A kordonbontás bocsánatos, és nem is bűn
Népszabadság, Lencsés Károly, 2008. május 16.
Tökéletesen egyetértek a bírósággal abban, hogy a kordonbontási történet társadalmi veszélyessége nulla. Mindenki tudja, hogy ha nem parlamenti képviselők kezdtek volna a Kossuth téren csavarhúzózni, az illetők nem udvarias felszólításra, hanem igazi rendőrtempóra számíthattak volna, és ha még kekeckedni is mernek, akkor hamar bilicsbe verve találhatták volna magukat. Ha a rendőröknek éppen rossz kedve van, akkor lehet, hogy menet közben vagy a kapitányságon össze is verik őket (természetesen “szakszerűen és arányosan”), esetleg némi kábítószert csempésznek a ruházatukba. A következmények nélküli törvénysértés mindig is a politikusok magánvircsaftja volt; tényleg ciki lenne már, ha éppen a független magyar bíróság próbálna ezen a középkori helyzeten változtatni. Ha azt akarjuk, politikus ne sértsen törvényt, válasszunk megfelelő politikusokat, ne az amúgy is túlterhelt bíróságokat baszkuráljuk mindenféle feljelentésekkel.
Ugyanakkor, ha már a Fővárosi Bíróság kénytelen volt foglalkozni ezzel a piszlicsáré esettel, pár dolgot rögtön rögzített is, szép, szabatos jogi köntösbe csomagolt muníciót adva az orbáni surmóságnak. Itt van például ez az egyet nem értés dolog. A Fidesz képviselői nem értettek egyet a kommunista kordonnal, hát szétkapták. Teljesen békésen, mi több: noha a Parlamentből húzott árammal flexszel is szétvághatták volna, kulturáltan szétcsavarozták az elemeket, amelyeket — szerintem már túlzó finomkodással — még a Dunába sem hajítottak be. A békés törvénysértésnek a bíróság álláspontja szerint nincs konzekvenciája. Fasza. Holnaptól nem fizetek adót. Ígérem, maximálisan békés leszek, az általam okozott kár pedig nyilvánvalóan elhanyagolható az ezermilliárdos nagyságrendű magyar költségvetésben. Remélem, senki nem ítél majd el adócsalásért. A parkolásért sem fizetek — a té bíróság vegye úgy, hogy minden egyes parklásommal a tiltakozásomat fejezem ki a parkolási törvények iránt. Amúgy sem járok sokat a belvárosban, a törvénysértés tehát kellően rövid ideig tart majd.
Alapjában véve persze tökmindegy, hogy állapított-e meg a bíróság szabálysértést Orbánék esetében, hiszen az alapüzenet már eleve az volt, hogy a frakció ünnepélyesen köp a törvényességre. Az üzenet inkább azért ijesztő, mert a magyar bíróság számára a “megtesszük, mert megtehetjük” mentalitás nem jelent súlyosbító tényezőt. Civil kurázsi nélküli polgári engedetlenség volt ez; sokkal inkább egy maffia erődemonstrációja, mint demokratikus véleménnyilvánítás. A bíróság is tette a dolgát, mint a filmekben. Nem kimondta: a törvény azokra is vonatkozik, akik nem értenek vele egyet: asszisztált az igazságszolgáltatás pofán hugyozásához.
Érdekes játékot lehet játszani baráti körben, vagy kollégákkal. Amikor a bíróság egy fontos kérdésben dönt, mindenki előre tudja, hogy mi lesz a döntés. A rendőrök és politikusok felmentést kapnak, illetve közrendőr esetén lehet szó felfüggesztett büntetésről. Ez nem túl érdekes. Ami viszont érdekes, az az indoklás. Vajon hogy fogja a bíróság a nyilvánvalóan hülye ítéletet magyarázni? Lehet fogadásokat kötni! De akár lehet fogadni arra is, hogy hány ellentmondás lesz az ítéletben magában, vagy hány ellentmondás lesz az ítélet és a törvény között.
Hopp, a köztársasági elnök benézte.
…és ez meglepő hír?!
[…] a gyerek jár iskolába, a szülők pedig közmunkát végeznek. Noha tudjuk már, hogy politikusok különösen durva, társadalomromboló törvényszegéseiért nem jár büntetés, engem az egész sztoriban azért mégiscsak ez az arcátlan, jogtipró […]