Az újságíró még mindig csak ember

Oszoljanak, oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!
Uj Péter, Index.hu, 2007. július 19.

A rendőrség súlyosan megsértette a sajtószabadságot
Magyar Helsinki Bizottság, 2007. július 19.

A két, november 17-i, engedély nélkül tartott tüntetésen előállított újságíró ügyével kapcsolatban azóta többen is megszólaltak. Dörgedelmes cikket írt Uj Péter, az egyik előállított újságíró munkáltatója, az Index főszerkesztője; a Magyar Helsinki Bizottság is közleményt adott ki. Az alábbiakban ezt a két álláspontot szeretném vitatni.

Diktatúra, rendőrállam talán még nincsen, de nagyon súlyos idiotizmus van, ez tényállás.

Háromszáz rohamrendőrrel izomból széjjelverni egy ötvenfős, teljesen ártalmatlan, békés tüntetést, amelynek a célja, hogy tiltakozzon mindenféle antidemokratikus rendőri megmozdulások, tüntetés-széjjelverések, műveletiterületezések ellen – minimum dermesztő ostobaság. Azon túl meg törvénytelen, és felettébb veszélyes.

Ennyi jött le Uj Péternek a szombati eseményekről. Persze a véleményéhez mindenkinek joga van, ám az én véleményem szerint a fenti kirohanás különösen sok körültekintésről, nagyon mélyreható tájékozódásról nem tanúskodik. A mélységesen békés tüntetést ugyanis az alábbi szavakkal szervezték a kuruc.info-n (http://kuruc.info/r/1/18070/):

Akkor diktatúra volt, ma parlamenti demokráciának álcázzák az elnyomó rezsimet, ahol nekünk, magyaroknak nincsenek jogaink! Ezért tiltakozunk az emlékezés lángjánál november 17-én! Engedélyt nem kérünk, de ott leszünk a Batthyány-örökmécsesnél. Egész nap le lehet rakni a gyertyákat és a mécseseket, de 17 óra fele, “véletlenül” legyünk sokan…

Az írást maga a kuruc.info november másodikára datálja. Ez a rendezvény tehát nem egy békés, spontán demonstráció volt: nagyon is előre megfontoltan törvénytelen. Ha úgy tetszik, egy teszt arra, hogyan lehet sikeresen illegális demonstrációt szervezni Budapesten. Az Erzsébet-hídi nyüzsi nem vált be, most akkor legyen “véletlen” koszorúzás. Mindezek után azt gondolom, a rendőrség nagyon is helyesen tette, amit tett. Ha nincs oszlatás, akkor újabb szervezkedések kezdődnek, a már bejáratott technika nyomán, és megint vidám tábortűzbe olvasztva pattognak majd a pesti kukák. Az elmúlt fél év eseményeinek fényében azt gondolom, a rendőrség nagyon is jól teszi, ha mostanában a gyülekezési törvény betűjét az utolsó pontosvesszőig betartatja. Aki tüntetni akar, tüntessen legálisan. Magyarországon ma józan ésszel senki nem állíthatja, hogy aki törvényes keretek között akar élni a a véleménnyilvánítási jogával, azt a hatalom meggátolja ebben. Sokkal inkább a nemzeti huligánok azok, akik lépten-nyomon gátolni akarnak mindenkit, aki nem ők, abban, hogy nyíltan elmondhassa a véleményét és a tudomására jutott tényeket. Ők viszont nem törvényesen, hanem egy egyedi ügyben született strasbourgi döntést kiforgatva és félremagyarázva állítják, hogy nekik most már bárhol, bármikor és bármeddig lehet demonstrálniuk.

Rögzítsük a tényeket azért: 1988 (az még bőven proletárdiktartúra!) és 2002 között összesen nem oszlattak annyi tüntetést, mint azóta. Pont. Ezt magyarázza már meg valamelyik európai értelemben vett szociáldemokrata, ha bírja. Felkiáltójel.

Nem tartom magam szociáldemokratának, de azért azt gondolom, magyarázatnak nem rossz, hogy 2006. szeptembere óta minden nemzeti ünnep nagy szittya dzsembori, kődobálással, gyújtogatással, rongálással és durva erőszakkal. Ilyesmi eddig nem volt. Nem volt ostrom alá vett tévé-székház, senki nem akart ártalmatlan nyugdíjasokat tojással dobálni. Senki nem indított be tankot csak úgy heccből. Senki nem akart erőszakkal rendszert váltani. Senki nem fert fejbe melegeket pezsgősüveggel és nem dobálta őket kövekkel.

