Kormánynegyed – elhalasztva?
Népszabadság, Szalai Anna, 2008. január 5.
Balsai Istvánnal ellentétben én nem gondolom, hogy a kormányzati negyed a kormány zászlóshajója lett volna. A kormánynak sem alapvető feladata, sem alapvető célkitűzése nem volt, hogy kormányzati negyedet építsen. Ha nem jön össze, attól még nem fog összeomlani a kormányzás, bármit is deliráljon össze a Fidesz éppen ügyeletes ámokfutója. A (hivatalosan még be nem jelentett) kudarc számomra inkább Magyarország általános állapotáról adna egyfajta látleletet.
Magát az ötletet — hogy a kormányzati munkát végzők költözzenek egy helyre — én abszolút nem tartom rossznak; hatékonyabbnak és megfelelő megvalósítás esetén még olcsóbbnak is gondolnám így az ügyvitelt (míg a jelenlegi struktúrát korszerűtlennek és idétlennek gondolom). A gond csak az, hogy egy ilyen beruházás kapcsán menetrendszerűen szabadul el az össz-nemzeti káosz.
Először is, valamennyi egyéb probléma három nagyságrenddel kisebbre zsugorodhatna, ha a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség nem tekintené alapfilozófiájának, hogy kormányra kerülése esetén automata gépágyúk össztüzével lőjön szét mindent, amit az előző kormány létrehozott. A Fidesz a demokráciát a maga egészében utasítja el; formailag elfogadják azt, tartalmilag azonban mereven elvetik. A fideszvalóságban nem a közhatalmat a néptől felváltva, politikai programjaik függvényében megszerző, egymással egyenértékű politikai erők léteznek. Vannak a csalással hatalomra jutó, nemzetrontó, országkiárusító, tőkét kiszolgáló, a nemzetre menetrendszerűen “rárontó” erők, és vannak a nemzeti pártok. Erkölcsileg egyedül ez utóbbiak jogosultak arra, hogy az országot kormányozzák. Ennek következtében a Fidesz nemhogy nem tekinti feladatának, hogy elfogadja az előző kormánnyal való kontinutást: épp ellenkezőleg, a lehető legnagyobb értékpusztítást tekinti feladatának. Mindezt kiegészíti egy alternatív, az alkotmányos renddel szöges ellentétben álló, hazugságokból álló alternatív közjog, miszerint a szocialista kormány intézkedései csak és kizárólag akkor legitimek, ha azt a Zemberek Fidesz által megjelölt részhalmaza elfogadja. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem a többségről van szó. A legutóbbi, állampolgárságról szóló, gyalázatos és nemzetellenes népszavazási kezdeményezést pl. a polgárok kisebbsége támogatta, a Fidesz mégis elvárta volna, hogy a kormány tegyen eleget a relatív többség akaratának. A Fidesz — persze szigorúan csak akkor, ha nem a saját intézkedéseiről van szó — az égvilágon mindenhez az emberek közvetlen hozzájárulását követelné meg a miniszterelnök személyétől kezdve a kormányprogramon át a költségvetési törvényig.
Így lehetséges, hogy a Nemzeti Színház beruházását képesek voltak félbehagyni, felmondták a négyes metró szerződését, és úgy általában bevezették a szellemi zsarnokság intézményét az egész országban. Kapta mindenki a Milleniumi Országjárót, saját médiát grüdnoltak maguknak — súlyos kormányzati pénzekből. Milliárdok mentek el a nemzeti tudat passzírozására, Magyarországot reklámoztuk a magyaroknak, ha Orbán Viktor elfingta magát, azt is tuti filmezte valaki. 1996 óta nem volt választás, amit a Fidesz elfogadott volna (Orbán a Demokrata Videó Televízió on-line hozzá nem férhető interjújában 2006 tavaszán nyíltan választási csalással vádolta az MSZP-t). Ilyen körülmények között természetes, hogy beruházásban csak akkor lehet gondolkodni, ha az lezavarható egy négyéves ciklus alatt. Ha csak a legkisebb apróság is marad, amitől egy építkezés nem adható át, nagy összegben lehet fogadni arra, hogy a Fidesz-elnökség már ül is fel a buldózerre, és dózerolja el, amit a kavalytőke bábjaként funkcionáló neokommunista pribékek építettek. Hogy ezzel szakajtószám öntik ki az adófizetők pénzét az ablakon, vajmi keveset számít.
Egyszerűen nincs mód hát arra, hogy egy kormányzati negyed úgy épüljön fel, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nincs mód gondos területválasztásra (ennek ellenére a projektben pont a területválasztás volt a legjobb), alapos egyeztetésre, aprólékos terveztetésre és tanulmánykészítésre. Nem lehet a kivitelezést akkor elkezdeni, amikor már minden tégla helye és elhelyezésének időpontja ki van számolva; amit meg lehet csinálni, azt csinálni is kell, ahogy a csövön kifér, hiszen köztudott, hogy egy esetleges választási vereség után (pláne, ha a fővárost nem sikerül Fideszes rémuralom alá helyezni) az új kormány kapva kapna az alkalmon, hogy egy újabb félbehagyott építési helyszínnel fingassa a renitens fővárost és annak renitens, panelplori lakóit.
Ez persze nyilván csak az érem egyik oldala. A feszített tempó jelentette kényszerhelyzetekkel ugyanis mindenki úgy él vissza, ahogy csak tud. A kerületek és a főváros megpróbálják a lehető legtöbbet kizsarolni a beruházóktól és az államtól. Ha rajtuk múlik, Pesterzsébet közlekedésfejlesztését és az észak-budai csatornafedelek cseréjét is a beruházónak kellene megfinanszíroznia. Nem a lehetőséget látják abban, hogy a Ferdinánd-híd mögötti szörny-területből valami emberi lenne, és így megindulhatna végre valami élet mondjuk a Podmaniczky utca lepukkant környékén. Saját impotenciájukat pótoltatnák a befektetőkkel, akik a jelek szerint ennyire mégsem idióták. Nyilván az sem a projekt dicséretét zengi, hogy a tervpályázaton nyertes tervek, a befektetői szándék és a terület jogi státuszából levezethető lehetőségek még finoman szólva sincsenek szinkronban.
Ugyanakkor persze tény, hogy a kormányzati negyed elképzelésének lefújása/elhalasztása súlyos (bár csak szimbolikus) veszteséget jelentene a kormányzat számára. A kialakult helyzetben így már csak rossz opciók maradtak. Vagy keresztülpasszírozzák az elképzelést, és a kormányzati negyed őrületes kapkodásban, a dolgok természetéből adódóan az optimálistól fényévekre levő színvonalon valósul meg. Vagy elhalasztják az egészet, és ezzel elismerik, hogy ők sem voltak képesek átugrani a Nagy Magyar Posványt. Holott Őszödön Gyurcsány mintha éppen erre tett volna ígéretet.