A halálunalom és a körömrágó izgalom találkozása. Egyszer majd’ beszarok, hogy a farkas elkapja-e a gidát vagy az megmenekül, másszor meg ásítozom – hol a természetfilmek szokásos lassúsága, hol egy, a “Bolgyónk, a Föld” sorozatból átmentet sztoriszál megismétlése miatt. Végig igaz igaz ez a kettősség a filmre: nem látom benne azt a zsánereket feszegető újítást, ami megváltoztatná az eljövendő természetfilmgyártását, de közben olyan felvételeket viszont látok, amiket eddig technikailag még létre sem tudtak hozni. Hol gyönyörködöm az állatok és a környezet szépségében, hol pedig azt hallgatom, hogy a Shakespeare-színészből átavanzsált kopasz-sci-fi-színész Patrick Stewart arról győzköd, hogy megmenthetem a Földet, csak lejjebb kell tekernem a klímát.

A vetítés ugyanúgy volt a Corvin digitalizált Korda termének reklámja, ahogyan a filmé is. Valóban, gyönyörű felvételek, tűéles képpel. De akkor hogy lehetséges, hogy a szerkesztési pontokon (vágások, áttűnések) alig észrevehető, de szörnyen ciki hibákat látok. A zene valahol ugrik picit, az áttűnéskor láthatóan alacsony a kontrasztarány, a vízszintes élek függőleges mozgása nem sima. De a képek, maguk a felvételek, gyönyörűek, és technikailag nemhogy nem lehet kifogásom ellenük, hanem a képrögzítési technológia élvonalában vannak. A rendkívüli nagyítású kamerával például a rendezési elvek különböző léptékét is megmutatják: optimális a fraktálok megértetéséhez.

Sőt, ezek a technológiák olyan helyekre visznek el minket, ahol még soha nem volt filmes csoport: légi felvételek a Himalája felett vagy a jegesmedvék ébredése, a sokszoros zoomról nem is beszélve, amit már a trailerben is láthattatok a madárrajnál. Viszont azt kikérem magamnak, hogy nemcsak a leggagyibb manipulációkkal próbálnak hatni a nézőre (“Jaj, szegény növényevő, megmenekül-e a ragadozó elől?” vagy “Jaj, szegény ragadozó, túléli-e a telet?”), hanem ezeket is már a sorozatból (Bolygónk, a Föld) hasznosítják újra. Erre rátesznek még egy lapáttal, amikor a narrátorral emondatják minden rész végén, hogy bezzeg, ha vigyáznánk a Földre, akkor nem halna ki a bemutatott állatfaj, a film legvégére pedig bakancstalpvastagságú arcbőrrel egyszerűen egy zöld honlap reklámját passzintották. Komolyan: ilyet eddig csak a CNN reklámszünetében láttam. Sőt, azt se hiszem el, ha valaki azt mondja, semmit sem filmtrükkel oldottak meg, bár a fontosabb helyeken nyilván nincs.

Nehezen tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a természetfilmeket, mert nekik semmi újat nem fog mondani, a felvételek miatt ez kötelező darab. Azoknak is nehezen ajánlom, akik nem szeretik a természetfilmeket, mert ez sem “jobb” a többinél, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Egyedül azoknak tudom meleg szívvel ajánlani, akik még nem ismerik a természetfilmeket, de meg tudnák szeretni. Nyilván ez volt a készítőknek is a legfontosabb célcsoportja, én viszont nem tartozom belé.