Nem olyan régen írtam egy cikket arról, Uj Péter (Az edukált felhasználók aranykora című írásában) mennyire nem érti a szoftver- és mobilipart, és milyen ciki, hogy saját frusztációit globális problémákká próbálja konvertálni. Az utána következő, személyeskedéstől sem mentes vitában eléggé nekem lett esve, miszerint én vagyok az, aki nem érti a mobil- és szoftveripar körüli problémák lényegét, és lássam be, hogy Uj Péternek igaza van.

A dologban az volt kicsinység kínos, hogy jómagam sem szívesen védem a szoftver- és mobilipart. Szimplán csak valótlannak tartottam azt az állítást, miszerint ez a két iparág valamiféle kitüntetetten “nyugtalanító mentális állapotban”, mi több, egyenesen az “agyhalál” stádiumában van. A véleményem az, hogy ez a két iparág pontosan úgy működik, mint minden más a kapitalizmusban. Nem a minimalista igények kielégítéséről van szó, mert a tömegek rendszerint nem erre cuppannak, pontosabban viszonylag szűk az a terület, ahol erre cuppannak; a tömeg szeret villogni és játszani az elektronikus kütyüivel. Éppen ezért nem gondoltam azt sem, hogy köze lenne a valóságnak ahhoz, amit Uj Péter írt, hogy majd jön a Google fényjelezte aranykor, amikor nem a periferiális szolgáltatásokon, hanem a felhasználókat (Uj Pétert) “valóban” érdeklő alkalmazásokon lesz a hansúly. Nem lesz mobilra tehető iránytű vagy egyéb baromság — képzelte Uj Péter –, csak szigorúan funkcionális, szikár, könnyen kezelhető programok. És ezt még szeretni is fogjuk.

Hát, a jelek szerint Uj Péternek továbbra sem lesz könnyű álma: a Google éppen ahhoz óhajt felületet adni, hogy még több szart lehessen a telefonra fejleszteni és eladni. Az új, Androidnak nevezett operációs rendszer lényege lesz az új kis biszbaszok könnyű fejleszthetősége és alkalmazhatósága. Egy tökéletesen nyílt operációs rendszerről lesz szó, amihez bárki fejleszthet bármit: mi több, a cél éppen az, hogy ezen külső programok és az operációs rendszer beépített szolgáltatásai között ne is legyen különbség. A hangsúly nem az áramvonalas funkcionalitáson, hanem a tetszőleges csicsázhatóságon van. Az új rendszert bemutató rádióadásban nem azon élvezkednek a fejlesztők, hogy mennyire jobb lesz majd a hangminőség, hanem hogy mennyire jól beilleszthető lesz majd pl. egy mp3-lejátszó szolgáltatás a hívásfogadás rendszerébe. A mobilhasználók igényei és a mobilfejlesztők közötti gát maximum annyiban lesz ledöntve, hogy akinek nem tetszenek a fejlesztők által írt programok, az megírhatja a sajátjait. Nem kell egyeztetni a mobilgyártókkal, mert az operációs rendszer lesz felelős a készülékkel való kommunikációért: lesz egy szabványos szoftverfelület, ami teljesen szabadon fejleszthető és kiegészíthető lesz. Nem az lesz a cél, hogy a telefon telefonszerűbb legyen: a telefon egy univerzális eszközzé válik majd. A Google tehát nemhogy nem fékezi le a mobilipar jelenlegi tendenciáit: hatalmas lökést ad nekik. A mobilszolgáltatók, de a sarki mobilbolt is szakmányban gyárthatja majd a hasznos segédprogramokat és a parasztvakító szarokat egyaránt.

Ha úgy tetszik, a telefon olyan lesz majd, mint egy számítógép, amit a tűzfaljaiba, vírusirtóiba és szarul összeválogatott programjaiba belefulladó Uj Péter már most sem tud használni. Mindenkinek el kell döntenie, hogy mi kell neki és mi nem. Továbbra sem lesznek gondolatolvasó készülékek: viszont a telefon adaptálható lesz a saját, egyéni igényeinkhez. Már ha nem csak dühösen nyomkodjuk a gombokat, hanem rászánunk egy kis időt a megismerésére és a használatba vételére. Ha úgy tetszik, az egyéni igényű felhasználóknak továbbra is edukálódniuk kell. A szájba repülő sült galamb talán majd egy következő generációs fejlesztés lesz.