A Magyar Helsinki Bizottság állásfoglalása mögött lényegesen több az IQ, de azért én továbbra is vitatkoznék Felhívtam. Kádár András Kristófot, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét, és egy kicsit részeltesebben is értelmeztettem vele kiadott állásfoglalásukat. Konkrétan erre a részre kérdeztem rá:

A rendelkezésre álló információk alapján a Magyar Helsinki Bizottság úgy látja: az eljáró rendőrök több ponton megsértették a rendőrségi törvényt és a szolgálati szabályzatot, az újságírók ellen indított szabálysértési eljárásoknak pedig nincsen valós jogalapja.

Emellett a rendőri eljárás súlyosan csorbította a sajtószabadságot is. A jogállamiság egyik legfontosabb garanciája, hogy a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, valamint a közhatalmat gyakorló szervezetek és személyek tevékenységéről a sajtó szabadon tudósíthasson.

Kádár András Kristóf elmondta: véleménye szerint a rendőrség intézkedése két szempontból is jogszerűtlen volt. Részben azért, mert egészen mostanáig az újságírók megszokhatták, hogy szabadon tudósíthatnak illegális megmozdulásokról, de még a zavargásokról is. Feltette a költői kérdést is: ha az újságíróknak csak a tudósításért rendőri intézkedéstől kellett volna tartaniuk, ki tájékoztatta volna az országot mondjuk a tavaly őszi eseményekről? Ugyanakkor a Helsinki Bizottság azért is jogszerűtlennek tartja az akciót, mivel álláspontjuk szerint szombaton nem érvényesült az arányos intézkedés követelménye. A rendőrségnek ugyanis — fogalmazott ugyancsak Kádár András Kristóf — nyilván az illegálisan tüntetőkre kellett volna koncentrálniuk, nem pedig a tőlük külön álló újságírókra. Vagy, ha már intézkednek — tette hozzá — akkor alighanem elegendő lett volna az igazoltatás is. (A tüntetők előállítását a bizottság társelnöke — ahogy fogalmazott — “nem kifogásolta”.)

Azon felvetésemet, miszerint újságíró bárki lehet, ahogy lapot is alakíthat bárki, így előállhat az a helyzet, hogy minden illegális tüntető újságíró lesz, a társelnök “érdekesnek” nevezte. A joggal lehet élni és lehet visszaélni is, mondta, ám hangsúlyozta: jelen esetben erről még nem volt szó.

A Helsinki Bizottság felvetése ebben a formában persze kétségkívül megfontolandó. (A rendőri túlkapás elfogadhatatlanságát már tegnapi cikkemben is jeleztem.) Továbbra sem gondolom azonban, hogy az újságírónak “mentelmi joga” kellene, hogy legyen a rendőri intézkedéssel szemben. Ha nekem kellene szorgalmaznom valamit, hát én azt szorgalmaznám, hogy az eseményről tudósítani szándékozó lapok dolgozzák ki a rendőrséggel közösen, milyen módon lehetne a rendezvényről tudósítani. Én, ha bő két hetem van a tudósítás megszervezésére, nyilván véggigondolnám azt is, nem lehetne-e mondjuk felülről nézni az eseményeket. Határozottan kételkedem abban is, hogy ha mondjuk engem és nem két országos lap tudósítóját állítja elő a hatóság, eljut-e ez egyáltalán a Helsinki Bizottság ingerküszöbéig. Márpedig már tegnap hangsúlyoztam: az ilyesmi nem lehet példányszám és nézettség kérdése.

Jelen esetben elsődlegesnek tartanám az illegális tüntetők leszoktatását a forradalmárkodásról. Be lehet fejezni. Csak azért, mert néhány polgártársunknak nem fér a begyébe, hogy nem olyan fontosak, mint ahogy azt szeretnék, nem rendezkedhetünk be arra, hogy az illetők tetszésük szerint tehetik tönkre a hétköznapjainkat és az ünnepnapjainkat. Nem elfogadható, hogy rájuk ne vonatkozzon a törvény, ha csak ötvenen vagy harmincan vannak. Tanulják meg, hogy a jogszabályok mindenkire nézve kötelezőek. Nyilván nem szeretném persze, hogy az újságíró kollégákat rutinszerűen hurcolják el a kapitányságokba; nehezen tudom azonban elképzelni, hogy ne lenne megoldás arra, hogy törvényesen végezzék a munkájukat.

Update:

A képet még tovább árnyalja a rendőrség álláspontja:

A közlés szerint a rendőri művelet megindítása után, azzal szemben, aki nem hagyta el a helyszínt, a rendőrség jogszerűen intézkedett.

Kiemelik, hogy a helyszínen tartózkodó mintegy 40 tudósító eleget tett a sajtónak szóló rendőri felszólításnak, elhagyták az intézkedés területét, nem érezték magukat akadályozva abban, hogy a történtekről hiteles és pontos tájékoztatást adjanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.