Remélem, Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum elnöke nem fogja úgy érezni, hogy csorbítani óhajtom a véleményszabadságát azzal, hogy kijelentem: egy elvakult, kicsinyes, pitiáner, opportunista senkiházinak tartom. Szervezete semmilyen politikai célt nem kíván képviselni, valamint nem szekértolója egyetlen politikai szekértábornak sem, mi több, el is határolódik valamennyi politikai erőtől. Ugyanakkor az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról szóló törvény ellen szervez “társadalmi” (tehát nem politikai) ellenállást, illetve annak visszavonása mellett fognak kampányolni.

A mai magyar jobboldal kollektív, egyre súlyosabb és általánosabb idiotizmusát jelzi, hogy immáron a szavak jelentését is megtagadják. Egy törvény elfogadása vagy elutasítása mellett kampányolni: politikai gesztus és nem társadalmi egyeztetés. Az ellenzék retorikájának szó szerinti átvétele a kormány gyalázására nem elhatárolódás valamennyi politikai szekértábortól. Elhatárolódás a kormánytól, és nyílt sisakos belebújás a Fidesz valagába.

Enyhén röhejes is, hogy fel vannak háborodva azon, hogy azzal az indoklással nem tarthatják meg a rendezvényeiket az általuk kiszemelt helyszíneken, hogy az politikai rendezvény. Még szerencse, hogy az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete “örömmel ad helyt” a rendezvénynek — mármost akkor csak az a kérdés, hogy ha van olyan alkalmas helyszín, amelyik eksztatikusan lihegve várja, hogy a Magyar Szociális Fórum odapetézzen, akkor miért kell először pár alkalmatlant végigprovokálni.

Bennem személy szerint akkor megy fel a pumpa, amikor Simó István King Kong arcát a fejére illesztve kijelenti: soha nem látott méretű társadalmi összefogás van a törvénnyel szemben. Tulajdonképpen tele van már a búrám az olyan, negatív IQ-jú, antipatikus, dróton rángatott niemandokkal, mint amilyen Gaskó István is volt. Verik a mellüket, hogy milyen kolosszális társadalmi támogatásuk van, aztán, amikor be kell fejezni a szájkaratét is ki kell menni a hóra, akkor kiderül, hogy csak nagy pofájuk van, nem társadalmi támogatásuk. Sebaj, addig is lehet játszani a politikafób, diktatúra üldözte, a népért minden áldozatra kész mártírt.

Valahogy azt sem gondolom, hogy az előre látható, taknyon csúszásban folytatódó pofáraesés után ne lenne kassza, ahová ezek az erkölcsi nullák elfáradhatnának, felmarkolni némi kis fájdalomdíjat a meghurcoltatásaikért. Azon se lennék meglepődve, ha ez a bizonyos kifizetőhely részhalmazát jelentené valamely Fidesz-központ helyének a téridő-kontinuumban.