A szeretet láncán lapító egyház

Hagyjuk most az ötvenhat gárdistát szépen békében, egyelőre röhejes, fontosságuk tudatától felpuffadt niemandoknak tűnnek, akik ráadásul még törvénysértést sem követtek el. A magam részéről persze nem gondolom, hogy ez a szervezet valóban a szeretet láncának erejének jegyében (vagy mi) alakult volna, ahogy a Fideszt a rendezvényen nemképviselő Wittner Mária mondotta volt. Azt azonban gondolom, hogy jó sansz van arra, hogy a Magyar Gárdából végül csak egy kiadós balfaszkodás lesz, pár fekete mellényes suttyó vitatkozgat majd azon, hogy melyikük a nagyobb magyar, időnként majd demonstratívan felvonulnak, oszt’ jó napot. A Magyar SS-hez azért egy kicsit ennél több kellene. Persze azt is tudom, hogy az a tény, hogy a Jobbik egy alapvetően, mélységesen és identitás-meghatározóan inkompetens szervezet, még nem jelenti azt, hogy ne kellene mélységesen felháborodnunk akárcsak a próbálkozáson is. Ami viszont egy ennél is égetőbb kérdés, az az egyházak hozzáállása az ügyhöz — a rendezvényen ugyanis mindhárom történelmi egyház képviselője ott volt.

Mondhatjuk nyugodtan, hogy az egyházak első körös reakciója ugyanaz a rutinszerű gyávaság, amelyik abszolút jellemzi őket minden hasonló helyzetben. Nekik persze fogalmuk sem volt róla, hogy az egyházaik tagjai hol és mit csinálnak majd a hétvégén, ergo az érintett lelkészek nem is az egyházat képviselték. Tehát ha az én húgom héten esedékes esküvőjének celebrálásához a lelkész nem kér explicit engedélyt fellebbvalóitól, akkor ő nem is tekinthető a katolikus egyház reprezentánsának? Nyilván de. Mert ugye képviselet és képviselet között is van különbség.

Ha Dzs. Csóka László, a karakószörcsöki plébánia képzeletbeli lelkésze úgy dönt, hogy akkor ő, ha törik, ha szakad, részt vesz a következő zsinaton, akkor azt nyilván fogja tudni megtenni. Hiába utazna ki saját szakállára Konstantinápolyba, vajmi kevés esély lenne arra, hogy a Vatikán legitimnek fogadja el I. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárkával kötött megállapodásait mondjuk az istentiszteleti rend megváltoztatásáról.

Másrészt viszont személyében egészen nyilvánvaló módon képviseli az egyházat. Ha összead két boldog jegyespárt, akkor azokat az egész katolikus egyház törvényes házasoknak ismeri el a katolikus törvénykezés szerint. Nyilvánvalóan nem kell minden szentbeszédéhez püspöki hozzájárulás; aki pedig templomba megy, nyilván azt várja, hogy a katolikus tanítással konform szöveget fog a szószékről hallani. Amennyiben Dzs. Csóka László azt találná kinyilatkoztatni egy esős vasárnap délelőtt, hogy márpedig Isten nincs, akkor aligha lenne ez a langyos vállvonogatás a válasz, miszerint Dzs. Csóka László saját szakállára cselekedett. (A történet nyilván valamennyi érintett egyház esetében analóg.)

Hangsúlyozom még egyszer: a Magyar Gárda most konkrétan el van felejtve egy percre. Az egyházak most oly liberálisan gondolkodó vezetőinek (amikor Krisztus utolsó megkísértése című filmet kellett levetetni a műsorról, nem voltak ennyire véresszájú elkötelezettjei a szólásszabadságnak) inkább azt kellene mérlegelniük, helyes-e, ha egyházi feladatok ellátására, magyarán az egyház megtestesítésére felszentelt papok tevőlegesen részt vesznek a Jobbik Magyarországért Mozgalom tetszőleges rendezvényén. Arról a Jobbikról beszélünk most, amely rendre jelentet meg magyar állampolgárok rasszista megkülönböztetését szorgalmazó nyilatkozatokat. Amelyik tagadja, hogy minden magyar állampolgárnak azonos joga lenne véleményének utcai demonstrációjára. A papok a hétvégén Árpád-sávos zászlók árnyékában dolgoztak: márpedig, hazudjon bárki bármit, ez a jelképet a Jobbik nem az antiszemita kontextustól függetlenül használja.

A magyar történelmi egyházak véresre döngetik az öklüket, ha a nekik juttatott adóforintokról van szó; akkor bezzeg ők a nép támaszai és tartóoszlopai. Álságosan kussolnak, amikor fel kellene szólalniuk a gyengék védelmében vagy az erőszak ellen. Tehetetlenül tárják szét a kezüket, amikor papjaik egy kirekesztésre felesküdött szervezet rendezvényén matatnak. Még egy érv amellett, hogy miért hiba, miért óriási, megbocsáthatatlan, demokrácia elleni bűn egy büdös adóforintot is juttatni a történelmi egyházaknak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.