Jókora adag lesokkoltsággal olvastam tegnap Kemény Csaba hosszas helyzetértékelését a Népszabadságban. A szerző ellentmondást nem tűrően jelenti ki: az SZDSZ-MSZP koalíciónak véget kell vetni, különben oda a baloldali értékeknek.

Jómagam nem tartom magam baloldalinak. Alapvetően az egyéni felelősségvállalásban hiszek, az állam minimalizálásában, az emberek szabadságában, a lehető legkisebb mértékű állami újraelosztásban. Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos feladatokat az államnak kell felvállalnia. Nem gondolom azonban, hogy kifejezetten keresnie kellene ezeket a lehetőségeket. Így nem tudom átélni azt sem, mit ért valódi baloldaliságon egy igazi baloldali. Ha azonban azt a bűzölgő, rothadt, korszerűtlen, idiotisztikus trutymót, amit Gyurcsány belső ellenzéke kezd időről időre nyomatni, ha úgy érzik, most már tényleg megérett erre az idő, akkor az ég óvja Magyarországot a baloldaltól.

Kemény Csaba és én is szimbolikus jelentőségűnek tartja Szili Katalin jelölését a köztársasági elnöki posztra. Kemény Csaba szerint szégyen, hogy az MSZP demokratikusan hozott döntését a koalíciós partner magasról leszarta. Én viszont úgy látom, hogy Szili Katalin totálisan alkalmatlan volt, hatalomra jutásának megakadályozása pedig komoly hazafias tett, amelyért köszönet illet minden így szavazó parlamenti képviselőt.

Az én szememben az MSZP önmagában egy kormányzásra alkalmatlan párt. Kétségkívül vannak olyan belső tagjai, vezetői, amelyek képesek komoly intellektuális teljesítmény felmutatására. Megkockáztatom, hogy momentán talán ők a legjobban az országban. Sajnos azonban markáns kisebbségben vannak a rövidlátó, populista, elsősorban személyes boldogulásukban érdekelt, abszolút jelentéktelen politikusokból álló érdekcsoportok szürke tömegéhez képest. Szerencsére ez utóbbiak egymással sem képesek megegyezni, így az előbbiek folyamatos politikai manőverezéssel ugyan, de képesek valamiféle hosszú távú vízió megvalósításán munkálkodni. Ebben a politikai manőverezésben óriási szerepe van annak a ténynek, hogy az MSZP jelenleg nem rendelkezik többséggel a Parlamentben. Így legalább a totális baromságok megakadályozásának terhét rá lehet tolni a koalíciós partnerre.

Meggyőződésem, hogy az MSZP, ha egyedül kormányozna, nem lenne képes érdemi teljesítmény felmutatására, a legjobb esetben is egyfajta “baloldali” Fidesz lenne. Még a törekvés is megszűnne a hosszú távú gondolkodásra. Az elsődleges mutató, amelyet a kormánynak folyamatosan figyelnie kellene, a népszerűségi index pillanatnyi állása lenne. A miniszterelnök folyamatosan retteghetne, mikor cserélik le egy még populistább és még alázatosabb bábfigurára. Ez viszont aligha szolgálná a társadalmi szolidaritás eszméjének megvalósulását.

Jelenleg az országban számos területen radikális változásokra van szükség. Hiheteltlenül sok embernek rosszabbak az esélyei, pusztán azért, mert rossz helyre született. Legyen szó oktatásról, egészségügyről, munkavállalásról vagy akár csak az információhoz való hozzáférés lehetőségéről: óriási egyenlőtlenségekkel kell szembenéznünk. Ennek felszámolása a struktúra átalakítása nélkül nem megy, ezt senki nem vitatja. Amit Szili Katalintól Orbán Viktorig vitatni szokás, hogy ez a strukturális átalakítás levezényelhető-e jelentős érdeksérelmek nélkül. Nem vezethető le. Nincs idő, ráadásul a problémának éppen az a lényege, hogy egyeseknek igazságtalanul több jut, mint másoknak, akiknek ez a helyzet nyilván nagyon is megfelel. Ugyancsak a dolgok természetéből fakadóan ezek rendkívül markáns érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportok.

A velük való szembemeneteléshez az MSZP-nek egyszerűen nincs vér a pucájában. Szili Katalin, a trutyóbaloldalnak ez az emblematikus figura volt az egyetlen a kormányoldalon, aki nem merte kimondani: a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló kezdeményezés baromság. A pillanatnyi népszerűségnek ez a felelőtlen és gátlástalan hajszolása az, ami miatt azt gondolom: a rázósnál is rázósabb lenne egy tisztán MSZP-kormány.

Hogy Kemény Csaba miért nyomatja, hogy az együttműködést a választások eredményétől függetlenül fel kell mondani, azt nem igazán értem. Hogy a baloldali értékek megvalósítását még egy Fidesz-kormány is jobban szolgálná egy MSZP-SZDSZ koalíciónál, alighanem maga sem gondolja komolyan.