártot pedig egyetlen mutató mozgatja: a népszerűségi index.
A kettősségnek az az oka, hogy az MSZP alapvetően kétrétegű. Van a szélesebb réteg, a javarészt vidéki, idősebb, javarészt az előző rendszerhez kötődő, a demokrácia és a piacgazdaság tulajdonképpeni lényegét még mindig nem látó réteg, amelyik folyton a választókerületét nézi, és azt, hogy azokat a rétegeket ne érintsék elvonások. Inkompetensek, ostobák, rugalmatlanok, nemritkán polgármesterek. Tipikus példájuk Karsai József, vagy a Társadalompolitikai Tagozta en bloc.
És van egy elég vékony, javarészt fiatalabb réteg, amelyik nem a Kádár-érában volt káder, hanem nyitottabb valamiféle politizálás iránt. Közülük egyelőre egyvalaki nevezhető komolyabb formátumú politikusnak: Gyurcsány Ferenc.
Bokros Lajos idején egy kicsit más volt a helyzet, mint most. Fiatal volt még a köztársaság, az első kormány nagyon bénázott, nekünk is kevesebbek voltak a lehetőségeink, Horn Gyula, a tapasztalt bürokrata látta, hogy itt baj lesz, bedobta hát Bokrost. Szerintem senki nem számított arra, hogy úgy fogják fogadni, ahogy. Igazán nagy léptékű reformokba már nem is tudtak belevágni.
Medgyessy nem volt jó választás, csak abban az értelemben, hogy megnyerte a választásokat aranyos, kiskutyaszerű bukdácsolásával, és azzal, hogy nem volt olyan harsány, mint Orbán. Érdemi reform nem kötődik a nevéhez; amit tett, az osztogatás volt, még ha társadalmilag néha indokolt is. (A pedagógusok 50%-os béremelésének nem nagyon volt alternatívája.) Szakértelmet nem tudott felmutatni, bele is bukott.
Gyurcsány tulajdonképpen úgy került hatalomra, ahogy algi is mondta: a bölényekből álló elnökséget megkerülve, ügyesen trükközve. Megújulás nem volt, a kongresszusnak fogalma sem volt, kikre szavaztak, meg akarták mutatni, hogy az ő fejük fölött nem lehet eldönteni semmit. Saját bevallása szerint aztán eltrükközgetett még két évig, aztán megtartotta az őszödi beszédet, ahol szembesítette az MSZP-t azzal, hogy még az életben nem voltak képesek megújulni, de most kénytelenek lesznek, különben ő megy.
Azt gondolom, ez már önmagában egy lehengerlő érv amellett, hogy ne beszélhessünk megújulásról az MSZP-ben: Gyurcsány azért sértegethette kedvére a frakciótagokat, azért zsarolhatta őket akkor is és még elég sokáig a távozásával, mert tudták: ő az egyetlen, akinek van sejtése arról, hogyan kell modern baloldaliként viselkedni.
Aztán sajnos megint előjöttek a kommunista reflexek, csökkent a népszerűségi index, és már megint mindenki osztogatni akart. A Fideszt persze ebben nem nagyon lehetett túllicitálni, elvesztették a népszavazást (ahol az MSZP ismét képtelen volt bármiféle modern üzenet kommunikálására), aztán jött a gazdasági válság, szóval inkább leváltották Gyurcsányt.
Bajnai megválasztására nem azért került sor, mert őt bárki is támogatta volna. Hanem mert ő volt az utolsó utáni ember, aki még miniszterelnök lehetett, és ha ő nem, akkor jönnek az előrehozott választások, és ugranak a képviselői helyek. De ma az MSZP például nem kommunikál semmit. Hullaszag van. Nincs felelősség-meghatározás, nincs új irány hirdetés, de még programírás sincsen. Nem lehet tudni, milyen programmal vág neki az MSZP a 2010-es választásoknak, nem lehet tudni, ki a miniszterjelölt, de annyira nincs senki a pártban, akinek lenne ehhez fogható esze, hogy még találgatni sem lehet.
Más szóval: az MSZP időnként előrelökött valakit, anélkül, hogy tudta volna, ki az és mit akar, hogy a háta mögött a Parlamentben nyugodtan zabálhassák tovább bicskával a tokaszalonnát. (Most persze túloztam, vannak olyanok is, akik elég kultúráltak, mi több, sikeresek is polgármesterként, csak éppen az országos politikához sincs gőzük sem. Egyszer egy államtitkárral együtt ebédeltem egy kisváros polgármesterével, aki kerek-perec elmondta: a várost sikeresen elvezeti, de hogy mit miért kell megszavazniuk, arról őt ne is kérdezzék.)
A Fidesz ehhez képest kétszer újult meg. Egyszer, amikor liberális pártból néppárt lett, másodszor, amikor felvállalta a KDNP-t, és egyesítette a középjobboldali tábort úgy, hogy alternatívát még elképzelni sem lehet jelenleg ezen a területen. Kiépítettek egy működő, országos aktivista-hálózatot, felépítettek egy Orbán Viktort és egy mögötte álló, erős és kompetens másodvonalat (ami az MSZP-ben sosem volt és most sincs), egy komplett arculatot és szimbólumrendszert, megtanulták használni az internetet. Szóval az ő megújulási készségük aligha kérdéses.
Töprengtem, de egyszerűen nem tudok mit hozzátenni: meg vagyok győzve. Remélem, hogy a Fideszen kívül lesz más párt is, amelyik érdemben meg tud újulni, és ezt a jó irányba teszi majd.