Aláírásomat adtam ma a Fidesz aláírásgyűjtésén az egyetlen kezdeményezéshez, amit magam is helyeslek: a tandíj eltörléséhez. Persze az aktus már szimbolikusnak se volt nagyon nevezhető, inkább csak szerettem volna nyomatékosítani amúgy is előkelő helyemet a Fidesz direkt-marketing adatbázisában. Masszív kis borítékokat és propagandisztikus e-maileket kapni jó dolog.
Amíg aláírtam, hallgattam, hogyan masszírozza egy tizenhat éves kis csóka agyát az erősen középkorú bódéhölgy. A következőkben állapodtak meg:
- A kormány el akarja dózerolni a Nyugati pályaudvart, és az Eiffel-csarnok helyére épül majd az új kormányzati negyed.
- A hátunk mögött levő (a Nyugati aluljáróban voltam) Kaisersben ezerkétszáz forint egy kiló kenyér.
- A hátunk mögött levő Kaisersben nyolcszáz forint egy liter tej.
Lecsekkoltam, ezeket a termékeket én nem találtam. Nyilvánvaló persze, hogy a nép aláírását nem gyűjthetik mindenféle jöttment senkiházik, kamikaze-elkötelezettségű emberek kellenek a szórólapok mellé, akiket nem fog elbizonytalanítani a bódét kekeckedési célzattal becélzó gyurcsányista hurkanudli. Ez a hölgy azonban már egy valóságos ideológiai csoda. Ő már tényleg nem a Földön jár, hanem egy Orbán-illatú Nirvánában, amit persze csak egy hajszál választ el a Gyurcsány-féle földi pokoltól, ahol már az ennivaló is megfizethetetlen, ahol már semmi sem szent, ahol az Antikrisztus cezaromániája szabja át a nemzet szent fővárosának mostanra már amúgy is agyongyötört habtestét.
Tudom persze, hogy baloldali fanatikusok is vannak, szegény, megboldogult nagymamám se értette mindig, miért nem lehet a nagyon hangos ellenzékieket egyszerűen csak letartóztatni. Markáns különbség volt azonban, hogy őt senki nem ültette ki egy forgalmas köterületre, hogy egy ingatag plasztikbódéból küzdjön az ellenoldal démonai ellen.