A Hulk képregény az egy nagyon hálás téma. Az alapsztori nagyon erős érzelmi reakciók kiváltására képes: a főhős bűntudatot érezhet az átváltozása miatt, és ha elég geciláda a főgonosz, akkor nagyon nagy elégedettségfaktora lehet, amikor Hulk lezúzza. Ezért nem is aggódtam, amikor elmentem a Hihetetlen Hulkra: ha csinálnak egy tisztességes akciófilmet minden plusz és ráadás nélkül, akkor a téma elviszi a hátán az egészet. Még azok a hírek sem tántorítottak el, hogy ez a film az általam felettébb kedvelt Ang Lee féle Hulk felülírása lesz, mert hogy az nem volt elég hulkos, bezzeg majd ez. Hát, jó.

Mit sem sejtve ültem a nézőtéren, amikor elkezdődött a film. Első meglepetés: ugyanolyan montázzsal kezdődik a film, mint Ang Lee Hulkja. Hát, jó, ezek szerint nem ezzel volt a baj. Aztán a montázsba belekeveredik egy előtörténet, ugyanúgy, mint Ang Lee Hulkjában, hát jó. Igaz, ez az elősztorimontázs (mi történt az előző epizódban) tulajdonképpen felülírta Ang Lee Hulkját. Hát, jó, akkor ez egy másik film. A montázsban egyébként valami gamma-besugárzásos kísérlet is volt, ami viszont végtelenül hasonlított a korábbi Hulk film kísérletére. Akkor ezek szerint nem is az volt a baj, hogy nem egy gamma-robbanás változtatta Hulkká. Erre elkezdődött a cselekmény: Bruce Banner latinamerikában bújkál, ahogy a Hulk végén. Ezek szerint ez a korábbi Hulk film nem létező folytatásának remake-je? Ekkor már nem értettem semmit.

Minden esetre vártam, hogy jöjjenek a hulkos dolgok. A film egyik első jelenetében Bruce Banner megsérül, és rögtön bepánikol… később kiderül miért: ha valaki lenyeli a vérét, az sugárfertőzésben meghal, ha valakit megfertőz a vére, az meg mutánssá változik. Ugye, mindannyian emlékszünk arra a képregényből, hogy Bruce Bannernek vigyáznia kellett, nehogy valaki érintkezzen a vérével? Vagy nem? Minden esetre hamar megjelenik egy pulzus számláló is, ugyanis Banner akkor változik Hulkká, ha túl magas lesz a pulzusa. Ez engem a számítógépes játékokra emlékeztetett, gondoltam is, hogy az alsó sarokba egy HUD-ra ki kéne rakni a számot, hogy nyomon követhessük. Minden esetre Bruce-nak nem szabad se izgulnia, se félnie, se örülnie, se boldognak lennie, még szexelnie sem, különben Hulkká változik. Ugye, erre is emlékszünk a képregényből? Hulk modellje egyébként kisebb mint a korábbi filmben és szürkébb, ami azért érdekes, mert a szürke és a zöld Hulk közötti különbségek nagyon izgalmas sztorilehetőséget nyújtanak (a hagyományos az zöld, nagy és buta, az amúgy eredeti szürke az intelligens és gonosz).

Minden esetre néztem tovább a filmet, bár nem láttam semmi értelmét a sztorinak, de minden jóindulattal ültem és vártam, hátha lesz valami élvezhető. Viszont amikor Ross tábornok (Bruce szerelmének apja, afféle jóindulatú, visszatérő főgonosz) úgy találja meg Bruce Bannert, hogy USA-ban valaki épp sugármérgezésben meghal, majd kiderül, hogy az üdítőt, amit fogyasztott épp Bruce munkahelyén palackozták, rájöttem, hogy ez egy kurvaszar film, és végig az is marad. És milyen igazam volt!

Mert ez így nem jó! Ezt helyre kell rakni! 1. Hulk az nem egy kémtörténet. Mi ez a faszság a vérrel? 2. Bruce akkor változik Hulkká, ha DÜHÖS! Mint most én! Nem akkor, ha boldog! Ez a lényeg. Hulk az maga az elvakult, tomboló harag. A boldogságtól nem fog Bruce átváltozni! 3. Hulk legyen zöld és nagy, ne szürke és kicsi!

Persze ezek most csak egy geek panaszai, sokkal nagyobb probléma, hogy a film nézhetetlenül rossz. Nem úgy nézhetetlenül rossz, mint egy B-kategóriás Cynthia Rothrock vagy Don “The Dragon” Wilson akciófilm. Nem: azok a filmek bár alacsony minőségűek, de legalább összeszedettek, következetesek, egyben vannak, kerekek, működnek. Gyengék, de működnek. Ez a Hulk film nem egyszerűen gyenge minőségű, hanem működésképtelen. Beülök, nézem, és nincs értelme az egésznek. Nincs értelme a sztorinak, az összes jelenet hiteltelen, egyik pillanatban süt a Nap, a másik pillanatban esik az eső, a harmadikban pedig a napsütötte ház verandáján esik. (Komolyan! Képzelhetitek, ha ilyen szinten rossz az egész, milyen lehet a sztori! Vagy a dramaturgia!) Véletlenszerűen jelennek meg új szereplők, új fordulatok, az egyik jelenetnek semmi köze a másikhoz. Csak akkor lélegeztem fel, amikor a kínszenvedésszerű sztori megállt egy akciójelenet erejéig, ami irtó ritkán volt (talán úgy háromszor összesen az egész filmben), de ez se segített semmit, mert a sztori híján az akciójelenetnek se volt semmi ereje, nem érdekelt, ki nyer és miért.

Visszaolvasva utolsó mondataimat úgy érzem, nem fejeztem ki eléggé, milyen trágya is ez a film. Ugyan lehúztam a Vasembert, meg a Fantasztikus Négyest is a maga idején, de ezután a film után már bánom. Hogy írhatnék egyetlen szót is a Hihetetlen Hulkról azok után, hogy lehúztam a nagyon is nézhető Fantasztikus Négyest, meg a zseniális humorú, mesterien kikacsingató Vasembert. Ó, ti zseniális remekművek, hol vagytok most? A Hihetetlen Hulk talán az X-men 3-mal hasonlítható össze. Össze is hasonlítom: rosszabb nála. Abban legalább volt egy jól megcsinált közhely, amikor Angyal lerázza láncait és kiugrik az ablakon, hogy elrepüljön. Itt a legjobb jelenet az volt, amikor… Na, most jól megfogtam magam.

Most komolyan. Ez szégyen. Utálom Hollywoodot, de jó iparosmunkával nagyon élvezhető munkák jönnek létre. Tisztességes iparosmunkával pedig nézhető filmek. Ezesetben azonban stúdióhoz méltatlan módon lefikázták az amúgy nézhető és szórakoztató (bár valóban szokatlanul lassú tempójú) saját filmjüket, mert túl művészieskedő, majd a művészieskedés nevében nem tartották be a minimális hollywoodi standardokat az új filmben, ami garantálta volna a nézhetőséget. Hát, gratulálok. Őszintén szólva nem tudom, mi volt a bajuk a korábbi filmmel, de abban is voltak látványos akciójelenetek, innentől kezdve meg a Marvel eláshatja magát. Ugyanis ez már nem szakmai probléma, nem a filmkészítési tudás hiányossága, ez egyszerű etikátlanság, amit művelnek.