Egy csepp pitiánerség a pitiánerség tengerében

Ne szépítsük a dolgot: mi, magyarok, olyan pitiánerek vagyunk, hogy még egy tisztességes megfigyelést sem tudunk normálisan lezavarni. Vagy olyan becsületesek. Mindenesetre kapásból nem emlékszem olyan esetre, amikor egy törvénytelen és/vagy titkos adatgyűjtés a papírforma szerint zajlott volna. Igaz, ilyenkor az adatgyűjtés ténye nem lenne benne a Híradóban, viszont azt kellene érzékelnünk, hogy az egyik, a minap még nyeregben levő politikus egyszer csak szépen csendben, minden látható indok nélkül feláll és távozik, netán hirtelen ellentétesen kezd cselekedni eddigi irányvonalával, vélelmezhető érdekeivel. Szakértők törnék látványosan a fejüket, hogy milyen erők is állhatnak a háttérben. Az egész meg csak húsz-harminc év múlva derülne ki, valamilyen politikusi vagy titkosszolgálati memoárból.

Ehhez képest mindeddig kizárólag — valódi vagy kreált — lebukásokban, mit lebukásokban: zaftosan csattanó pofára esésekben volt részünk. A jelek szerint mindenkinek a telefonjában hangrögzítő berendezés van, a keletkezett file-ok pedig atombiztosan találják meg az utat az azzal leginkább visszaélni tudó szereplőkhöz. Ismétlődjék meg ez bárhányszor, egyszerűen képtelenek vagyunk megtanulni konspirálni. Nyugszékünkben kényelmesen hátradőlve, mobiltelefonon adjuk ki magunkat gyűlölt ellenségeinknek, szemrebbenés nélkül betűzünk ki minden, ránk nézve terhelő adatot. Ezeknek az elfuserált konspirációknak a nyelvezete ráadásul nyomorultul, elkeserítően, sírnivalóan primitív: seggnyalók, lúzerek, maguktól elszállt pöcsfejek, arrogáns zsebdiktátorok próbálják keverni a kakit, hogy aztán mindig a saját nyakukba boruljon az egész lé. Semmi Humphery Bogartos, film noiros keménység, semmi Bruce Willises elegancia — még az éterben, még konspiráció közben is töttyedt, jelentéktelen senkik vagyunk.

Nem hiszem, hogy túl sokan lehetnek, akik mélységeiben képesek értelmezni ezt a Dávid Ibolya vs. Almássy Kornél ügyet. Almássy Kornél az amúgy is periferiális MDF-ben is csak periféria. HÖOK-elnöki mivoltából képes volt felkapaszkodni a nagypolitikába, de itt egyszerűen képtelen érdemi teljesítményt nyújtani. Volt szerencsém még HÖOK-elnökként is ismerni, akkor se volt se sikeres, se egy nagy konspirátor. Emlékszem, egyszer a verőcei EFOTT-on tartott egy előadást, majd egy ponton megkért bennünket, újságírókat, hogy amit most mond, azt ne hozzuk nyilvánosságra. Nem is hoztuk, volt, aki még a diktafonját is kikapcsolta, de nem azért, mert kötelességüknek éreztük, hogy vigyázzba álljunk a kinyalt fejű elnökúrnak. Azért nem, mert a szupertitkos mondatok semmi érdemi plusz információt nem tartalmaztak.

Az MDF-es Almássy egy papírmasé figura: időnként előáll, és nyilatkozik valami hatszázezredrangú ügyben, élvezi, hogy ingyen telefonálhat meg markolhatja fel a képviselői költségtérítéseket. Mindeközben egy jelentéktelen, pitiáner senki egy jelentéktelen, pitiáner pártban. Bukása, bár részleteiben átláthatatlan és érthetetlen, egyben tökéletesen jellemző is rá, méltó elnökjelölti ambícióinak realitásához. Annyira még az MDF sincs lecsúszva, hogy egy Alámássy Kornél vezesse.

Bár az elnökjelöltségről lemondott, a politikából — Dávid Ibolya kérése ellenére — nem vonult vissza. Alighanem azért nem, mert az MDF annyira nem áll jól, hogy akár egy Almássy kaliberű kádert is elveszítsen. Az egész piti kis ügyben pont a politikai felelősségrevonás elmaradása a legszánalmasabb: az MDF még ahhoz sem elég tökös párt, hogy egy ilyen kis politikai görény politikai megnyúzását és földbe döngölését képes legyen végigcsinálni.

2 Responses to Egy csepp pitiánerség a pitiánerség tengerében

  1. algi szerint:

    Én ezeket a hangfelvételeket bírom nagyon. Amikor telefonba aszondja a megfigyelő:

    – Tudod, volt ez a megbízásod, hogy szálljunk rá XY-ra.

    LOL. Nagyon életszerű. Ehhez képest beszopják. Úgy látszik, ezek a zsebmaffiózók szeretnek dumálni bűntetteikről, mert az olyan májer.

  2. drc szerint:

    mélyül ez kérlek szépen, mélyül gyönyörűen. ma már ott úszik az egész trágyafolyam tetején a Fidesz-vezérkar is.

    a szomorú helyzet az, hogy a szerintem senki sem fog ebbe belebukni. még talán Almássy Kornél se…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.