Az SZDSZ válasza Gyurcsány Ferencnek: nincs megegyezés
Népszabadság Online, 2008. augusztus 30.
Török Gábor: A násztánc elkezdődött
Index, Haász János, 2008. augusztus 30.
Csak azt nem értem, miért gondolja Fodor Gábor, hogy ha pártja ezentúl azt mondja, amit a Fidesz, akkor az nekik nyerő lesz. Miért gondolja, hogy nem így fog a leggyorsabban eltűnni a süllyesztőben; miért gondolja, hogy jó ötlet “lebegtetni” az előre hozott választások eredményét. Tényleg azt gondolják, hogy erre izzik az a szűken 5%-nyi liberális szavazó? Tényleg a mostani álláspontjuk emlékeztet leginkább egy felelős, értelmiségi, liberális álláspontra?
Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra hozta javaslatait. Kicsit pontosabban: nyilvánosságra hozott valamit, amit jobb híján javaslatoknak nevez. A valóságban nem annyira javaslat ez, mint a szűk mozgástér definiálása. (Rögzítsük: ha nem csapja be saját választóit, akkor a Fidesznek sincs nagyobb mozgástere. Ha persze szemrebbenés nélkül hazudik, és hatalomra kerülése esetén kábé azt csinálná, amit az MSZP, akkor persze van valamennyi laufja. Csak hát eddig azt hallottuk, hogy az ekkora hazugságokon akár randalírozásig menően fel szabad háborodni.) Nem vagyunk még fél évnyira attól a pillanattól, amikor a magyar polgárok néhányszor háromszáz forintnyi tehernövekedést utasítottak vissza — látványos kiadáscsökkentést ebben a helyzetben tényleg csak egy súlytalan ellenzéki erő követelhet. Ha kíváncsiak vagyunk, ténylegesen, konkrétan, részleteiben mit gondol erről a javaslatról az SZDSZ, és tájékozódni szeretnénk a párt honlapján, akkor először még mindig a fergeteges győzelmét ünneplő pártelnök arcképén kell átklikkelnünk, hogy aztán találjunk egy nagy rakás semmitmondó semmit, amelynem hangzatos lózungjai leginkább a Fidesz felelősségkerülő sajtóközleményeire emlékeztetnek:
“Az SZDSZ álláspontja az, hogy ez a program nem az ország túlélésének a programja, hanem Gyurcsány Ferenc túlélésének a programja.”
Így, érdemi indoklás nélkül ezt akár Szíjjártó Péter vagy Cser-Palkovics András is mondhatta volna; ennél lejjebb adni márpedig nem nagyon lehet. Az egészben természetesen az a legszánalmasabb, hogy amíg a Fidesz követelőzése, hisztériája és IQ-mentessége mögött nagyon is komoly és kézzel fogható erő van, addig az SZDSZ mögött nincs semmi. Se erejük, se víziójuk, se koherens, értelmes javaslataik, se programjuk, se pártegységük nincs, ráadásul a közvélemény-kutatások szerint még választóik sincsenek (így aztán zsarolópotenciáljuk sincs, hiszen egy esetleges előre hozott választásokkal minden jel szerint ők buknák a legnagyobbat). A pártelnök egy gyalázatos csalássorozat lelepleződése révén kerülhetett hatalomba, elődje az istennek se áll fel a frakcióvezetői posztból. Ez a párt akarja, hogy elhiggyük: mostantól ők fújják a passzátszelet?
Amennyiben a kormányfő programja konkrét javaslatok formájában a parlament elé kerül, az SZDSZ természetesen tárgyal azokról és a frakcióban nem rendelnek el kötelező szavazást, de a frakciófegyelem miatt a pártelnök biztosra vette, hogy minden képviselőjük elutasítja majd.
Alighanem ez az a lózung, amivel az SZDSZ majd megpróbálja elkerülni az arcvesztést. Most tökös gyerekek, és jól beintenek a miniszterelnöknek; az benyújtja a javaslatait, “tárgyalnak” róla, és ez majd “meggyőzi” a frakció részét vagy egészét. Próbálnak úgy csinálni, mintha ennek az egésznek lenne jelentősége, mintha nem az ő torkukon lenne a kés, mintha a tárgyalásoknak valódi jelentősége lenne. Mintha nem lenne simán elképzelhető, hogy szdsz-es politikusokat kilóra vesznek meg.
Kár, hogy ez így, ebben a formában, nagyon-nagyon átlátszó. Ha az SZDSZ még mindig egy olyan párt lenne, amelyiknek kézzel fogható, egységesen képviselt, markáns értékrendje lenne, akkor talán lenne félnivalónk. Így, hogy a legnagyobb ellenfél egy éppen csak hatalomba került, előtte pedig többszörösen is elbuktatott, pártja és saját politikai identitásában is bizonytalan, alapvetően gyenge politikus, izgulni nem nagyon lehet. Inkább csak unalmas és fárasztó ez a súlytalan, tartalmatlan hazudozás.
meztelen? az lehet, de ráadásul még rövidlátó is… meg egy kicsit túlontúl álmodozó; vagy akár azt is mondhatnám: elképzelhető, hogy csúnyán hallucinál.