Nemi erőszak + áfa

Vállalkozásra kész prostituáltak
Népszabadság, Ónody-Molnár Dóra, 2007. szeptember 25.

Ki törődik az utcalányok jogaival?
Népszabadság, Lencsés Károly, 2007. szeptember 25.

Éljen éljen, most már a prostituáltak is vállalkozhatnak. Igaz, a sajtó számára rendezett első nyilvános, mondhatni demonstratív adótanácsadás azért maradt el, mert jöttek a napszemüveges stricik, és ordítva elhajtották a lányokat, de ez még nem ok arra, hogy ne üljünk ünnepet a női függetlenség irányába tett fontos lépésen. Végre még egy probléma, ami hamarosan nem csak tessék-lássék, de úgy istenigazában a szőnyeg alá lesz söpörve. Jelesül, hogy kezelhető-e áruként, tárgyként a női test.

Úgy a nagy büdös absztrakt általánosságban nem mondhatnám, hogy a kérdés egyszerű lenne. A véleményem az, hogy ha csak és kifejezetten annak és úgy kellene prostituáltnak lennie, aki kifejezetten az akar lenni, és senkire nem kényszerítenék ezt rá, akkor nehéz lenne alapot találni a jelenség jogi úton történő visszaszorításához. Nagyon is könnyen el tudom képzelni, hogy vannak, aki így több pénzt tudna keresni, ráadásul könnyebben, mint bármilyen más lehetőséggel, ugyanakkor nincsenek olyan gátlásai, amik ezt számára kényelmetlenné tennék. Akkor már “csak” azt kellene mérlegelni, nem jelent-e a társadalomra az arányosnál nagyobb kockázatot, hogy a prostitúció csak tovább erősíti azt az elgondolást, miszerint az ember adott esetben tárgyiasítható. Mert akik ezt gondolják, azok alighanem nem csak a prostituáltakra fognak így tekinteni, hanem valamilyen szinten feleségükre, beosztottjaikra is — ahogyan ez most is látható. Persze a másik oldalon az önrendelkezési jogot kellene figyelembe venni, meg azt, hogy piszok nehéz ám a prostitúciót jogi eszközökkel eltörölni: maximum szofisztikáltabbá válik majd.

Na de most nem ez a helyzet. Most nem csak az lesz prostituált, aki kifejezetten akar; ráadásul ők sem mindig olyan feltételek mellett, ahogyan az számukra a legelőnyösebb lenne. Elég széles intervallum ez, az Ukrajnából idehurcolt, rabszolgasorban tartott lányoktól kezdve a némi védelmi pénz megfizetésével megúszókig terjed. Kicsit sablonosan fogalmazva, a prostitúció szorosan összefonódik a szervezett bűnözéssel, ergo, ha a prostitúciót támogatjuk, a szervezett bűnözést támogatjuk. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem az fogja visszatartani az ukrán (és persze a magyar) maffiát az emberkereskedelemtől, hogy az érintetteket vállalkozói igazolványokkal fegyverezzük fel.

A szervezett bűnözés érdekeit nyilván az védi, ha van legális szexpiac: ennek az árnyékában már csak ügyesen trükközni kell megtanulni. A sticiknek ki kell dolgozniuk annak protokollját, hogy a kényszer hogyan ne legyen bizonyítható, meg kell tanulni a bordélyházakat elrejteni a hatóságok szeme elől, és az üzlet jobban virágzik, mint valaha. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy a prostítúció legalizálására még nem igazán van pozitív nemzetközi példa; Svédországban viszont, ahol a “szolgáltatás” igénybe vevőit is büntetik, az emberkereskedelem drasztikusan visszaszorult.

Az államot persze momentán semmi más nem érdekli, csak hogy a szexiparban áramló fekete pénzeket valahogy kifehérítse. Nem zavarja, ha mások fizetnek a szervezett, szankcionálhatatlan nemi erőszakért, csak valaki fizessen áfát is a leperkált óradíj útán. Gondolom, a megalázott, rabságban tartott, emberi méltóságuktól megfosztott nők problémáival ráérünk azután is foglalkozni, ha a szektorból befolyó áfabevétel meghaladta az elvárt mértéket. Ha úgy tetszik, ebben a játszmában momentán az állam a legnagyobb strici.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.