Úriember, Frici bátyám, két dolgot tehetne. Elismerné a fiúk tehetségét, és befogná a pofáját. A másik, hogy ahelyett, hogy politikai ellenfeleinek négy évvel ezelőtti kritikáit ismételgetné (amiket anno, amikor futni látszott a szekér, energikusan kért ki magának), inkább azt fejtené ki tényfeltáró részletességgel: miért volt olyan múlhatatlanul szükséges csontig benyalni annak a bagázsnak, akikről most, az ebben a korban már oly zsenáns durcássággal teccik beszélni.

Én írtam ezt, jó másfél évvel ezelőtt, de Solymosi Frigyes még mindig nem változott semmit. Valami röhejes azért csak van abban, hogy a magát jobboldali értelmiségiként definiáló professzorka milyen zavartalanul osztja az észt a különféle baloldali lapokban. Számomra ez a kép egyre visszataszítóbb.

Solymosi Frigyes szemlátomást tényleg elhitte, hogy neki még komoly, világmegváltó szerep juthat az életben; a csalódást azóta sem bírja feldolgozni. Bevallani, hogy ősz fejét tisztességesen berángatták a málnásba, vérciki lenne; holott nagyon is ez történt. Így viszont egyre nehezebb megérteni, mit zabál Orbánon annyira, hogy végső soron még mindig csak nyalni tud neki.

Mert hát ugye maga a tanár úr fogalmaz úgy, hogy ugye egyik oldalon van a jobboldal, ami mindenféle kritikát, pluralitást, ellenvéleményt, elemző megközelítést tűzzel-vassal űz; meg van a baloldal, amiről két dolgot tudunk: a politikai elitet ugyebár “le kell győzni”, ezek Solymosi Frigyes saját szavai; másrészről meg a saját szemünkkel látjuk, hogy lám, a baloldal ad felületet ahhoz, hogy a jobboldal jövőjéről szóló alternatív álláspontok megjelenjenek. Solymosi Frigyes egy időben, amíg tehette, a Magyar Nemzetben publikálgatta agymenéseit; onnan azonban kivágták, mint a macskát szarni. Ez azonban nem volt neki elég, ilyen apróságok miatt nem adja fel az elveit.

Azt gondoltam volna, csak lesz már annyi intellektuális önérzet ebben a vén, grafomán publicistában, hogy egyszer azt mondja: oké, nekem ennyi elég, akkor én most kilépek az amúgy évek óta nem működő Szövetség a Nemzetért Polgári Körből, és többet nem biggyesztem oda a nevem alá. Mivel a polgári körös mozgalomnak kvázi annyi (mondom, mint egy polgári kör kapcsolattartója), ennek amúgy is csak szimbolikus jelentőség lenne, de Solymosi Frigyes önérzete még egy ekkora csapást sem tudna elviselni.

Arról sem ad számot Herr Professor, hogy mitől jobb az autokrata, kézivezérléssel és nyílt cenzúrával működő, szélsőségekkel kokettáló, saját exszövetségeik ellen is gyilkos hajtóvadászatot tartó jobboldal a baloldalnál. Amely utóbbiról sok mindent el lehet mondani, de hogy nem tolerálná a vélemények pluralitását, nem igazán. Többek között ez az oka annak, amiért én személy szerint egy jó ideje már fontolóra sem tudom venni, hogy a Fideszre szavazzak.