Gazdasági téma. Sokan nagyon várták és örültek, amikor elkészült az új lakástámogatási rendszer. Ezt ugye február elsejével már életbe is léptették. Műsorunkban nemrégiben az építőanyag ipar képviselői is megszólaltak és elmondták, hogy a lakásrendeletnek egyrészt nagyon-nagyon örülnek, szinte minden pontjával egyetértenek, de azt is hozzátették, hogy a puding próbája az evés. Éppen ezért nagyon jó lenne, hogyha menetközben ezeket a rendeleteket az életnek megfelelően módosítani lehetne. Ez nálunk eddig nem ment azért túl könnyen. Ezért nem véletlen, hogy mindenkiben van egy kis kételkedés, hogy vajon fog-e menni? Tehát nem merevednek-e be ezek a rendeletek. Amikor a múltkor, vagy a jó múltkorában erről önnel beszéltünk, tett valami olyan ígéretet, hogy igen, figyelni kell itt az életet, és annak megfelelően módosítani a dolgokat. Tartják-e még határozottan ezt az ígéretüket?
Kondor Katalin kérdez a Reggeli Krónikában, 2000. február 2.
“két hónapja sincs itt, és ebben a pillanatban antiszemitizmusról brekeg”
Életemben nem voltam pártpolitikai rendezvényen, pártnak sem voltam tagja, közszolgálati rádiósként nem bulvárkodtam kereskedelmi tévé politikai propagandaműsorában, sosem kísérgettem Orbán Viktort egyenpólóban, mint Farkasházy Medgyessyt abban az emlékezetes kistehenes viseletben. Másrészt alkotmány adta jogom a véleményformálás: ahhoz senkinek semmi köze, hová megyek, és mit mondok a szabadidőmben. A munkámat pedig pártatlanul végeztem mindig, engem egyik oldal sem tudott megvenni. Épp ezért támadnak.
Kondor Katalin, műsorától megfosztott mártír a Heti Válaszban, 2007. augusztus 9.
Kondor Katalin három idézett megnyilatkozása nagyjában-egészében pontos képet fest Kondor Katalinról, a közszolgálatiságot évekig lábbal tipró rádióelnökről. Amikor a kopogósan objektív közmédiamunkást kellett volna alakítania, akkor kezeit tördelő, meghatottságtól elfátyolozott szemű tinédzserlánykát játszott a magyar miniszterelnök előtt. Amúgy meg egy gusztustalanul törtető, gátlástalan, rosszindulatú, elvakultan pártos személyiség volt. Míg saját véleményszabadságát egészen odáig fenntartotta, hogy “brekegésnek” minősítse az amerikai nagykövet (így visszatekintve azért csak jogos) aggodalmait, addig ő maga nyugodtan indított milliós, de vesztes pereket azokkal szemben, akik negatív véleményt merészeltek megfogalmazni az általa vezetett közmédium tevékenységével kapcsolatban (l. a Heti Válasznak adott interjút).
Kondor Katalin személye és rádióelnöki karrierje egyben szimbolizálja azt is: milyennek képzelte az őt kinevező Fidesz-kormány az ideális jobboldali értelmiségit. Még a közmédium élére sem lehetett egy független, a napi politikától magát távol tartani képes, kritikus gondolkodású szakembert kinevezni. Nem lehetett, mert akkoriban mindenkinek fixa ideája volt, hogy nyertes választás ide vagy oda, most kell akkorát tarolni minden fronton, hogy a nemzetrontó kommunisták soha többet ne tudjanak felállni. Itt az idő, hogy lapáttal szórjuk a milliókat a klientúrába, behozandó a jobboldal szörnyűséges hátrányát a baloldali médiaterrorral szemben.
Ennek a törekvésnek ma remekül látszanak a gyümölcsei. Kondor Katalin, ha kirúgják is, megkönnyebbülten állhat be a sorba a munkanélküli segélyért (dolgozni, munkát keresni ugyanis, ismét csak a vele készült interjút véve alapul, derogál neki). Elvbarátaival és harcostársaival ugyanis nem csak az anyagi alapjait sikerült megteremteniük egy elvakult, pártos, vastagon küldetéstudatos jobboldali médiabirodalomnak, de közösséget is sikerült generálni hozzá.
Most már vannak, akik nem örömmel kapcsolják be a habozás nélkül a randalírozó csőcselék pártjára álló Hír TV-t; akik megvásárolják a lényegében permanens gyalázkodásra berendezkedett Magyar Nemzetet és Magyar Demokratát (utóbbi kettő terjesztési kampányába ugyebár Orbán Viktor is beszállt) és persze az elvakultságukat ál-értelmiségi nyagvalygással leplezni próbáló Heti Választ. Szeretném ezredszerre is hangsúlyozni: alapvetően nem azzal van a gond, ha egy sajtótermék elfogult valamely értékrend vagy politikai párt irányába. Ez szerves része a sajtószabadságnak. Ugyanakkor azt gondolom, mérhetetlen igénytelenséget jelez, ha egy médium már a krtikai gondolkodásra is képtelen saját oldalának képviselőivel szemben. A magát jobboldalinak definiáló oldalon pedig csak ilyen igénytelen szemét van.
Igen, ennek a helyzetnek a kialakulásában Kondor Katalin elég markáns szerepet vállalt. Ha az Orbán-kormány idején valóban közszolgálati szellemben működtek volna a médiumok, vagy ha ez nem megy, a felelős értelmiségiek sorra állnak fel az asztaltól, akkor lett volna standard, amihez mindkét oldalt hasonlítani lehet. Kondor és társai viszont inkább azt sulykolták: az objektív igazság az egyetlen igaz magyar kormány kezében van, mindenki más szerencsétlen eltévelyedett, karvalytőke-bérenc vagy mocskos kommunista.
Gondolhatnánk persze, hogy fény az alagút végén, hogy a közvélemény nagyjából lesajnálta a Kondor mellett rendezett szimpátiatüntetést, de alapvetően nem erről van szó. Kondor eljátszotta a szerepét, Kondornak már nem osztanak lapot, Kondor mehet, egyáltalán, ki az a Kondor Katalin? Ha eljön az ideje, ilyen csicskás tucatszám terem minden bokorban.
Azt azért nem hiszem, hogy ha Kondor Katalint tényleg kirúgják, akkor szegény, párizsin és szikkadt zsömlén tengődő munkanélküliként húzza majd meg magát egy sötét sarokban. Hogy is mondta Wagner Úr Piszkos Fredről? “Én pedig nem hiszem, hogy az öreg valahol betört és hozzátett a pénzhez. Nem természete.”