Amikor azt olvastam, hogy Horváth Gyula, a Fővárosi Közgyűlés Városképvizsgálati Bizottságának szocialista alelnöke javasolta, hogy Budapesten ne engedélyezzenek nagy létszámú futóversenyeket, még csak szimplán hüldeztem. Amikor odáig jutottam az olvasásban, hogy mindezt Ughy Attila, a bizottság fideszes elnöke is helyeselte, akkor viszont már a gyomrom is felfordult.

A Fidesz ugyanis a főváros forgalom-akadályozó nagyhatalma. Naggyűléseik (és több naggyűlést tartanak, mint a többi párt összesen) helyszínének meghatározásakor az első számú szempont, hogy Budapest normál közlekedési útvonalainak a kellős közepére szervezzék, ha éppen nem baktatnak keresztül az egész városon fáklyákat vagy gyertyákat lengetve. Ughy Attila mégis képes volt kipréselni magából, hogy a futóversenyeknek máshol lenne a helye, konkrétan ott, ahol “nem okoznak ennyi galibát”. Bakker, Ughy Attilától ezután minimum elvárom, hogy egyetlen fideszes dzsemborira se menjen el, amit nem a Hűvösvölgybe, a János-hegyi kilátóhoz, vagy Budapest akármelyik másik, forgalomtól elzárt részére szerveznek.

A magam részéről persze azt gondolom, hogy a város arra való, hogy használjuk. Naggyűlésre, futóversenyre, felvonulásra vagy közlekedésre. Tekintettel arra, hogy sem a naggyűléseket, sem a futóversenyeket, sem az egyéb banzájokat nem szerdán 9-14 óráig szokás tartani, hanem jellemzően hétvégén vagy ünnepnapokon, ezért azt sem érzem, hogy az ilyen rendezvényekre kiadott közterület-használati engedély aránytalan érdeksérelemmel járna. Szemben Trenycsényi Zoltán szombati Népszabadságban megjelent, demagógiától fröcsögő írásával, én arról is meg vagyok győződve, hogy aki a Belvárosban szerez magának ingatlant, annak azzal is kötelessége számolnia, hogy nem a béke és nyugalom szigetén vásárolt be. Aki csodálkozik, netán felháborodik azon, hogy az Oktogonon időnként élet is van, az szimplán nem érti, miről szól egy nagyváros. Mit nagyváros: Bristol nem túlzottan nagy, de ott is pezsgőbb, élettelibb és emberarcúbb a szimpla péntek-szombati éjszakai élet a belső kerületekben, mint Budapesten Szilveszterkor.

Na de Ughy Attila nem is lehetne a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség felesketett katonája, ha itt megállt volna. Most, amikor a főpolgármester nyomására mégis lehet majd futóversenyt tartani, természetesen az összes, ügyben megszólalót lekörözte a véleményével: “arról van szó, hogy ezek mögött a rendezvények mögött komoly erők húzódnak meg, … üzleti érdekek vannak a háttérben“.

Persze vakság lenne azt állítani, hogy ezek mögött a rendezvények mögött nincsenek üzleti érdekek, de továbbra is fenntartom, hogy az haszon/érték arány elsöprően jobb egy ezreket megmozgató, másoknak is pozitív példát mutató, mindenki előtt nyitva álló futóverseny, mint mondjuk egy Fidesz-naggyűlés esetében. Ráadásul utóbbiakra mondjuk a Millenárist vagy valamelyik sportcsarnokot is nyugodtan ki lehetne bérelni, ha már olyan kínzó fájdalmat okoz nekünk, ismét ahogy Ughy Attila fogalmaz, azon egyszerű városlakók érdeke, akik az adott időpontban csak közlekedni szeretnének. Pláne Magyarországon, ahol szimplán katasztrofálisan állunk tömegsport-ügyileg, és ahol, ha a karvalytőke (vagy mit tudom, én, milyen “komoly erőkről” beszélt a bizottsági elnök), nem szervez ilyen, az egészséges életmódról rendezvényeket, akkor a magyar államtól vagy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségtől akár fel is fordulhatnánk koszorúér-görcsben.