Mikola István több, mint egy hónapja jelentette be: kész a Fidesz egészségbiztosítási koncpeciója. Hamarosan társadalmi vita következik, majd azt a Fidesz — demonstratív jelleggel — még az ősszel a Parlament elé viszi. Egyben a kompromisszum lehetőségét is elutasította a kormánypártokkal a kérdésben. A Fidesz honlapja így idézi a derék Mikolát:

“tisztán látjuk, hogy olyan messze állnak az álláspontok (…) egymástól, amelyből elvtelen kompromisszumok nélkül nem jöhet létre megegyezés. Márpedig ha elvtelen kompromisszumokat kötnek tízmillió magyar ember feje fölött, akkor abból működőképes rendszer nem születhet. Ez felelőtlen játék lenne.”

Ez már önmagában is elég érdekes alapállás egy ellenzéki párt részéről. Tegyük fel, hogy a kormány egészségbiztosítási koncepciója úgy szar, ahogy van. Minden betűje az emberek romlását szolgálja, voltaképpen egy törvénybe iktatott genocídium az egész. Ebben az esetben csak javítani lehetne a helyzeten; ha sikerülne egy-két pontban megegyezésre (“elvtelen kompromisszumra”) szorítani a kormányt, akkor mondjuk tíz magyar életben maradhatna. A dolgok persze nem így működnek, csak a fideszvalóságban létezik olyan kormány, amely darabonként árusítja ki saját állampolgárait az üzleti biztosítóknak, és csak a fideszvalóságban képzelhető el olyan egészségügyi szolgáltató, amely nem ügyfeleinek minél hosszabb életében érdekelt. (Kivéve persze a hullaházakat, de ezek az egészségbiztosítási piacnak csak aránylag kis szegmensét teszik ki, és a magántőke jelenléte is egészen csekély ebben a szektorban. A hullaház, mint a harmadik Gyurcsány-kormány Magyarországának húzóágazata — milyen jó kis Fidesz-szlogen lehetne ebből.)

További pikantériát ad a dolognak az, hogy a politikai élet természetéhez a párbeszéd akkor is hozzátartozik, ha a felek valójában nem is beszélnek egymással. Állandóan jelen van ugyanis egy harmadik fél, a Fidesz máskülönben agyondédelgetett választópolgára, akihez az alternatív felvetések akkor is eljutnak, ha a kormány ezekre nem vevő, és akkor is fontolóra veszi őket, ha kibocsátójuk ezeket kompromisszumképtelennek tartja. Éppen ezért egy olyan pártnak, amely kompetensnek akar tűnni, mindig elemi érdeke, hogy fontos kérdésekben ellenzéki pozícióból is komolyan vehető alternatívákat mutasson fel. Mi most már öt hete várjuk, hogy Mikola doktor felmutassa végre az általa kiszart spanyolviaszt, egyelőre hiába. (Lehet, hogy kifújta a szél az ablakon?)

A drámai pillanat egyre késik. A kormány már a Parlament elé is terjesztette saját elképzelését. De ami ennél is fontosabb: ha a Fidesz ma terjesztené be saját alternatíváját, akkor is mindössze szűk egy hónap állna rendelkezésre társadalmi vitára, az elképzelés összefésülésére és Parlament elé terjesztésére.

Mindeközben Orbán Viktor odanyilatkozza, hogy itt már nem is politikai, hanem szociális kérdésről van szó. Túl azon, hogy az állítás lényegileg lényegileg értelmetlen, ha úgy tetszik, fából vaskarika (minden, amiről a politika dönt, természetszerűleg politikai kérdés), ezek után végképp érthetetlen, hogyan lehetséges, hogy a Fidesz képtelen volt, kompetens politikai erőként, saját javaslattal előállni.

Persze a kép rögtön kitusztul, ha egy plusz előfeltevésként behúzzuk a rendszerbe azt az elgondolást, miszerint a Fidesz az égvilágon semmilyen koncepcióval nem készült el és/vagy nem is akar előállni. Majd bolond lesz maga is vállalni az ezzel járó szakmai és politikai konfliktusokat; elég, ha a t. választópolgár tudja, hogy szerintük az, amit a kormány csinál, úgy, szar, ahogy van. Nem kell magyarázgatni, hogy a Fidesz miért nem tett egy keresztbe szalmát annak érdekében, hogy az aktuális, létező és minden bizonnyal meg is valósuló kormányzati elképzelés akár csak egy kicsit is jobb legyen. Lehet hivatkozni a szemét kormányra, amely nem várta meg, hogy a Fidesz alternatív koncepciója is kiforrhasson. Az átlag Fidesz-szavazó biztosan nem veti fel a kérdést: miért is a kormány az, amelyiknek az ellenzékre kellene várnia?

Azért imádkozzunk, hogy egy kíváncsi hacker ne törje fel Mikola István számítógépét. Vérciki lenne, egészségbiztosítási koncepció helyett csak a nemzet orvosának Tetris-rekordjait találnák meg rajta.