Kő az állóvízbe

Az MDF 11 kérdése az SZDSZ-es női kvótával kapcsolatban
Mdf.hu, 2007. október 7.

Pontra pont
Népszava online, 2007. október 13.

Keresd a nőt!
Heti Válasz, 2007. október 11.

Annak ellenére örültem Sándor Klára és Magyar Bálint részletes válaszának Dávid Ibolya kvótaügyben feltett kérdéseire, hogy a javaslatot továbbra sem tartom jól időzítettnek: legalább folyik a diskurzus a nagypolitikában a kérdésről. Persze változatlanul elképzelhetetlennek tartom, hogy a kérdés át fog menni a Parlamenten. Pelczné Gáll Ildikó látványos elköteleződését inkább tartom egy jól átgondolt kommunikációs trükknek, mint tényleges súllyal bíró ígéretnek. A Fidesz hagyja, hadd formálja magát a Fidesz női politikusa, a sajnálkozás is legalább ennyire hatásos lesz majd, mint a mostani gesztus. Színesedik a Fidesz politikai palettája, jól fog ez még jönni, ha szavazatokat kell kalapozgatni. Teljességgel kizárhatónak tartom, hogy egy olyan mélyen multikulturalizmus-ellenes, begyöpösödött, hogy azt ne mondjam, elsemjénesedett pártkonglomerátum, mint a Fidesz/KDNP “szövetség”, képes lesz beállni egy ennyira markánsan és szervesen liberális kezdeményezés mögé.

Ettől függetlenül azt el kell ismernem, a két liberális politikusnak csakugyan sikerült egy jó nagy követ hajítania az állóvízbe, a téma kiemelt fontosságot kapott. Ha erős szkepszissel is, de már a jobboldali sajtó értekezik a kvóta kérdéséről — így legalább arra van esély, hogy a legmarkánsabb, legostobább előítéletektől is megszabaduljunk.

Pelczné Gáll Ildikó a Heti Válaszban amúgy talán egy kicsit többet is fed fel a Fidesz nőkhöz való viszonyáról, mint amennyit szándékozott. “A Fidesznek 17 500 női tagja van, s nem jelenthet gondot a megfelelő képességű személyek kiválasztása. Állítólag sokan ugrásra készen várják, hogy felsőbb osztályba léphessenek.” — olvashatjuk [kiemelés tőlem]. Ezek szerint a Fideszben jelenleg vannak kompetens és “felsőbb osztályba” is alkalmas nők; valamilyen oknál fogva mégis megrekedtek az “alsóban”. Direktebb érvet a kvótára keresve sem találhatnánk.

A legnagyobb hülyeség talán, ami a kvótával szemben ellenérvként el szokott hangzani, hogy a nők csak azért nem ülnek nagyobb (valós arányukat megközelítő) számban a Parlement padsoraiban, mert lemaradtak a képviselőségért folyó irgalmatlan, szigorúan teljesítmény-alapú versenyben. Mintha mindenki elfelejtené, hogyan is történik a listák összeállítása. Mintha itt aztán tényleg az objektív szempontok döntenének, nem pedig a pártvezetéshez való lojalitás, a párton belüli erőviszonyok, és még egy csomó olyan tényező, amire a listás helyekre aspirálóknak tényleg nagyon kevés befolyása van. Például az, hogy Magyarországon megmerevedett sztereoptípia, hogy a nők alkalmatlanok az igazán kemény politikai csatározásokra.

“Semmi okunk nincs arra, sem a mai politikai kultúra ismeretében, sem a nők szellemi képességeit ismerve, hogy úgy véljük, nincs ebben az országban 120-130 igazán tehetséges politikusnő, aki – szerény követelményeket állítva – legalább annyira alkalmas képviselőnek, mint a jelenlegi férfi képviselők közül a legkevésbé alkalmas 120-130.” — mondja Magyar Bálint és Sándor Klára, és ha belegondolunk, akkor alighanem tényleg igazuk van. A javaslat ellenzői jó eséllyel meg sem tudják nevezni azokat a harmad- és negyedvonalbeli képviselőket, akiknek pozícióit oly rettegve féltik a nőktől.

Dávid Ibolya tizenegy kérdése arra is például szolgál, hogyan hangoztathat egy nő antifeminista gondolatokat. Ha neki sikerült, hát másnak is sikerülnie kell — hogy neki esetleg a képességei mellé még mázlija is volt, fel sem vetődik benne. Jó időben volt jó helyen, de hogy sokkal jobb időben kellett sokkal jobb helyen lennie, mint ahogy mondjuk egy férfinak kellett volna, az eszébe sem jut.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.