Nem az egyenlő esélyekre

Nem lesz női kvóta
Népszabadság, Csuhaj Ildikó, 2007. november 27.

Győzött a papírforma, a Parlament ugyanolyan hímsovén, mint a magyar társadalom. 132 igen, 97 nem, és 118, rendkívül gerinces módon tartózkodó — ennyit lehetett a magyar Parlamentből lelkiismereti alapon kipréselni a nők arányosabb országgyűlési képviselete érdekében. A magam részéről persze már a “lelkiismereti szavazást” is egy elég puha megoldásnak tartottam. Minden bizonnyal sokat elárul a diszkrimináció természetéről, hogy az ellene való küzdelemben a pártok, frakciók nem tartották fontosnak a máskor szemrebbenés nélkül megkövetelt pártfegyelmet. Még gondolatkísérletnek is abszurd, hogy Orbán Viktor engedélyezze a saját, illetve a pártvezetés álláspontjától való, lelkiismereti alapon történő elszavazást mondjuk az egészségügyi reform esetében.

Mindez persze a többi pártra is igaz, legkevésbé talán a szocialistákra, akiknek már van saját kvótarendszerük. Ennek hatékonyságát, elégségességét persze lehet vitatni, de mindenesetre momentán az MSZP tűnik az egyetlen olyan pártnak, amelynek intézményes víziója van arról, hogyan kellene a nők diszkriminációját megszüntetni, vagy csökkenteni.

A kérdés persze elsősorban az, mi várható a kudarc után. Korábbi álláspontommal ellentétben ma már nem gondolom, hogy Sándor Klára és Magyar Bálint rosszul tette volna, hogy beemelte a kvóta gondolatát a közbeszédbe. Számos érv és ellenérv elhangzott, pártok feletti szövetség is alakult a női érdekek védelmére, ami már önmagában komoly eredménynek minősül. Ez talán ahhoz is hozzájárul majd, hogy a kvóta kérdését adott esetben újra fel lehessen vetni.

A kialakult helyzet azt gondolom, a közvélemény felelőssége is megnő. Abszolút nem lesz mindegy, hogy mit igazolunk vissza a Parlement szavazásából leszűrhető üzenetből. Megköveteljük-e az általunk preferált pártoktól, hogy most, amikor az országos szabályozás lehetősége elbukott, tegyenek meg saját hatáskörükben mindent a nők arányosabb képviseletéért? Hajlandóak vagyunk-e elutasítani azokat a politikai nyilatkozatokat, amelyek a nők hátrányos helyzetét “természetesnek” nevezik? Egyéni képviselőkre való szavazáskor szempont-e lesz számunkra a női egyenjogúságra való törekvés?

Dicséretet ugyanis semmiképpen sem érdekel a 215, puha vagy kemény nemmel szavazó képviselő — azt azonban talán nem kell feltételeznünk, hogy valamennyien véres szájú, nőellenes aktivisták lennének. Eléggé valószínű, hogy a közvélemény elég masszív nyomása esetén többen közülük akár előítéleteik ellenére sem merték volna nem támogatni a javaslatot. A feladat tehát valamennyiünk számára adott — még ha sziporkázó eredményekre a túlzottan közeli jövőben nem is érdemes számítani.

2 Responses to Nem az egyenlő esélyekre

  1. Egyenjog szerint:

    Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem értettek egyet. Tudod a politikában olykor ez is előfordul, és ezt hívják értelmiségi körökben demokráciának.

  2. […] kezdeményezések, amik jók. Gusztos Péter folyamatos kiállásai például a melegekért, vagy a Sándor-Magyar féle kvótajavaslat jó volt — de messze nem elég. Nem arról van szó, hogy az SZDSZ megy előre, mint a […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.