Az Európai Bizottság engedélyt adott három génmódosított kukorica- és egy cukorrépafajta behozatalára. Magyarország és Ausztria egyelőre köszöni szépen, nem kér a génmódosított élelmiszerekből és takarmányokból: továbbra is tilt minden ilyesmit. Mi több, Fodor Gábor a környzetvédelmi miniszterek ülése után, amely jóváhagyta a két ország erre vonatkozó kérését, egyenesen azt nyilatkozta: reményei szerint hamarosan az egész EU-ból ki lesznek tiltva a génmódosított növények.

Nem hiszem. A génmódosítás nem valami önmagában való rossz. Egy új technikai lehetőség, olyasmi, mint annak idején a növények keresztezése vagy maga a nemesítés, vagy az elektromos áram. A génmódosítás révén lehetővé vált, hogy bizonyos növények még kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezzenek, magyarán hogy olcsóbban lehessen többet és jobbat termelni. Természetesen, mint minden másnak, ennek a technológiának is megvan a maga kockázata. Ezeket azonban a megfelelő élelmiszer-biztonsági protokollok kidolgozásával betartásával jó eséllyel ki lehet küszöbölni. A génmódosítás tudományos háttere ismert, az ehhez szükséges technológia pedig immáron rutinszerűen alkalmazható. Minden adott tehát ahhoz, hogy a génmódosított kukoricával etetett marhákat elfogyasztó lakosság lehetőség szerint ne növesszen zöld csápokat és extra végtagokat.

Fodor Gábornak talán érdemes lenne figyelembe vennie, hogy a tábortűz mellett szárított mammuthús ideje legalábbis leáldozóban van. Ma már az összes élelmiszert módosítjuk valahogyan — ha nem genetikailag, akkor vegyszerekkel. Kémiai eljárásokat, aromákat, adalékanyagokat, mesterséges ízesítőket alkalmazunk. Az osztrák finnyogást talán még megértem valahogy, de Magyarországot, ahol a vásárlóknak nem csak a dioxinos belga csirkéhez, a szennyezett indiai guargumival telített élelmiszerekhez hanem a szaros gyógyteához és az aflatoxinnal telített paprikához is hozzá kellett szokniuk, már egy kicsit kevésbé. Idehaza aztán végképp tudhatnánk, hogy az élelmiszer-biztonság mennyire relatív fogalom. Ráadásul nem is elsősorban a szabályokkal, hanem a betartatásukkal van a probléma. Másrészről persze, ahol a fos- rovar- és üvegcserép-mentes tea is csak vágyálom, ott talán érthető, hogy Fodor Gábor nem lát lehetőséget a génkezelt anyagok megfelelően alapos bevizsgálására sem.

Egyelőre azonban mégiscsak az a helyzet, hogy a (megfelelően bevizsgált) génkezelt cuccok az EU 25 tagállamában és az Egyesült Államokban már abszolút okénak számítanak. A Világkereskedelmi Szervezet már kereskedelmi korlátozásokkal fenyeget, ha az EU még sokat tötyörészik a GMO-termékekkel szembeni középkori babonáival. Fodor Gábor ennek ellenére nem a megfelelő szabályozásért, hanem a teljes tiltásért lobbizik.

Vagy a világ, vagy Fodor Gábor le van maradva egy utcahosszal.